Heti egy családi ebéd, vasárnaponként mennyire fér bele? Sokat kérnék?

Amúgy az eljegyzésig se menj el ezzel a pasival, gyerekben meg végképp ne gondolkodj, mert ha most ilyen szinten a családjára van gyógyulva, ÉS ugye képtelen nemet mondani, ez a gyerekkel csak rosszabb lesz.

#152 tenyleg, egy olyan ember, aki nem szarla le a csaladjat, attol menekulni kell. Biztos meg a gyerekekhez is ragaszkodni az ilyen vadallat, es jatszana veluk, idot venne el a hisztis nojetol...

Gyerekkel persze, hogy rosszabb lesz, mert akkor meg majd azon megy a hiszti, hogy egyik nagyszülő se akar rá vigyázni, ők meg úgy hogy legyenek kettesben meg menjenek a barátokkal bulikázni szombat esténként

Hát pedig egy párkapcsolat erről szól, hogy az embernek van egy saját családja, meg egy választottja. Értelemszerűen meg kell találni az egészséges egyensúlyt a kettő között. Párod nem akarja megtalálni. Vagy ő is igényli ezt, te meg nem. Nehéz dolog. Mindenkinek mások az igényei, van akinek ez belefér, van akinek nem, de nyilván nem kötelező elmenni. Nem értem a sok válaszolót, hogy "igenis azt a néhány órát ki kell/lehet bírni". Nem kell, akinek nincs rá igénye. Én is emiatt mindig olyan párt választottam, akinek lazább kapcsolata volt saját családjával, nem függtek szorosan egymástól. Nekem igenis kell kettesben töltött "miidőnk" családtól, haveroktól függetlenül, amikor nem velük vagyunk együtt. Ha pedig a családra kell hogy jusson idő, akkor a kettesben töltött időre is.

Hátha észhez térsz es befejezed a hisztit

Egyébként ennek a kérdésnek azért nincs létjogosultsága, mivel általában 2 féle ember létezik, aki szereti a családját (illetve akár a párja családját) és aki nem. Ebből kiindulva aki szereti a családját és közeli viszonyban vannak el se tudja képzelni, hogy miért is zavarja a kérdezőt az a heti egy vasárnapi ebéd, a másik csoport pedig, aki nem szereti a családját sose fogja megérteni, hogy más hogy tud akár havi egyszer is leülni velük egy asztalhoz. Szóval ezt a részét teljesen értelmetlen boncolgatni. A másik oldalról viszont valahol jogos az az elvárás a kérdező részéről, hogy ha valaki kapcsolatban van, akkor sajnos engednie kell az eddigi elfoglaltságaiból, főleg ha amúgy is sűrűek a napjai. Mi mikor megismerkedtünk a jelenlegi férjemmel nyilván neki is a hétvégék abból álltak, hogy szombatonként haverozott, vasárnap ment az Anyukájáékhoz. Miután összeköltöztünk már közösen mentünk az Anyukájáékhoz is, de nem minden hétvégén, havonta kb egyszer, van hogy Anyukája jön el hozzánk, barátokkal is ritkán tudunk találkozni, sokszor inkább szervezünk egy közös kertipartit. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy kapcsolat az elején erről szól, fel kell építeni az egészet, beszélni kell ezekről a dolgokról, pl a páromnak is idő kellett mire eljutott odáig, hogy most már nem egyedül gondolja ki hogy mondjuk lezgrik az Anyjához, hanem ezt egyeztetnie kell velem is előtte, mert hátha mást terveztem. De ugyanígy fordítva is. Szóval én még mindig azt tudom tanácsolni, hogy próbáljátok megteremteni az egyensúlyt, úgy hogy ne legyen ebből sértődés, esetleg hétközben ha a párod dolgozik elmehetsz te is bevásárolni a nagyinak vagy esetleg hívd fel telefonon ne e vigyél neki valamit. Màris nem te leszel a házsártos barátnő és talán a nagymama is megértőbb lesz ha egyszer egyszer azt mondjátok, hogy ne haragudjon, de most nem tudtok menni vasárnapi ebédre