Miért lett divat utálni a kisgyerekes anyákat?
Régen, még akár pár évtizede is dicsőség volt anyának lenni. Senki nem vonta kétségbe, hogy aki gyereket nevel, az értéket teremt. Ma, egyre inkább úgy látom, ez mintha szégyen lenne. "Miért hiszed azt, hogy több vagy attól, hogy szültél egy gyereket?" Egyrészt nem tartom magam többnek másoknál tőle, de a régi önmagamnál igen. Megtanultam lemondani, feltétel nélkül szeretni, megtanultam azt - amit senkinél, még a férjemnél sem éreztem korábban -, hogy van, akiért azonnal, gondolkodás nélkül meghalnék.
Mégis, úgy érzem, sokaknak (jellemzően, akiknek nincs gyerekük) semmi sem jó. Ha itthon vagyok vele 3 éves koráig, megkap mindent, akkor begyepesedett hülye liba vagyok. Ha eljárok szórakozni a párommal vagy barátnőkkel, hamar visszamegyek dolgozni, akkor az ilyen minek szül a nagyszülők nyakára. Ha mindent megadok neki, elkényeztetem. Ha nem tudok neki anyagilag mindent megadni, szintén minek szültem. Ha sokat foglalkozom vele, az a baj, ha keveset az.
Most mennem kell, de még kifejtem bővebben, addig várom a véleményeket.
A hivatkozott kérdést én írtam ki, de nem úgy értettem, ahogy itt le lett írva. Nem azt kifogásoltam, hogy valaki szül és felneveli a gyerekét, mert az valóban nem kis meló.
Azt a hozzáállást szerettem volna kiemelni, amikor valaki kérdés és kérés nélkül nimbuszt von az anyaság köré.
Ott valaki azt is írta, hogy természetesen más területen is megjelenik ez (én vagyok a legjobb munkaerő, stb).
Itt már a konkrét tárgytól elvonatkoztatva - ha valaki jó valamiben, annak nem kell reklámoznia, tisztában van vele.
Viszont ha valaki kéretlenül kommentálja (nem feltétlenül internetes értelemben) és döngeti a mellét a gyerekneveléssel kapcsolatos témákban - de bármi másban is - AZ ellenszenves.
Gondolok itt arra is, amikor egy kamasz beír egy kérdést, hogy egy semmiségért elverte az anyja vagy elfogadhatatlanul viselkedik vele - arra érkeznek olyan válaszok, hogy "ő az É(!)desanyád, biztos, hogy jobban tudja, csak te lehetsz a hibás". Tehát egy anya-gyerek konfliktusban fel sem merülhet, hogy tényleg az anya a hibás fél.Csak azért, mert anya. Vagy még inkább ANYA.
Egyszóval nem állt szándékomban a kisgyerekes anyukákat leszólni, mert ahogy már írtam, nem kis teljesítmény a gyereknevelés - főleg ha valamilyen szempontból problémásabb a baba/kisgyerek. De az egész életre szóló, gyerekre való beszűkülést nehezen tudom megérteni.
Ezért voltam kíváncsi mások véleményére, hátha van olyan dolog, ami nekem nem tűnt fel vagy elkerülte a figyelmemet.
Igen,szerintem is van igazság ebben. Én olyan helyen dolgozom,ahol sok emberrel találkozom,és sok pletykát hallok,és tényleg sokan mondanak ilyenek,amiket leírtál. Én úgy vélem,hogy ez nem divat,pusztán rosszindulat,a sok primitív ember a saját irígységét éli ki úgy,hogy sározza a másikat. Ez sajnos az élet minden területén így van. Mindig van pár "okos",aki úgyis jobban tudja,és úgy érzi ő fel van jogosítva arra,hogy megmondja a frankót. Ne foglalkozz velük,elég ha Te tudod,hogy jól csinálod,amit csinálsz. :)
Én nem akarok gyereket,mert tudom,hogy a saját önzőségem miatt nem tudnám felnevelni,de rohadtul tisztelem azokat a nőket,akik bevállalják ebben a mai sz@r világban,és mindezt anélkül,hogy irígykednék.
25/N
Nekem semmi bajom az anyaságukkal, de azzal, hogy szültek egy gyereket, nagyon sokan máris mindenhez annyival jobban értenek... meg én elhiszem, hogy egy idő után biztos uncsi otthon ülni, de mikor random nem odaillő kategóriákban kényszert éreznek odaírni, hogy milyen idős a gyerek... meg manapság mindentől féltik a gyereket, a liftben panaszkodott nekem egy lakó, hogy a lánya meghülyült, az első két gyerekét anno rendesen nevelte, a kicsit meg még 3évesen is szoptatja, de azt még sose mondta neki, hogy tegye a szája elé a kezét, ha tüsszent, az furcsa. És ezt azért, mert a neten ezt meg azt olvasta. Merthogy ha a te gyerekednél bevált valami furcsa dolog, akkor terjeszd és mindenki mást hülyézz le, akinek nem tetszik.
Amúgy valamelyik előttem írónak: én ugyan a munkáltatókat is megértem, de a jog az jog. Hülye vagy, hogy eljöttél. Ha elkezdett volna szemétkedni, akkor benyújtasz egy keresetet a munkaügyi bíróságon, és valószínűleg egy életre megtanulta volna a dolgot legalább ő is.
Előrre bocsátom, hogy még nincs gyermekem. Valahol igazad van valahol nincs. Valóban nagyfokú ellenszenv uralkodik a mai kisgyerekes anyukák iránt. Viszont azért ne általánosítsunk. Ettől függetlenül tény és való, hogy egy normális anyukának be kell bizonyítania a környezetének, hogy ő aztán más.
Én is azok közé tartozom, akiknek előítélete van egy kisgyerekkel megjelenő anyukával szemben. De ezt az ellenszenvet ők vívták ki maguknak, azzal, hogy egyesek bárhol bármikor előnyt próbálnak a picúrból kovácsolni. Úgy neveltek, hogy figyeljek embertársaimra. Tehát ha egy kisgyerekes anyuka felszáll a buszra azonnal átadom neki a helyet, de cserébe igenis elvárom, hogy ha a gyerek rúgdos a lábával szóljon rá. Sorbanállás esetén igenis előrre engedem a türelmetlenkedő gyerekkel hátam mögött álló anyukát, de igenis elítélem, amikor az anyuka direkt íghy akar előrre jutni. Dohányzom, bár azok közé a dohányosok közé tartozom, akik különösen figyelnek nem dohányzó embertársaikra. SOHA nem állnék egy kisgyerekes anyuka mellé a buszra várva égő cigivel a kezemben. Mindíg félre állok ilyenkor. De amikor teszem azt a gyerek szaladgál, vagy az anyuka áll rám a gyerekkel, akkor ugyan ne én legyek már a hibás. Igen, nem szeretm az ilyen anyukákat.
Viszont azokra nagyon is fel tudok nézni, akik pl.: sorban álláskor elterelik a gyerek figyelmét, beszlgetnek vele, hogy ne türelmetlenkedjen és jussanak ezáltal előnyhöz. Igen felnézek azokra az anyukákra, akik szólnak a gyereküknek, hogy a buszon átadott helyet te is köszönd meg. akik nem engedik, hogy saras lábbal az ülésen álljanak a gyerekek. Akikkel bármi másról is lehet beszélni és nem csak arról hogy a gyerek éppen mit csinált.
Gratulálok a picihez! :) Ne is törődj velük, a te életed, és a te babád! Már a hozzáállásodból látszik, hogy igenis elég érett vagy már a gyerekneveléshez... én is utálnám ha beleszólnának hogy megtartsam-e a gyereket, vagy sem. Főleg, hogy vetessem el.. egyszerűen MEG TUDNÁM RUGDOSNI az ilyen embereket. Azt megértem ha valaki egészségügyi zűr miatt veteti el a gyerekét. Esetleg még azt is, ha valaki azért, mert tudja hogy nem képes felnevelni egy gyereket. De hogy valaki a csörtető karrierista undorító felfogás miatt öljön meg egy picit, azt nem bírom felfogni!!
Ráadásul úgy hülyeség ez az egész, ahogy van. Régen sokan szültek - még többen - fiatalon, és akkor nem volt ugatás, hogy a szülők nyakára megy a gyerek. De már megszoktam.. A párom szeretné megkérni a kezem, már ezt túl korainak tartják 20 évesen!
Akkor ha még tudnák, hogy gyereket tervezünk amint elszabadulunk innen végre :D (terveink szerint egy éven belül jó lenne) 20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!