Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?
Nem szép dolog az eröszak és nem emelek kezet gyerekre de elszakadt nálam a cérna és lekevertem egyet a 14 éves unokahúgomnak.
Apum frissen hunyt el. Nem volt unokahúgom vérszerinti nagyapja, nem csípték egymást. Apum néha szigorú volt hozzá mert unokahúgom ADHD-s és nem tudott soha rendesen viselkedni amikor hozzánk jöttek, de soha nem bántotta.
Anyummal, nagyanyjával jó a kapcsolata unokahúgomnak és eddig velem is az volt.
Apum sajnos betegségbrn elhunyt, nagyon tossz idöszakon vagyunk túl. Temetés is megvolt. Ott sem tudott nagyon viselkedni a csaj de legalabb csendben maradt.
Bátyjámék tegnap jöttek hozzánk, unokahúgom bevonult apum szobájába au öccsével és ott heherésztek, játszottak. Megkértem, hogy jöjjenek ki onnan és ha lehet, ne hangoskodjanak.
Erre unokahúgom összemosolygott az öccsével és azt mondta hogy végre, hogy meghalt az öreg.
Kapott tölem egy jó csattanosat amin elkezdett sírni.
Jött az anyja aki nekem esett, hogy a saját gyerekemet ütögessem, bátyjám is neki adott igazat és megsértödtek. Már megbántam de valahogy mégsem tudok most sem más módját elképzelni a reakciómnak. Anyum azóta sír én meg hüly én érzem magam. Tényleg túl reagáltam?
Miért nem lehet megírni a kérdező korát és nemét?
Néha egy műszaki kérdéshez is odaírják, hogy 39/F, amikor totál érdektelen.
Nem. Én kettőt kevertem volna le, utána elzavartam volna a hülye szüleivel együtt.
N
Abszolút meg tudom érteni a reakciódat kérdező. Ettől függetlenül nem kellett volna felpofozni. Senki nem állította azt, hogy egy ADHD-s mindent megtehet, ettől még pontosan erről szól ez az állapot: nem képes úgy reagálni, ahogy egy “normális” idegrendszerű ember, neki ezt külön meg kell tanulnia. Nem, a pofonból nem ezt tanulta, hanem azt, hogy erőszakkal fejezze ki az érzéséit. A dolog külön pikantériája, hogy erre egy ADHD-s alapjáraton is hajlamos, vagyis a lehető legrosszabb ötlet volt ez a pofon. Ismétlem, megértem az érzéseidet, de ezt nem így kellett volna kezelni. Meg kellett volna várnod, amíg lenyugszol, pedig beszélni vele is, az anyjával is. Ezt mondjuk még be lehet pótolni.
Más téma, nekem az jön le az írásodból, hogy neked is, édesapádnak is meg volt a véleménye az unokahúgodról. Szerinted ezt egy 14 éves gyerek nem érzi? Fene egy betegség ez az ADHD. A külvilágnak nagyon nehezére esik megértéssel és türelemmel közelíteni, az érintettnek és a szűkebb családnak meg rettenetesen fárasztó és frusztráló a betegségből adódó helyzetek kezelése.
Érthető, hogy felpofoztad, meg is érdemelte.
Más kérdés, hogy ADHD-sként mit fog fel ebből - mármint hogy máskor sem fogja magát tudni kontrollálni, akárki, akárhányszor pofozná is meg.
A szülőtől viszont abszolút nem jogos, hogy ezt számon kérte rajtad. Inkább a gyerekével kellett volna elbeszélgetnie, tőled meg bocsánatot kérni a gyereke viselkedése miatt (akkor is, ha csak korlátozottan tehet arról, hogyan viselkedik) Másrészt, ha a gyerekkel ilyen jellegű gond van, akkor nem is lett volna szabad hozzátok vinnie, mert tiszteletben kellene tartania a gyászotokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!