Miért lett divat utálni a kisgyerekes anyákat?

Tessék mondani, ha én még 30 alatt vagyok, a férjem meg a harmincas évei végén - és diploma, költözés, stb miatt ő legalább 40 lesz, mire szóba jöhet a gyerek, akkor cseréljem le? :)

Amúgy van már neki egy 18 éves lánya, de hát akkor én még azt se tudtam, hogy létezik, másrészt alsóban ültem az általános iskolában és akkor még börtön járt volna értem :)

Mondtam,hogy lehet támadni. Az egyik válaszolóra reagáltam. Mindenkinek a maga dolga, hogy mikor vállal gyereket, én csak tapasztalatból mondom, hogy gyerek m ellett is lehet érvényesülni. És annak üzenem, aki azt írta biztos a férjem pénzén élek, hogy nagyon téved. Soha,mégegyszer mondom soha az Életben nem függnék egy pasitól anyagilag, még akkor sem ha Ő a párom!

És nem vagyok kivétel,miért lennék? És ki mondta hogy nincs hitelünk? Az nem élhet boldogan,akinek hitele van? Az igaz, hogy csak lakásra van, de van.

11:57-es vagyok

Nem örököltünk semmit.Egy asztalon újságot árulva kezdtük, majd béreltünk egy bódét, ahol trafikárút árultunk.A pénzt mindig visszaforgattuk, 2 év múlva már boltunk volt.Majd nyitottunk még egyet.A 4. év végére, már tető alatt volt a saját házunk, ma már 25 alkalmazottunk van.És mondom, egy asztallal kezdtük, amin újságot árultunk.

És mindezt pici gyerekkel csináltuk végig, mégis sikerült.

Szia!

Nem olvastam végig mindent ezért elnézést, ha ismételek vagy esetleg volt már valami amire még kellene reagálni.

Csak azokat a kisgyerekeseket utálják, akik önmagukat utáltatják meg. Én például rohadtul rühellem, amikor hallom, hogy márpedig ez az élet értelme, csak gyerekkel lehet boldognak lenni, csak erre lehet büszkének lenni. Miért? Szerintem mindenkinek más jelenti a boldogságot, nekem például nem a gyerek és nem tartom semmivel sem okosabbnak, szebbnek, jobbnak, azokat akiknek van, de azokat sem, akiknek nincs. Mégis többnyire én kapom a beszólást, nem ők. Szóval én fordítva veszem ezt észre.

A nevelési dolgokba nem megyek bele, engem aztán nagyon hidegen hagy, ha valaki elkényeztetni vagy nem, soha nem szóltam semmit, csak amikor a szomszéd kisgyerek minősíthetetlen hangon beszélt 7 éves létére akkor mondtam, hogy kezdjenek vele valamit, mert én ilyen tróger szövegre nem vagyok kíváncsi.

Tehát szerintem, aki normális, nem nézi le azokat, akiket nem tesz boldoggá a gyerek, nem szeretik a gyerekeket, azokat nem utálják. Azt pedig ne vegyük utálatnak, hogy valaki fogja a fejét a gyereksírás hallatán, mert ez eléggé irritáló dolog, még az anyáknak is.

Ja és bocsi, hogy még egyszer idekontárkodom (tudom, hogy engem utálnak a véleményemért, de nem rosszindulatból írom, hanem őszinte vagyok, szóval bocs).

Iszonyúan b*ssza a csőrömet, amikor egy kisgyerekes azt hiszi előnyt élvez. Szerintem nem ér többet nálam. Gátlástalanul elém durakodik a postán, a boltban és csak néz rám még ő van felháborodva, hogy nem engedtem magam elé. Mégis miért kellett volna? Én is ugyanannyit állok ott, várok, ő is kibírja azt a plusz két percet. Meg hogy nem ugrik mindenki lesegíteni a babakocsit. Szerintem egész másképp viszonyulnának az emberek hozzájuk, ha ezt nem elvárnák, hanem odamenne egy jóvágású férfihez vagy nőhöz a buszon vagy vonaton és megkérdezné, hogy "Segítenél levenni a babakocsit, egyedül nem bírom" Ennyi! Nem pedig bunkó pofát vágni és hangosan üvöltözni, hogy milyen bunkók az emberek, az a bunkó, aki nem kér, hanem elvár.

Szóval az ilyenek miatt előítéletesek. Én nagyon segítőkész vagyok, még a hajléktalanhoz is hozzáérek, nem finnyáskodom, de ők hamarabb tesznek kedves megjegyzéseket, mint a kisgyerekesek.

Aki nem ilyen azt szeretik az emberek, mert szerethető.

Utolsó két hozzászólásra és a kérdésre is reagálva írom, hogy igen, pontosan itt a gond: az a baj, hogy az alap mentalitás nem az, hogy egyenlőek vagyunk, ugyanolyanok vagyunk, emberek, hanem az, hogy én különb vagyok, mert...

És itt a mert után aztán minden jöhet, mert idősebb, mert fiatalabb, mert nő, mert férfi, mert kamasz, a jövő nemzedéke, mert sietek, mert nem sietek, mert diplomám van, mert kétkezi munkás vagyok és nekem is kijár, mert gyerekes vagyok, mert sokgyerekes vagyok, mert nekem piros kabátom van és okostelefonom, sorolhatnám. Egyszerűen bármi okot szolgáltathat, hogy magunkat a másik elé helyezzük, s ne pedig egyenrangúnak tekintsük. És akkor most jöhetnek a megintegymagyarmentalitásozó gyalázkodások...