Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?
Nem szép dolog az eröszak és nem emelek kezet gyerekre de elszakadt nálam a cérna és lekevertem egyet a 14 éves unokahúgomnak.
Apum frissen hunyt el. Nem volt unokahúgom vérszerinti nagyapja, nem csípték egymást. Apum néha szigorú volt hozzá mert unokahúgom ADHD-s és nem tudott soha rendesen viselkedni amikor hozzánk jöttek, de soha nem bántotta.
Anyummal, nagyanyjával jó a kapcsolata unokahúgomnak és eddig velem is az volt.
Apum sajnos betegségbrn elhunyt, nagyon tossz idöszakon vagyunk túl. Temetés is megvolt. Ott sem tudott nagyon viselkedni a csaj de legalabb csendben maradt.
Bátyjámék tegnap jöttek hozzánk, unokahúgom bevonult apum szobájába au öccsével és ott heherésztek, játszottak. Megkértem, hogy jöjjenek ki onnan és ha lehet, ne hangoskodjanak.
Erre unokahúgom összemosolygott az öccsével és azt mondta hogy végre, hogy meghalt az öreg.
Kapott tölem egy jó csattanosat amin elkezdett sírni.
Jött az anyja aki nekem esett, hogy a saját gyerekemet ütögessem, bátyjám is neki adott igazat és megsértödtek. Már megbántam de valahogy mégsem tudok most sem más módját elképzelni a reakciómnak. Anyum azóta sír én meg hüly én érzem magam. Tényleg túl reagáltam?
Én nem írtam hogy szarrá verném, vagy hogy az a normális hogy veréssel nevel valaki.
Illetve ez nem is nevelés.
Azt írtam hogy normális reakció volt a pillanat hevében. Nem agyon verte azt a gyereket csak nem jól reagált. Emberek vagyunk, nem gépek akik mindig minden helyzetben tökéletesen reagálnak.
Egy pofontól semmi baja nem lesz.
De azt még mindig firtatom hogy az a gyerek nem jól van nevelve ha egy ilyen elhagyja a száját, ilyen helyzetben...
Nyilván nem ettől fog megjavulni, nem is az ő hibája hogy így lett nevelve, de szerintem egy ilyen szituációban a pofon nem halálos bűn.
#136 persze hogy azt, ezért nem ismerik el soha hogy működik más megoldás is.
#132 oké, elismerem hogy lehet pillanat heve, de a kérdező azóta átgondolta és azt írja hogy újra ezt tenné.
Azon kívül szerintem ennyiből nem lehet megallapitani hogy jól van e nevelve a gyerek.
Mind mondtunk csúnya dolgokat gyerekként szerintem. Én pl mindig ötös magatartással, csendes, nyugodt gyerekként egyszer lehülyéztem apámat. Ettől még nem voltam neveletlen mert az esetek 98 százalékában jól viselkedtem csak akkor valami kihozta ezt belőlem. De ha valaki csak ez alapján mondott volna véleményt az biztos az lett volna hogy nevelési csőd vagyok.
Én egy nagyon türelmes ember vagyok, de szerintem van az a pont ahol simán kijár egy atyai pofon. Ez esetben....hát nem az volt...de megérdemelte. Nem verte ki a fogát, nem ütött többször, a felfokozott érzelmi állapot hatására sem. Egy pofon még nem jelenti azt hogy mostantol a kérdező mindenkit lepofoz az utcán aki csúnyán néz rá.
Sokan azt felejtik el hogy 14 eves mar nem gyerek hanem tinédzser, és beszélhetnek hülyeségeket össze vissza a hormonok miatt, DE ilyen azért nem csúszik CSAK ÚGY KI az ember száján, főleg nem ha rokonról van szó.
8 eves koromban egy 9-10 éves kislány megharagudott rám es azt mondta bárcsak balesetet szenvednék és meghalnék. Én úgy megharagudtam rá hogy addig el nem engedtem amíg végig nem hallgatta a kioktatásomat arról hogy ilyet miért nem mondunk soha. Útána elmondtam az összes barátunknak akiktől szintén kioktatást kapott :D persze utána sirva kért bocsánatot mert rajött mit csinalt.
8-11 éves gyerekek megértették hogy mi az a halál és ilyenkor mit illik és mit nem, egy 14 éves meg nem? Azt legalább tudja hogy nincs mikulás? Egyértelműen latszik a neveles hianya, ami persze nem a kérdező feladata, de lánynak is egy alapszintű intelligánciával kene rendelkeznie 14 evesen ADHD ide vagy oda,az nem egy kifogas.
Persze az erőszak nem megoldás, de erthető volt az esetedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!