Jogosan pofoztam meg az unokahúgom?
Nem szép dolog az eröszak és nem emelek kezet gyerekre de elszakadt nálam a cérna és lekevertem egyet a 14 éves unokahúgomnak.
Apum frissen hunyt el. Nem volt unokahúgom vérszerinti nagyapja, nem csípték egymást. Apum néha szigorú volt hozzá mert unokahúgom ADHD-s és nem tudott soha rendesen viselkedni amikor hozzánk jöttek, de soha nem bántotta.
Anyummal, nagyanyjával jó a kapcsolata unokahúgomnak és eddig velem is az volt.
Apum sajnos betegségbrn elhunyt, nagyon tossz idöszakon vagyunk túl. Temetés is megvolt. Ott sem tudott nagyon viselkedni a csaj de legalabb csendben maradt.
Bátyjámék tegnap jöttek hozzánk, unokahúgom bevonult apum szobájába au öccsével és ott heherésztek, játszottak. Megkértem, hogy jöjjenek ki onnan és ha lehet, ne hangoskodjanak.
Erre unokahúgom összemosolygott az öccsével és azt mondta hogy végre, hogy meghalt az öreg.
Kapott tölem egy jó csattanosat amin elkezdett sírni.
Jött az anyja aki nekem esett, hogy a saját gyerekemet ütögessem, bátyjám is neki adott igazat és megsértödtek. Már megbántam de valahogy mégsem tudok most sem más módját elképzelni a reakciómnak. Anyum azóta sír én meg hüly én érzem magam. Tényleg túl reagáltam?
144 Vannak olyanok hogy elvek, néhány embernek ezek fontosak, fontosabbak bárminél. Én sem hagynám szó nélkül ha egy szerettem bántanák főleg a elhunyna. Nyilván 10 alattit én se pofoznék meg, de egy kamasz más kérdés.
Az meg megint más kérdés hogy a pofon és az ütés nem ugyanaz, ha szerinted mégis akkor sosem volt ilyenbe tapasztalatod. (Ne is legyen egyebként, nem kívánnék ilyet bármennyire nem értünk egyet)
Morálisan nem helyes pofozkodni, de morálisan nem helyes egy lelkileg sérült emberen gúnyolódni sem.
Jogilag nem helyes pofozkodni, de vajon jogilag beszámítható volt mentálisan a kérdező a gyász miatt?
145.: Én soha nem hagynám a fizikai bántalmazást szó nélkül, ugyanis nekem tényleg vannak elveim. Ez az egyik legfontosabb közülük.
Ha bárki is meg merészelne ütni egy másik embert a környezetemben (főleg, ha egy gyereket), olyat kapna tőlem fizikailag és verbálisan is az agresszor, hogy azt még száz éves korában is megemlegetné. Megérdemlik a sorsukat az ilyen erkölcstelen rohadékok.
Attól függetlenül hogy megérti az ember esetleg az indokát, lehetett volna annyi esze hogy szól a szülőknek. Ott ültek ők is abban a házban, nem lett volna nagy kaland. De a kérdező az önbíráskodást választotta. És csodálkozik hogy ezen kiakadtak a szülők.
Én is kiakadtam volna. Persze a gyerekemre is, őt is helyre tenném, de ettől még nem hagynám szó nélkül amit a kérdező csinált. Ez az amit a kérdező nem hajlandó megérteni.
Attól hogy megértem az indokát és azt mondtam korabbi válaszaimban hogy megérdemelte a lány, nem mondtam sose hogy a kérdező helyesen tette. Engem az zavart hogy mindenki úgy letámadta a kérdezőt mintha rendszeresen verne gyerekeket. Nyilván ha feltette a kérdést akkor rájött hogy nem volt túl etikus ilyet tennie.
A szülők dolga nevelni a gyereket, látható hogy ez elmaradt. Ezért mondtam hogy mindenki hibázott de le lettem pontozva. Szóval itt a magyarázat:
Az anya nem figyelt a lányára, a lány nem volt tekintettel a kérdezőre, a kérdező fizikailag bántotta a lányt. Mindenkinek volt hibája benne, DE felekként változó hogy ki mennyire súlyos hibát vétet itt.
Nem tudjuk már megváltoztatni de tanulhatunk belőle. Engem pl érdekelne hogy a kérdező azóta megtudta e ezt beszélni az unokahúgával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!