Szerintetek normális apukám viselkedése? Mit kellene tennünk vele?
Apukám 55 éves, porckorong kopása van a derekában, már sok éve fájdalmai vannak, bicegve jár, de sokáig nem ment orvoshoz vele, lassan haladt az ügy, fájdalomcsillapítókkal tömte magát. A nagyobb baj, hogy emiatt gykorlatilag évek óta nem dolgozik, korábban még elvállalt alkalmi munkákat (kőműves egyébként, és fizikai munkát már nem tud végezni), de már azt se. Szó szerint egész nap otthon fekszik és nézi a tévét. Még a kisebb ház körüli teendőket se végzi el, mondván annyira fáj neki. Csak anyukám dajkanői fizetéséből élnek. Anyukámmal nem mennek együtt sehova, rögtön jön a kifogás, hogy mennyire fáj neki, még boltba is alig akar elmenni. Ráadásul mióta otthon van egyre többet iszik, konkrétan minden nap, ha nem tud inni, mert el kell mennie valahova, ideges lesz. Szóval végül kapott időpontot szeptemberre műtétre, de áttették jövő februárra, ezért anyukám keresett neki egy jó magánklinikát, hogy műtsék meg ott abból a pénzből, amit anyukám kapott a szülei eladott telke után. Tegnap lett volna az első vizsgálat amikor ez történt:
Útban voltunk a vizsgálatra, amikor apukám közölte, hogy nagyon ideges, rosszul van, szédül, izzadt, remegett. Megálltunk egy kicsit, erre mondta, hogy nem akar elmenni a vizsgálatra, forduljunk vissza és elmegy orvoshoz. Mondtuk, hogy akkor egyenesen megyünk az orvoshoz, de ő mindenképp előbb haza akart menni, hogy ő majd elmegy egyedül utána. Mi mégis elvittük az orvoshoz, de ő meg teljesen kikelt magából, hogy ő előbb haza akar menni, vigyük haza, mert neki meg kell mosakodnia. Hazaértünk, elment az orvoshoz, de pár perc múlva már jött is haza, szerintünk be se ment.
Anyukám iszonyat mérges rá, amúgy is nagyon elege van már belőle, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Szerinte alkoholista és az elvonási tünet miatt kapott idegrohamot, és igazából nem is akarta a műtétet. Én is már arra gondolok, hogy a fájdalom csak ürügy, hogy ne kelljen dolgoznia és tudjon otthon feküdni, igazából nem is akar meggyógyulni. Anyukám fontolgatja, hogy elhagyja, de fél, hogy mit szólának az emberek, hogy ott hagyja apukámat a bajban. Szerintetek mit kéne tennünk vele?
válasza:Szegények! Nem lehet könnyű! Valszeg elakadt az életben, hogy elvesztette egy képességét, és ezt nem tudta megfelelően elgyászolni, nem hiszi, hogy utána bármi más lehetséges még a számára.
A Túszok a tárgyalóasztalnál című könyv pl. ír a gyászfolyamatról, tudom ez nagyon elméleti, de hátha. Kéne neki pszichológus, aki átsegíti ezen.
válasza:Figyelj, nem akarom védeni apudat, biztos nagyon nehéz nektek, az első hozzászóló nagyon jókat írt!
Tudom sajnos mit érez, főleg hogy egész életében tevékeny ember volt.
Ugyanebben vagyok a lábammal, menthetetlen és én sem tudom elfogadni, meggyászolni hogy az eddig pörgős, melós, sportos életem helyett kanapehuszar leszek egész életemben, lakatnak sem vagyok jó, minden amiért eddig tanultam, dolgoztam borul, a hobbijaimnak sem élhetek többé. Ha csinálok valamit, valószínű fájni fog, ha ezt játszod évekig, akkor egy idő után megunod.. nálunk is párom csinálja a "lábas" munkákat, mert képtelen vagyok rá, ő is látja hogy utána bedagad napokra, jó ha wc-re ki tudok menni, be kell venni egy csomó fajdalcsillapitót. Kívülről meg úgy néz ki, mintha csak a napot lopnám, holott nem...ezt az orvoslátogatásosat is "eljátszottam", egyszerűen útközben bepánikoltam, hogy megint milyen rossz hírt kapok vagy csak simán hogy ez nem gyógyítható, éljen vele, gyógysegédeszközt ír fel harminc ezrekert..jobb volt hazamenni a biztonságos csigahazamba tv barátomhoz.
Annyi, hogy én nem az alkoholra, hanem a nyugtatóra függtem rá, az se jobb, lehet apudnal az elvonás mellett a félelem is munkált.
Ezek a betegségek olyan lelkiállapotokat és mélypontokat idéznek elő, aki nem él krónikus fájdalommal, el se tudja képzelni. És igen, ő is valószínűleg nagyon beszűkült tudatallapotban van.
Kérlek ne hagyjátok el, az egyes nagyon jókat írt, segítsetek neki, amíg lehet!
válasza:hát legkevésbé mások véleményével kellene törődnie.
bár szerintem mások szerint már rég ott kellett volna hagynia.
válasza:
válasza:Nekem úgy tűnik, hogy ez jó kifogás mindenre.
Nem tapasztalté amit a kettes írt, és nem vagyok olyan megértő mint az egyes.
De nagyon jókat írnak, több türelem és szeretet van benne, mint amit én fogok írni.
De án azt látom, mint sok ember, takarózik a betegségével. Ezzel menti fel magát a dolgok alól. Ha meggyógyul, és nem fog menni neki az élet, akkor a saját kudarca lesz. Így meg van mire ráfogni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!