Mennyire reális a lányom elvárása ?

Én fiatal harmincas vagyok. Nálunk az ismerősi körben szinte mindenki vidékről származik. Legtöbben Budapest környékére költöztünk, de vannak a Balaton és Győr környékén is barátaink. Mindenki több száz km-re a családjától. A legnagyobb részük arra panaszkodik (mi is), hogyha látni akarják a szüleiket, akkor mindig nekik kell hazamenni, a szülők valamiért nagyon ritkán hajlandók kimozdulni és meglátogatni őket. Ez nálunk is így van. Amióta unokák vannak, azóta 1-2 havonta eljönnek egy napra a szüleim (200 km-ről), de itt aludni nem akarnak, mert nem akarnak zavarni (nem is értem). Ha több napot akarunk együtt lenni, menjünk mi. Én nem mondanám, hogy nekünk gyerekekkel kényelmetlenebb menni, pedig nem 20 perces útról beszélünk, anyuéknál pedig szinte minden alap felszerelés megvan a gyerekekhez, így csak ruhát kell nekik pakolni, de őszintén szólva nekem akkor is rosszul esik, hogy nem jönnek gyakrabban, ellenben hetente kétszer megkérdezik mi mikor megyünk, mert hiányzunk nekik. Nekem ez furi, de mondom, nem egyedi eset, szóval ez valami generációs probléma lehet (akinek nem inge...).

Ti viszont 30 km-en vagytok fennakadva. Ha anyuék 20 percre laknának és jelezné, hogy szeretne jönni, de sz*rul jön busz, akkor valamelyikünk bepattan az autóba és elhozza. Tovább is maradhat, mint mi nála, mert az esti rutinra már itthon kellene lennünk, de őt akár altatás után is hazadobja valamelyikünk, ha ő van nálunk.

Ha anyósom jön hozzánk (aki szintén reggel jön, este megy), ki kell menni elé a buszmegállóba Budapestre és utána el is kell vinni. Ez tőlünk majdnem egy óra! Ha a 80 éves nagymamám jön, szintén, bár érte csak 45 percre kell menni. És ők 2,5 órát utaznak értünk busszal... Mi pedig mindig örülünk nekik, nem nehézség elugrani értük. Mindent meg lehet oldani, ha akarjuk!