Apám azt állítja, hogy elmebeteg vagyok. Hogy kezeljem ezt a helyzetet?
Másfél éve voltam nyaralni apámmal meg az új barátnőjével külföldön. A strandon beszélgettem néhány külföldi fiúval, és egyből én lettem a k.rva, de ezt a szemembe nem mondta meg. Közös volt a szoba, és amikor azt hitte alszom, hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogy olyan k.rva vagyok mint az anyám. Nem említettem neki, mert nem akartam még több bonyodalmat a nyaralás alatt... Ez azóta bánt, meg még sok mindent tett ami nem tetszett... illetve nem tartom emberségesnek.Például hogy neki csak egy lánya van, a most féléves kislánya. Konkrétan sz.arik rám, nem érdekli, hogy nálunk milyen anyagi problémák vannak, késik mindig a gyerektartással, nekünk meg kölcsön kell kérni kajára... Amikor meg átmenetileg hozzá akartam költözni mert itthon durva konfliktusok voltak anyukámmal, azt mondta nem érdekli, én ne zavarjam a nyugalmukat. Emellé, amikor átmentem hozzá, mindig anyámat ócsárolta, hogy ilyen meg olyan lotyó, de azt ilyenkor elhallgatta, hogy ő is ugyanúgy megcsalta anyut, plusz ő még vert is engem régen, amikor kicsi voltam, egyszer annyit ivott, hogy végigrugdosott a földön és teli vizes flakonnal vert...
Ma végre leültünk megbeszélni a dolgokat, erre amikor mondtam neki a bajaimat, amik igencsak erősen befolyásolták az életemet (mert meghúztam magam meg minden ezek miatt, hogy neki megfeleljek ezek után...) kijelentette hogy biztosan hallucinálok, és hogy kellene nekem egy elmeorvos. Itt felálltam, és megmondtam neki hogy elmehet haza, nem is akarom látni, ő megfogta magát és kiment a konyhából haza.
Ott ült az egész család amikor beszélgettünk. És mindenki tudja mit mondott, mert nyaralás után sírva meséltem el.
Én higgadtan mondtam el neki a bajaimat, semmi flegma hangsúly nem volt, amit nagyon nehezen tudtam megcsinálni, mert heves vérmérsékletű vagyok. Tehát még az sem, hogy elmebeteg állat módjára üvöltöttem volna a szemébe a bajomat.
Ezek után látni sem akarom, nem egyszer próbáltam célozni a hibáira én is, a barátnője is. Semmi.
Miért kell hazudnia? Miért nem veszi észre magában a hibát? Én is beláttam a hibáimat kb. 10 ember előtt, és fel mertem vállalni, de ő csak hárított. Ez nagyon fáj.:(
Ezek után szerintetek mi legyen? Hogyan tovább? Ti mit tennétek ugyanebben a szituációban?
16L
Köszönöm a válaszokat! Második: már elváltak :)
Utolsó: már most látni, hogy tényleg ugyan olyan, mint velünk. Sem engem, sem a testvéreimet nem pelenkázta soha, nem segített anyunak soha, a barátnője meg nekem panaszkodott, hogy egyszer meg nem etette volna a kislányt, hogy ő főzni tudjon vagy valami. Ő azt mondta rá, hogy "díszapuka". Csak a kislányt és a nőt sajnálom, mert a barátnőjét nagyon kedvelem, és nem értem, hogy foghatott ennyire mellé. :(
Férjemnek hasonló korú lánya van és a volt nejéről sincs túl fényes véleménnyel (kb mint apukád anyukádról mondott).
DE! A lánya az első és ha mond is negatívumot az anyjáról, az maximum egy konkrét esetre vonatkozik (mondjuk, amikor a lánya panaszkodik rá) és legfeljebb "hát nem normális, hogy ilyet csinált".
A vaskosabb véleményt nekem mondja csak, a lánya előtt nem szidja az anyját. És bármikor ugrik a lányának, néha feleslegesen is ugráltatva van, de ebbe meg én nem akarok beleszólni, mert az ő lánya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!