Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?
Nem szép dolog az eröszak és nem emelek kezet gyerekre de elszakadt nálam a cérna és lekevertem egyet a 14 éves unokahúgomnak.
Apum frissen hunyt el. Nem volt unokahúgom vérszerinti nagyapja, nem csípték egymást. Apum néha szigorú volt hozzá mert unokahúgom ADHD-s és nem tudott soha rendesen viselkedni amikor hozzánk jöttek, de soha nem bántotta.
Anyummal, nagyanyjával jó a kapcsolata unokahúgomnak és eddig velem is az volt.
Apum sajnos betegségbrn elhunyt, nagyon tossz idöszakon vagyunk túl. Temetés is megvolt. Ott sem tudott nagyon viselkedni a csaj de legalabb csendben maradt.
Bátyjámék tegnap jöttek hozzánk, unokahúgom bevonult apum szobájába au öccsével és ott heherésztek, játszottak. Megkértem, hogy jöjjenek ki onnan és ha lehet, ne hangoskodjanak.
Erre unokahúgom összemosolygott az öccsével és azt mondta hogy végre, hogy meghalt az öreg.
Kapott tölem egy jó csattanosat amin elkezdett sírni.
Jött az anyja aki nekem esett, hogy a saját gyerekemet ütögessem, bátyjám is neki adott igazat és megsértödtek. Már megbántam de valahogy mégsem tudok most sem más módját elképzelni a reakciómnak. Anyum azóta sír én meg hüly én érzem magam. Tényleg túl reagáltam?
válasza: válasza:Először is felejtsük el az egésznek az idealizálását, hogy Te most ezzel nevelted stb. Erről szó nincs: Te az egészet dühből tetted.
Van értelme akkor jogosságról beszélni?
Egyébként mit akartál azzal, hogy kizavartad őket a szobából, és csendre intetted őket?
válasza:Egyrészt jogilag büntetendő, hogy kezet emelsz másra.
Másrészt erkölcsileg is megkérdőjelezhető, hogy miért az agressziót érzed helyes válasznak egy GYEREKKEL szemben (de amúgy felnőttel szemben is gáz lenne).
Egyébként hozzátenném, hogy teljesen megértem az érzéseidet, nekem is nagyon nehéz lett volna türtőztetni magam bármi szélsőséges viselkedéstől, hiszen egy friss seb, egy friss veszteség volt az, ami a gyerek beletaposott, és tényleg pofátlan megszólalás volt a részéről.
De.
Akkor is csak egy gyerek, akinek még hamarabb szaladnak ki szavak a száján, minthogy átgondolná, és tudnám, hogy a konfliktusok rendezésének az NEM módja, hogy az erőmet fitogtatom. Mert te ezt csináltad. Ezzel gyakorlatilag tudattalanul, a tetteiddel ezt mondod: "én vagyok az erősebb, úgyhogy te befogod a szád".
A helyzetre való tekintettel belefért volna, hogy leüvöltsd a gyereket, aztán átadd a helyzetet a szüleinek, hogy majd ők neveljék meg. Ami mégjobb, ha megállítod, és elmagyarázod, hogy neked milyen érzés az, hogy így viselkedik. Aztán szintén: a szüleinek a dolga, hogy a többit megpróbálják a gyerekkel rendezni.
Ezzel neked se lesz jobb, meg a gyerek se azt tanulja meg belőle, amit kellett volna...
válasza: válasza:Egyébként amikor Paul McCartney anyja meghalt 14 éves korában, megkérdezte az apját, hogy "mi lesz most veünk a keresete nélkül". Amikor John Lennon nagybátja meghalt (aki a nagynénjével együtt nevelte őt), akkor röhögőgörcsöt, amikor az anyja, akkor viszont sírógörcsöt. Főleg egy figyelemzavaros embernél a halál abszurd reakciókat tud kiváltani. Egy kamasz végképp sokszor nem tudja, hogyan reagáljon erősen érzelemdús helyzetben, és vagánysággal próbálják a kontrollt megtartani.
Ezeket érdemes lenne átgondolnod.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!