Jogosan esik rosszul az unokahúgom viselkedése velem, velünk szemben?

Van egy 11 éves lányom, unokahúgom 22 éves.

Régen nagyon jó kapcsolat volt közöttünk, kb mintha a kishúgom lett volna. Valószínűleg azért is alakult ki szoros kötődés, mert én a szüleimmel éltem akkor is, ő pedig “láthatás” címszó alatt mindig oda volt hozva, minden hétvégét ott töltött (bátyám nem sokat foglalkozott/foglalkozik vele sajnos). Olyankor leginkább velem volt, mentünk erre-arra, vittem strandra, moziba, fagyizni, biciklizni, tényleg tudatosan úgy szerveztem a hétvégéimet, hogy ráérjek vele lenni.

Volt egy jó 1,5 év, amikor délután én jártam érte az iskolába (általános iskolás volt, az már ciki volt, hogy a nagyszülők mennek érte, de az anyja egyedül még nem akarta engedni, én pedig abban az időben nem dolgoztam, így engem kértek meg). Minden délután 1-2-től 5-6-ig vele voltam. Segítettem neki a háziban, kikérdeztem, különórára vittem, megoldottam az éppen aktuális ügyes bajos dolgait. Mindezt ingyen, kb. 3 hónap után szóltam, hogy legalább a benzinpénzbe beszállhatna az anyja… Nagy szemekkel nézve mondta, hogy hát kérjem el a bátyámtól, ha nekem az a pénz ennyire kell (munkanélküliként igen, nagyon kellett az a pénz).

Mikor megszületett a lányunk, utána is rengeteget volt velünk továbbra is, kiskamasz létére teljesen jól ellátta a gyereket, pelenkázta, altatta, sétált vele, játszottak. Ez így ment kb. a covidig, azóta teljesen ki van magából fordulva, már nem is beszélünk, nemhogy találkozzunk…

Mert ő nem ér rá, ő elfoglalt, nem tud mindig a családdal lógni. Nem is kell mindig, de utoljára tavaly nyáron találkoztunk, akkor is véletlenül. Lányommal sem tartja a kapcsolatot, most a születésnapján egy üzenetet nem írt, pedig én előtte hívtam telefonon és írtam is neki, hogy lesz ebéd, kis ünneplés, ha van kedve, jöjjön nyugodtan! Vissza sem írt rá.

Vagy a lányunkat műtötték Budapesten, én bent alhattam vele, férjem már nem. Ahhoz messze lett volna, hogy minden este hazajöjjön, reggel meg vissza Pestre, de az unokahúgom ott él, kérdeztem tőle, hogy amíg mi a kórházban vagyunk, a férjem ott alhatna-e? Először ment a ködösítés, hogy még nem tudja, majd szól, ha látja, hogy alakul az a hete, utána persze írta, hogy nem.

Nagyon rosszul esik ez az egész nekem, meg az is, hogy a lányunkkal sem foglalkozik egy pillanatot sem, pedig tudjuk, hogy 2-3 hetente jár haza Pestről. És nem visszakapni akarom azt az időt, amit én szántam rá, amikor ő gyerek volt, csak így belegondolva rossz, hogy mit adtam neki, és ő mit ad vissza cserébe.