Miért lenne értékesebb annak a családja, amelyikben vannak gyerekek?

Arról nem te tehetsz, hogy nem sikerül neki, de arról "te" tehetsz, hogy oda jut, hogy ide kelljen jönnie panaszkodni, arról te tehetsz hogy a 100 kommentes áradatban úgy beszél a családosokról ahogy, és arról is te tehetsz, hogy otthon sírva alszik el, mert azt írod neki, hogy "nem érdemli meg, hogy sikerüljön a lombik".

Tudod mi esne jól nekem, személy szerint a gyerekesektől? Ha éreznék mekkora szerencséjük van, ha tudnának igazán hálásak lenni azért, ami nekik megadatott. Ha nem vennék természetesnek és nem néznék le azt, akinek (még) nincs.

Én is meg tanultam hálásnak lenni olyan dolgokért amit korábban természetesnek vettem. Hálás vagyok azért, hogy nem fáj semmim. Hálás vagyok azért, mert nem élek katéterrel, nincs sztómazsákom, és tudok dolgozni.

Nekem meg abból van elegem, hogy terhesként közellenség vagyok kb, mert mindenki böfögi, hogy rohadjak meg a babaváróval meg a csokkal, meg amúgy is, aki szül az egy ellőstehén, biztos csak a propaganda miatt potyogtatja a gyerket, és legyek hálás, hogy mások adójából vagyok eltartva. Hát kösz. Én is megszenvedtem amúgy, drága magánorvosok, diéta, gyógyszerek után lettem terhes. Tény, lombik szerencsére nem kellett, hálás is vagyok érte a sorsnak.

Én nem írtam olyat a kérdezőnek, hogy nem érdemli meg a gyereket mert nem tisztem ezt eldönetni. Eleinte mellette voltam, leírtam nálunk melóban ez hogy ment, és hogy bunkók a kollégái. Aztán ő átment idegbetegbe, amire annyit írtam, hogy ő is egy bunkó fasz. Ez sajnos a hozzászólásai alapján igaz.

Mindenkinek vannak tragédiák az életében, a legtöbb ember ilyenkor igyekszik empatikus lenni. De ha a szenvedő alany erre átmegy suttyóba, és elkezd kollektíven szidni egyes csoportokat, akkor várható, hogy rövid időn belül olyan válszokat is fog kapni. Attól még, hogy neki nem jön össze, nem jogosítja fel arra, hogy másokat ok nélkül lehordjon.