Miért lett divat utálni a kisgyerekes anyákat?

A válaszom Antoniaa 14:19-es hozzászólására:

A kérdező ezzel egészítette ki a kérdését még az elején:

"az egyik itteni kérdés, és a rá adott válaszok inspirálták a kérdésemet. Szinte mindenki egyet értett abban, hogy az, hogy valaki gyereket nevel, nem egy olyan dolog, amire büszkének kéne lenni, attól még nem ért el semmit stb."

Keresni kezdtem, hogy mi lehetett számára a gondolatébresztő kérdés és ezt találtam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Az erre a kérdésre adott válaszokban fejtik ki a 'nagybetűs anya' fogalmát, onnan kölcsönöztem.

Én az anyaság,vagy szülő fogalmát én az alábbaik szerint határozom meg: Megszületik a gyermek, akiért felelősséggel tartozunk, és kötelesek vagyunk(mivel a mi gyerekünk) tisztességesen gondoskodni Róluk felnőtt korukíg. Értem ezalatt: ellátjuk, törődünk Velük, bevezetjük az életbe, taníttatjuk, felkészítjük a felnőtt életre, és a legfontosabb: MEGTANÍTJUK NEKIK A HELYES VISELKEDÉST, ÖNKONTROLLT, STB! (értem itt az előzőekben felvázolt hipermarketes anyukára)Én sem tartom jónak azt a nevelési elvet, amikor a szülő nem szól rá a gyerekére bizonyos helyzetekben, pl. ha hisztizik, cirkuszol. Igenis tudnia kell egy gyereknek,hogy kell helyesen viselkedni ha közösségben van. (tökmindegy hogy Óvoda,iskola vagy egy bevásárlóközpont). Az a szülő, aki ezt másképp gondolja, az nem való szülőnek,én úgy érzem.

Illetve visszakanyarodva, úgy gondolom, attól,mert gyereket szültünk,még nem kell lemondani a saját Életünkről,munkánkról. Lehet mellettük társaságba járni, dolgozni,tanulni,bármit csinálni. Valamilyen szintű lemondással addíg jár, amíg otthon vagyunk Velük,mert egy kisbaba tényleg 24 órás felügyeletet igényel. Én ezt így gondolom.

És attól,mert gyereket szültünk,még nem kell dicshimnuszt zengeni, illetve elsőbbséget várni másoktól. Az Anyaság fogalmát belül kell éreznünk, és nem másoktól várva az elismerést kell megélni!

Illetve még azokra a válaszolókra reagálva,akik azt mondják elvannak gyerek nélkül:

Most oké.. Van munka, barátok, szülők, pörgős élet stb... De az évek nagyon gyorsan mennek, megöregszik mindenki egyszer.. Na erre is kell gondolni... Nekem van egy kedves ismerősöm, aki hasonlóként gondolkodott,illetve Élte az életét. Mostanra már a nyugdíjas éveit éli... Egyedül,gyerekek,unokák nélkül... És nem könnyű neki,most már talán másképp látja a helyzetet...

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:05

Gondolom ezt a "gyerekmentes Életre" írtad... Ha nem vagy kíváncsi mások véleményére, akkor minek olvasgatod ezt az oldalt? Mindenki maga tudja hogy akar e gyereket vagy sem...

Nem a véleményére nem vagyok kiváncsi, csak unom már hogy a pökhendi kismamák minden mondatukkal azt nyomkodják le a torkomon, hogy "te rosszul élsz, te nem csinálod jól ... szülj gyereket, mint én, mert neked így nem jó."

Engedd már meg, hogy én döntsem el, hogy nekem mi a jó, nem te és a többi élettudor kismama.

Ha nem nem megy a szövegértés, az a te bajod - ennyit írtam.

Nem a véleményére nem vagyok kiváncsi, csak unom már hogy a pökhendi kismamák minden mondatukkal azt nyomkodják le a torkomon, hogy "te rosszul élsz, te nem csinálod jól ... szülj gyereket, mint én, mert neked így nem jó."

Engedd már meg, hogy én döntsem el, hogy nekem mi a jó, nem te és a többi élettudor kismama.

Ha nem nem megy a szövegértés, az a te bajod - ennyit írtam.

Légyszíves ne általánosíts,nem vagyok "pökhendi kismama". Több okból is kifolyólag, amiket talán most nem részleteznék.. Te pattogsz itt, én csak leírtam a véleményem, és hiába keresem, nem találom azt a mondatot amiben az szerepel hogy szüljetek gyerekeket,mert akkor olyan jó lesz Nektek :) De most hogy így mondod, talán jobb ha tényleg lesz... a gyerek érdekében...

javítom az utolsó mondatomat!

De most hogy így mondod, talán jobb ha tényleg nem lesz... a gyerek érdekében...

Antóniaa, ezt írod:

"És nem könnyű neki,most már talán másképp látja a helyzetet..."

Ezek szerint azt, hogy nem könnyű neki, azt te gondolod és nem az ő szájából hallod a panaszát nap mint nap. Lehet, hogy csak te véled úgy, hogy nem könnyű neki, ő maga pont ugyanúgy éli meg, mint élete minden eddigi életét: megoldja az adott körülmények függvényében, nem sajnálja magát és nem vár el sajnálatot másoktól (tőled) sem. Erre írtam én azt korábban, hogy van élet a gyerek mellett, a gyereken túl, de ugyanígy gondolom a 'gyerek nélkül' esetében is. Felnőtt, önmagáért, a sorsáért felelősséget vállaló, tudatosan gondolkodó ember nem számít arra, hogy öregkorában majd a gyermekei tutujgatják, könnyebbé teszik az életét. Az életet könnyebbé csak magunknak tehetjük.

Amit viszont arról írsz, hogy ha valaki már vállalt egy gyereket, akkor azt felelősséggel nevelje és támogassa, a jóra tanítsa, azzal teljesen egyetértek.