Miért lett divat utálni a kisgyerekes anyákat?

Sűrűn olvashatsz ezen az oldalon is olyan linkeket,amiben az anyák azt írják,hogy életem egyetlen értelme a gyerek. Fontosabb,mint a férjem és a házasságom! Ha nem csodálja mindenki azért,mert szült,ha a férj nem ugrálja körül,akkor vérig van sértődve.

Ha valaki a környezetében sok ilyen anyát ismer,főleg,ha az imádott gyerek neveletlen,hisztis,akkor hajlamos általánosítani.

Egy nő életében természetes dolog az anyaság,nem jár érte külön dícséret. Nagy öröm és nagy felelősség,az igaz,de emiatt csodálatot elvárni ostobaság.

3 gyerekes anyuka

Szia,

Az én tapasztalatom az, hogy mindenki másképp látja jónak a gyereknevelést. Mármint van aki szülés után kis idővel már visszamegy dolgozni, van aki otthon marad végíg, és csak a gyereknek él... Nekem már nagy a gyerkőc, én is otthon voltam 3 é koráíg. Csak a gyereknek éltem, ami nem is biztos hogy olyan jó, így visszagolndolva. Azt vallom, ha az ember vállal gyereket, akkor nevelje, lássa el tisztességesen, de ne mondjon le a saját életéről. Nők maradunk, és fontos a kiegyensúlyozottság, és számomra megtalálni az arany középutat.

Engem sosem érdekelt, hogy ki mit mond, én tudom azt,hogy a gyerekemnek mire van szügsége és mire nincs.

Az emberek mindenbe belekötnek, bármi lehet rá ürügy. Ha van gyereked, akkor abba, ha nincs, akkor meg abba. És ez az élet minden területén így van. Ez épp olyan felkapott dolog, mint hogy sokan azon kattognak, ha valakinek van diplomája, akkor az biztos egy beképzelt, tudálékos, de amúgy ostoba bunkó, ha meg nincs diplomája, akkor egy tanulatlan sültparaszt. Vagy a másik, ha valaki városban lakik, akkor lenézi a falusiakat, aki meg falun lakik, az a városiakat.

Érted, mit akarok mondani, hogy talán bizonyos esetekben van is alapja ennek, de amúgy meg egy nagy rakás általánosítás az egész.

Ilyenkor én azért elgondolkodom azon, hogy milyen lehet mondjuk cigánynak lenni úgy, hogy igazából semmi okot nem adtál mások utálatára, mégis kapásból előítéletekkel állnak hozzád, és helyből bizonyítanod kell, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek gondolnak. Mert ahogy látom, manapság sokan képezzük előítéletek tárgyát, tapasztaljuk, milyen érzés, mégis ugyan úgy mi is előítéletesek maradunk másokkal szemben, pedig érzékeljük, hogy ez nem jó.

Nekem az, hogy anyává váltam, természetes.És mivel természetes, ezért nem is vártam/várok el dicshimnuszokat, meg hogy ódákat zengjenek róla.Anyává lettem 16 éve, de megmaradtam NŐnek is a férjem számára.

Nagyanyám anno 7 gyereket felnevelt mindenféle juttatás, meg segély nélkül, falun, és mindegyik EMBER lett, nem kellett agyonajnározni őket.Én a fiamat is mindig egyenrangú félnek tekintettem, normális érthető magyar nyelven beszéltem hozzá.A férjem meg maradt a férjemnek, nem volt apucika a számomra, meg apika, meg mit tudom én hogy hívják egyesek a férjüket.Érdekes, soha nem vágta magát földhöz a boltban a fiam, nem voltak ilyen konfliktusaink sehol.Szoptatni pedig sajna csak 3 hónapig tudtam.

Szóval akinek azért mert anya lett elismerés kell, hát nem is tudom...

Azért van itt pár érdekes komment, tehát aki nem ajnározza a kisgyerekes anyákat, netán megmondja egy nyilvános fórumon a véleményét, hogy kár volt az 1 szobás albérletbe, minimálbér mellé két gyereket szülni, az egyből féltékeny, irigy dög? Mit irigyeljek tőlük? A szegénységet? A felelőtlenséget? A szaros pelenkákat? 21 éves vagyok és NEM AKAROK gyereket, marhára NEM IRIGYLEM a gyerekeseket, ugyanis a környezetemben is láttam jópár példát hogy hova is vezet amikor valaki nulla karierrel, nulla anyagi háttérrel beleszül egy gyereket a nagy semmibe, és kártyavárkánt dől össze nem csak a saját, de a GYEREK élete is. Erre legyek irigy? Nevettségesek vagytok:)

Egyébként boldog párkapcsolatban élek a vőlegényemmel, építjük az életünket, tanulok, dolgozok. Ha akarnék, most is szülhetnék, mert párom nagyon családcentrikus, de nem ment el a józan eszem (és neki sem...) Még mielőtt valaki egyből rávágná hogy "savanyú a szőlő"... És igenis FONTOSAK az anyagiak, fontos hogy a gyerekemnek mindent biztosítani tudjak, ne kelljen más levetett gönceibe járnia, biztosítani tudjam a továbbtanulását majd, segíthessek neki elidulni az életben! Szerintem EZ A FELELŐSSÉG! Egy gyerek nem él meg szeretetből!

Nekem semmi bajom nincs a kismamákkal, amíg nem várják el tolem a csodálatot, vagy nem akarják rámeroltetni a gyermeknevelést és nem hordják a gyereket rendezvényekre, éttermekbe ordítani, ahol én is ott vagyok. 22 éves vagyok, egyenlore még nem akarok gyereket.

Ha látok egy terhes not, vagy anyukát gyerekkel buszon, akkor felállok, átadom a helyem, sorban elore engedem, megtartom az ajtót, de akkor, és csakis akkor, ha ez nem elvárás, ha az anyuka nem parancsol rám, hogy álljak fel vagy engedjem magam elé.

Nem szeretem, ha a kozosségi oldalon az anyukák a gyerek képét teszik profilképnek, ha csak azt látom kiírva nekik, hogy mit csinálTAK, -NAK és idézeteket az anyaságról.

Ameddig normális emberként tudnak viselkedni, addig semmi bajom veluk. A gyereket nem kell agyonajnározni, húgom 15 évvel fiatalabb, anyám sohasem ugrálta korul, nem gugyogott neki. Amint lehetett, rogton szoktatta arra, hogy éjjel ne kelljen fel. A húgom mégse kallódott el, jólnevelt, kedves gyerek.

Azzal nem értek egyutt, hogy a férj háttérbe szorul a gyerek szuletése után, nem szabad így lennie. Hamar apa nélkul maradhat így a gyerek is.