Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?

Ez az a tipikus eset hogy itt a kommentekben már vagy harmincan vagyunk egy ellen, és az az egy képtelen belátni, magába nézni, hogy talán felettébb ki.aszott oka van ennek. Ez is nevelésből és teljesen félrement gondolkodásmódból jön, amit a válaszaiból is látunk.

Szóval tanulság, van egy két hülye "modern" anyuka, de hál istennek a többség még rendelkezik értékrenddel. Pofon kell vágni a gyereket? Nem, nem szabad.

DE! Ha a szülő beképzeld arogáns pi..a képtelen megnevelni és ezért a gyerek olyat mond vagy tesz ami húdenagyon nem oké, pl halott gyalázása és olyat mondani hogy örül valaki meghalt, akkor az a pofon mindegy kitől de baromira kijár. Különben a szülőnek is kijárna egy , már csak azért is mégha rajta már nem segít

Most olvastam az előző válaszokat. Itt mindenki azt hiszi hogy a 14-12 éves óvodás? Tényleg ennyire fogyatékosnak hiszitek a fiatalokat? Sokmindent tudnak már!!! Nyilvan a döntéseik hosszútávú következményeit nem fogják fel, de tudják hogy a halál végleges, meg h az embereknek vannak érzéseik.

Egyebként egy pszichiáter mondta hogy az ADHD 80%-a ettől a mostani sz@r nevelési stílustól van, h konkrétan bármit lehet a gyereknek mert nincs odafigyelve rá, meg le vannak xarva, nincsenek nevelve, és hiányolják a figyelmet. Aki azt mondja ez nincs így, az jobb ha utánanéz. A nárcizmus is a kisgyermekkori elhanyagoltságból vagy pedig a túl engedékenységből fakad.

Az érdemli meg, hogy összetörjék a csontjait, aki képes kezet emelni egy gyerekre. Főleg egy mentális problémával élő gyerekre.

A normális emberek mind tudják, hogy a testi sértés bűncselekmény és képesek uralkodni az indulataikon.

Undorító, hogy milyen irányba halad még mindig a világ.

Szóval egy gyerek nem mondhatja ki a véleményét, de egy felnőtt nyilváníthat véleményt pofonnal...

Egy 14 évre adhd-s baromi őszinte. Fogalmunk nincs róla, miért érez így, de valószínű, hogy van alapja. Beszólt neki az öreg korábban, piszkálta, akármi. Nekem is volt olyan rokonom, akinek a halálakor bizony kimondtam tizenévesen, hogy nem fog hiányozni most, hogy végre meghalt. Zaklatott, állandóan ölelgetett, simogatott, gyűlöltem.

Aki támogatja a kérdező viselkedését nézzen már szét miket írnak itt az emberek. Hogy "a szart is kivertem volna belőle" meg "egy ép csontja sem maradt volna" stb.

Szerintetek ez rendben van?

A másik, most őszintén mi a bubanatos lofszrt nem jó megoldás az hogy odacammog a szulohoz, elmondja mit mondott a gyerek, aztán a szülő lerendezi.

Lehet hogy a szülő is lekever neki egyet, lehet hogy csak szépen megbeszeli vele, tök mindegy mi a módszere, ha utána a gyerek odamegy és bocsánatot kér tőled akkor nem teljesen mindegy a szülő mivel és hogyan fegyelmezi?

Engem ütöttek meg egy párszor bár nem sokszor érdemeltem ki. És mondtam olyanokat én is gyerekként amik csúnyák voltak. Igazából mindegy volt hogy szidast vagy pofont kaptam érte, akkor rosszul esett, de legközelebb mikor elontotte az agyamat a szar úgyanugy kimondtam attól függetlenül hogy tudtam mi a következménye. Nem volt visszatarto erő. Az lett volna az ha valaki leültet és elmagyarazza hogy ez miért nem volt helyes. De az én szüleim se tették meg ezt mert ők is úgy gondolták hogy a pofon az valami csodaszer.