Válni 10 hónapos gyerek mellett? Meddig kéne ezt tűrjem?

A férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy szeptembertől újra dolgozom, és ő lesz itthon a lányunkkal. Én azt szerettem volna, ha anyukám van vele, a férjem ezt ellenezte, így lett ő. Na azóta felfordulás az életünk...

A napirendet egyáltalán nem tartja, tegnap még lefektette aludni délután 5-kor is a gyereket, én meg szenvedtem az altatással így éjszakába nyúlóan. Nem figyel rá, nem fejleszti, nem játszik vele értelmesen. Sétálni nem viszi, mert az neki unalmas, és hogy ugyanúgy elvan a teraszon is a babakocsiban, minek sétálgasson ezért vele fel-alá.

Nem azt mondom, hogy éhezteti, meg elhanyagolja, de pl. simán odaadja neki a bolti joghurtot, vagy krémtúrót, nem játszik vele semmiféle készségfejlesztő dolgot, nem hordja el tornázni, mert hogy csúsznak összevissza a napirenddel és nem érnek oda.

A háztartással sem foglalkozik. Hazajövök 5-6-kor akár, és ami vár, az a kupi, rendetlenség, mosatlan halom (úgy, hogy van mosogatógépünk, tehát csak bele kéne pakolnia. Vagy kérem reggel, hogyha lejár a mosógép, tegye már át a szárítógépbe a ruhákat majd. Este 8-kor még ugyanúgy a mosógépben voltak a vizes ruhák...

Vagy magának rendel ebédet, vacsorát, engem eszébe sem jut megkérdezni.

Konkrétan annyit csinál a gyerekkel, hogy tisztába teszi, megeteti és figyel arra, hogy amíg hazaérek, tuti életben legyen.

Ha mondom neki ezeket, szerinte csak kritizálom, meg hogy ő van itthon egész nap, ha neki nincs baja a kupival, nekem miért van?!

Mióta dolgozom, csak a gond van itthon, ő ezt úgy fogja fel, mint valami nyaralást, vagy nem tudom.