Miért lett divat utálni a kisgyerekes anyákat?

A válasz írója 73%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:58

Végre valaki, aki a földön jár!

11:22

Lehet hogy egy kisgyereknek tök mind1 hogy mit adsz rá, de egy nagyobb gyereket már igenis bánt az ha a szomszéd gyerek levetett ruháiba kell járnia. A többiről nem is beszélve (továbbtanulás,stb) Tudom, mert így nőttem fel, és a saját gyerekemnek már jobbat akarok. Nem ítélek én el senkit, mindenki úgy rontja el az életét ahogy akarja, csak a gyereket sajnálom... Ha 30 évesen se lesz megfelelő hátterem a gyerekvállaláshoz, akkor nem fogok szülni. Nem kötelező.

Az igazán bosszantó az egészben az hogy sajnos a fiatal anyukák nem igazán gondolnak bele hogy az a hatalmas szerelem, amiben most benne vannak, bizony 180 fokos fordulatot is vehet, sajnos elég sok példa van erre. Soha, senki nem lehet biztos a kapcsolatában. Egzisztencia, anyagi tartalék, stb nélkül hova mennek a gyerekkel, ha pokollá válik a kapcsolatuk? A híd alá? Sokaknak semmilyen munkatapasztalatuk nincs, sőt, még valami tisztességes végzettségük se (és lehet mondani hogy majd gyerek mellett, persze, egyik barátnőm is ezt mondta, de nem olyan egyszerű ám tanulni, meg iskolába járni úgy hogy apuka lelécelt egy másik nővel (igen, tudom, a te párod soha nem tenne ilyet...ő is ezt hitte), vagy elvesztette az állását, a gyereknek meg felügyelet kell, és pénz ételre) Mert ebbe már nem gondolnak bele...Elég itt végignézni GyK-en, hányan sírnak hogy borzasztó a kapcsolatuk, de nincs hová menniük, max anyaotthonba. Egyébként ezt a verziót se hallomásból ismerem csak sajnos, hanem a saját gyerekkoromból.

Igen tudom, 30 évesen is leléphet majd apuka, de akkor már legalább normális végzettsége, munkatapasztala van az embernek, félretett pénze, jobb esetben talán még egy olyan állása is, ahova visszavárják. De a pályakezdő+ kisegyermekes kombó, valljuk be, nem a legnépszerűbb a munkáltatók körében...

A lényeg: sok sikert kívánok a gyerekhez, és őszintén drukkolok hogy szerencsétek legyen minden téren, mert szükség lesz rá...

A válasz írója 69%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 11:08

Ehhez hozzáfűzném a saját véleményem, tapasztalatom ha megengeded. Én 20 évesen szültem, anyuéknál laktunk, sokat segítettek a gyereknevelésben. Gyes alatt tudtam tanulni, és a picinek ebből semmi hátránya nem származott. 3 éves kora óta dolgozom, közben meglett mindenünk, ami kell. A gyerek semmiben nem szenvedett hiányt, nem járt"levetett" göncökben. Azóta eltelt lassan 10 év, a gyerkőc már 10 éves lesz, én meg még csak annyi amennyi. Az Életünk egyenesben van. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy gyerek mellett is el lehet érni azt, amit akarunk, megeremteni a családi harmóniát. Mondd meg nekem, mennyivel jobb az, hogy gyereket szülsz 35 évesen? Mert addígra már mindened megvan? Nem hinném. 45 évesen lesz egy 10 é gyereked, 55 évesen egy 20 éves, számolhatnám tovább. Ellenben ha valakinek 20-25 évesen már gyerkőce van, az ha kiszámolod... Ítéljetek el, én erre is gondolok... Nem akarok 50 felett szülői értekezletre rohangálni... És bocsi a késői szülőktől, ezt nem bántásképp mondom, csak a válaszolónak reagáltam. Ki hogy látja...

Antóniaa:

Én vagyok a 10:58-as.

Teljesen egyet értek veled.Én 18 évesen szültem, és NEM a szülők nyakára.22 évesen már a saját, hitelmentes házunkban laktunk, lediplomáztunk, és a fiunk is már 16 éves.Gyerek mellett is mindent el lehet érni, csak akarni kell.És én is örülök annak, hogy fiatalon lettem anya, van ellenpélda a fiam osztályában, ahol az anyuka már a 60-hoz közelít, és láthatóan a gyermekét ez bizonyos szitukban zavarja.Nem azt mondom, hogy akinek csak később jön össze a baba, az ne vállalja, de mérlegelni kell.

1. Ne törődj mások véleményével.

2. Sok esetben a mértékkel van a gond. Csak a gyerekről tud beszélni, csak a gyerek létezik ,csak a gyereknek jó legyen, alárendelem magam a gyereknek. Ezek megfelelő mértékben normálisak, hiszen egy gyermek érkezése megváltoztatja egy nő és egy férfi kapcsolatát, életét, de a gyereknek nem szabad uralkodnia mások életén - ennek később súlyos ára van. (3-4 évesen bolti hisztik, kamaszkorban egyéb, komolyabb problémák, stiklik, ha valamit nem engedsz meg nekik.) Szépen kell beszélni a gyerekkel, de nem a végtelenségig gügyögni. Én az unokahúgomon tapasztalom meg ezeket a dolgokat, igaz már 10 éves, de sokat foglalkoztam/foglalkozom vele, és nála ez vált be, jobban ért a tiszta beszédből.

3. Ne a gyereket használd fel a dicsőség és egyéb előnyök megszerzésére. Az embereket irritálja ez. (Itt nem a GYES-ről van szó, vagy adókedvezményről...) Lehetőleg ne furakodj, kontrolláld jól a helyzeteket. Én rengeteg embert látok, akit ha pl. nem engednek előre a sorban, puffog, nyafog stb. Ellenben látok sok normális, kedves anyukát, édes gyerkőcökkel, őket tudom kedvelni. Persze sok ember bunkó, nem segít az anyukának a babakocsit felemelni (igen, ott állnak körülöttem a jó erőben lévő, fiatal "férfiak", és én segítek az anyukának, fiatal lányként :)), a buszon nem engedi oda, ahová a babakocsival oda lehet állni stb... Na azért az durva.

4. Sokan nem tudják, mivel jár egy gyerek nevelése, ezt is fogadd el, ha nekik lesz, majd rájönnek. Engem anyukám egyedül nevelt, sok problémánk volt (anyagi jellegű), és ő mégis kitartott, és nem vált meg tőlem, szóval ez az anyaság. :)) Lehet, hogy akik ilyen dolgokat mondanak, amiket említesz, azok még pl. éretlen kamaszok, akiknek még az iskolai tananyagról sincs semmi dunsztjuk, nemhogy a szülői felelősségről.

Bocs, ha hosszú lett.

21/L (nem anyuka:))

Antóniaa

Hát ha tényleg önerőből, 4 év munkával családi házat vettél, akkor emelem a kalapom, bár nem tudom mégis milyen melóval lehet ezt kivitelezni. Vagy esetleg örökölted? Mert az mázli...

Vagy párod pénzéből? Mert akkor visszakanyarodtunk ahoz hogy vajon a párom pénze nekem meg a gyereknek anyagi biztonságot jelent-e? Sose lehet tudni. De örülök hogy neked összejött, szó se róla.