Válni 10 hónapos gyerek mellett? Meddig kéne ezt tűrjem?

Nem olvastam végig a kommenteket, de felmerült bennem az a kérdés,ha elváltok,akkor hogyan fogod megoldani azt a helyzetet, hogy mész dolgozni és a gyermeked kivel fog maradni?OK az anyuddal,ne adj isten az anyud lebetegszik,vagy valami,akkor a kicsire ki fog vigyázni?!

Itt még az is probléma,hogy sokkal erõsebbnek érzed magadat a férjeddel szemben, mivel biztosan te keresel jobban nála.

Egyébként válj el, minek is kellett a házasság?!

Nagyon ellene vagyok a nemi megkülönböztetésnek, mégis határozottan létezőnek érzékelem azt a tendenciát, hogy amennyire az anyák hajlamosak túlpörögni a gyerekről való gondoskodást, az apák éppen annyira hajlamosak túlságosan is beleszarni.

Én anyaként valahol kettőtök közt voltam. Órákat sétáltam az ilyen idős gyerekkel, elhordtam tornára, tartottam a napirendet. A játék annyira nem ment, mert kukucsozni szeretett, de az odafigyelést igénylő dolgokból szinte semmi nem kötötte le. A halál érdektelensége pedig demotivált, mert mit produkálom itt magam, mikor le se szar (lassabb fejlődésű gyerek is lett egyébként, és szerintem ez alapból bele volt kódolva - irigykedve néztem az anyákat, akiknek a tanítgatására ámulva figyelt a gyerekük). Dögfáradt is voltam, mert éjjelente 5-7 alkalommal kelt, ezért volt, hogy fél nap csak vonszoltam magam. Bolti babakaját még adtam neki, de krémtúrót már nem. Ha olyan folt lett a ruháján, ami más tárgyakra már nem kenődik tovább, rajta hagytam, mert tényleg úgyis foltos lesz a másik is, és pont nem érdekel, hogy skatulyából kihúzott-e a gyerek. De nem hagytam, hogy csokit töröljön a kanapéba és általános disznóólat csináljon. Főztem, a takarítás nagy részét megcsináltam, de volt amit csak akkor végeztem el, mikor a férjem hazaérve átvette a gyereket (vagy ő végezte el a munkát).

A férjed tényleg annyira beleszarik, hogy én is túlzásnak látom. Az a baj, hogy szerintem ezen a természeten nem tud eleget változtatni a rábeszélés. Add anyádnak a gyereket, mert az nonszensz, hogy egy szaros tornára sem tudja elhordani, annyira "ahogy esik úgy puffan" módon csinálja minden napjukat. Aztán annyit legyen a férjed a gyerekkel, amennyi időt értelmesen, normálisan tud vele tölteni. Mikor te is otthon vagy, vond bele a teendőkbe a gyerek körül. Az apróbb, ártalmatlanabb "hanyagságait", amik tőled sem lennének különösebben hibák, próbáld könnyedebben venni.

Szerintem az én férjem sem bírt volna a gyerekkel ilyen szinten, hogy ő legyen otthon vele gyeden, és igen, ez gáz. A gyerek nélküli életünkkel még tökéletesen elbírt (nem ugyanakkora kihívás felnőttként civilizáltan élni, mint ugyanerre rávenni egy totyogót). De ha 0-24-ben nem is, azért egy jó szintig és ideig a gyerekkel is elbír, és patentul gondoskodik róla, félnapokat tökéletesen abszolvál. Mindemellett szeretnivaló, emberileg nagyszerű férfi. Nem váltam volna el tőle azért, mert képtelen a gyesre.

Miért mentél vissza dolgozni? Neked kéne otthon lenni, nem a férjednek. Edd meg amit főztél.

Bolti joghurtit ad, úr Isten, rosszabb mint a kokain😀😀