Megbántad, hogy gyereket vállaltál? Ha újra kezdhetnéd is így tennél?

Aki megbánta, az úgysem fogja leírni, mert lepontozzák. Pedig szerintem értékelendő, ha valaki őszinte és biztos vagyok benne, hogy a szülők nagy része a gyerek első pár évében sokszor sírva menekülne. Mert nehéz.

Nekem még nincs gyerekem, de van most egy kiskutyám és itt jövök rá, hogy lehet nekem nem való gyerek, mert még a kutyához sincs sok türelmem, mikor századszorra kell rászólni, mikor nem fogad szót, vagy mikor hisztizik, akaratoskodik, ez gyereknél mégrosszabb és bennem úgy felmegy ilyenkor a pumpa, hogy simán elborul az agyam és olyasmit teszek, amit aztán nagyon megbánok (mármint pl. rácsapok a seggére, pedig én nem akarok erőszakot alkalmazni semmilyen mértékben). Nem tudom, hogy az a pár boldog pillanat a gyerekkel megéri-e a sok lemondást, a sok hisztit, a sok nehézséget. Kegyetlen sok türelem kell egy gyerekhez.

9-es!

20 ezres kisvárosunkban is ugyanannyi, mint Pesten, megsúgom (Dunántúl).

Nah igen … a régi viszonyok. A bolti eladó nagyim és a MÁV dolgozó papóm saját házat építettek , nyaralojuk volt , oké egy kis házikó tóparton, volt autójuk is. Minden nyáron nyaralás. Létbiztonság és jó élet volt így mertek 2 gyereket vállalni.Ma egy bolti eladó es egy vasúti pályakarbantartó munkás örül ha kifizeti az albérletét és megél.

Nyaralások vagy épp egy kis tóparti nyaraló álom marad. Ilyen helyzetben vállaljon egy fiatal 2 gyereket ??? A szeretném megvan, de mi ketten nemtudunk iylen jó életszínvonalat elérni pedig pàrom diplomás, nekem több szakmám és felsőfokú végzettségem van. Mégsem megy úgy mint régen két egyszerű, fizikai dolgozó embernek.