Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?
Nem szép dolog az eröszak és nem emelek kezet gyerekre de elszakadt nálam a cérna és lekevertem egyet a 14 éves unokahúgomnak.
Apum frissen hunyt el. Nem volt unokahúgom vérszerinti nagyapja, nem csípték egymást. Apum néha szigorú volt hozzá mert unokahúgom ADHD-s és nem tudott soha rendesen viselkedni amikor hozzánk jöttek, de soha nem bántotta.
Anyummal, nagyanyjával jó a kapcsolata unokahúgomnak és eddig velem is az volt.
Apum sajnos betegségbrn elhunyt, nagyon tossz idöszakon vagyunk túl. Temetés is megvolt. Ott sem tudott nagyon viselkedni a csaj de legalabb csendben maradt.
Bátyjámék tegnap jöttek hozzánk, unokahúgom bevonult apum szobájába au öccsével és ott heherésztek, játszottak. Megkértem, hogy jöjjenek ki onnan és ha lehet, ne hangoskodjanak.
Erre unokahúgom összemosolygott az öccsével és azt mondta hogy végre, hogy meghalt az öreg.
Kapott tölem egy jó csattanosat amin elkezdett sírni.
Jött az anyja aki nekem esett, hogy a saját gyerekemet ütögessem, bátyjám is neki adott igazat és megsértödtek. Már megbántam de valahogy mégsem tudok most sem más módját elképzelni a reakciómnak. Anyum azóta sír én meg hüly én érzem magam. Tényleg túl reagáltam?
Fuh, a kérdéstől függetlenül de utálom ezt az "én gyerekem ne nevelje más rajtam kívül" mantrát. Már hogy a fenébe ne nevelhetné más is, sőt. A leghatékonyabb hogy ha mástól is jön input. Két gyerekem van, simán elvárom anyámtól, apámtól, anyóstól, hogy ha kell, szóljon rá. Az sem zavart, ha a játszótéren lévő más anyuka szólt, ha szórta a másik szemébe a homokot, vagy ha a tanár az órán rendbe rakja, ha kell. De én is helyre rakom unokatesóimat is, amikor eldobják az agyukat és megvesznek. A nagynéném reakciója ilyenkor annyi, hogy megköszöni.
Amúgy kitérve a kérdésre, nem hiszek a pofonnal nevelésben, de egy ilyen szituban simán eljárt volna az én kezem is, és bocsánatot sem kérnék érte. Egyszerűen van az a pont. És állítom, hogy az ilyen hirtelen jött, egyszeri és sokkoló alkalomnak van a legnagyobb hatása, mert emlékezetes. Nem sok pofont kaptam életemben, de azt az emlékezetes egyet pont 13 évesen egy vérmes pofátlan szemtelenségért (anyámra tettem egy nem túl szép megjegyzést), amikor anyám, aki egyébként már bő húsz éve is messze liberálisabb volt mint az átlag szülő, hullasápadtan akkorát lekevert hogy mindketten meglepődtünk. Akkor számomra is egyértelművé vált, hogy nem lehet másokat korlátlanul verbálisan abuzálni.
#101 nem ugyanaz a rászólás és a pofon. Rászólni rá szólhat bárki, de felpofozni nem hagynám senkinek.
Ha te igen az a te dolgod, de mint a mellékelt ábra mutatja a többség ezt nem tűri el, jogosan.
Így érthető a kérdezőnél is a szülők reakciója, egyedül ő az aki nem képes belátni.
"A kérdésbeli nagynéni nagy szívességet tett a szülőknek"
Ja. Megtanitotta, hogy megbeszélés helyett ütni kell. Tényleg nqgy szivesseg volt.
Aki azt írja, hogy egy ilyen mondatot meg kell beszélni egy ilyen 14 éves gyerekkel, annak volt már ILYEN 14 éves gyereke, aki erre a mondatra képes? Vagy csak a fotelból okoskodtok?
Könnyű annak, akinek virágcserép volt a gyereke 14 évesen, és kb elvolt a sarokban is.
De amelyik képes egy ilyen mondatra, ott már késő a szentbeszéd, mert nem fog rá hallgatni.
A szülők helyes eljárása az, hogy a GYEREK ELŐTT köszönik meg a pofont a nagynéninek. Ha meg az még mindig szájal, ott helyben repülne a párja a szülőktől.
Nem baj, hogy most mit gondol róla, később úgyis megköszöni, amikor felnő.
108!
Nekem volt 14 éves gyerekem és tudott olyanokat mondani, hogy a hajam egenk állt. A veresnek szerinted mi ertelme? Mit tanul belőle? Itt pl azt, hogy a Kati agresszív. Legközelebb majd ő kever le egyet, mert neki nem tetszik valami. Eleve ez a korosztaly megnem feltétlenül érti, hogy a halál végleges, nem véletlenül nem büntethető, nincs döntési joga kb semmiben. Ehhez még hozzá jön egy mentális probléma, aminél nem tudni, hogy a viselkedési kívül nem e a pz értelmi képességeire is hatással van.
Nem, más gyerekét semmifelekeppen nem ütjük meg. Felnőtt ember ott hagyta volna a gyereket, vagy kitessekeli a szobából, aztan szól a szülőknek, ők majd kezelik a helyzetet. De megutni... Áruld már el, mi értelme, mit ért el vele a kérdező.
"A szülők helyes eljárása az, hogy a GYEREK ELŐTT köszönik meg a pofont a nagynéninek. Ha meg az még mindig szájal, ott helyben repülne a párja a szülőktől."
Ha az én gyerekem lenne, én lebaxnám a nagynénit pofonert, a gyereket meg a beszolasert. Bár továbbra sem hiszem, hogy valóban ilyet mondott volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!