Érdekelne a véleményetek. Szerintetek egy 1 éves gyereknél működhetne, hogy az apánál van egy hetet a másik héten meg velem ? Az apja nagyon ezt szeretné, több időt szeretne eltölteni a gyerekével. De szerintem ez egy 1 éves gyereknék még sok

Ha normális hangnemben váltatok szét, akkor meg tudjátok beszélni az aggályokat is.

De szerintem apa függő is. (fordított helyzetben persze anya függő is lenne). Van akire két percre nem lehet élőlényt bízni, nemhogy gyereket, van aki erején felül hozza a maximumot.

Viszont dicséretes, hogy szeretne foglalkozni, és együtt lenni a gyerekével, és piros pont neked is, hogy nem azon agyalsz, hogy akadályozd meg.

Az én szüleim nem így váltak szét :S

Kizárt és később se engedd! Rokonom gyereke egy hetes váltásban van, igaz nem egyéves, de mondjuk hogy 4 éves korától, nagyon nagyon szörnyű, tönkre tették a gyereket és szerintem magukat is.

De beszélgettem olyan anyukával is, ahol hasonló elhelyezés volt és már talán 2-3 éves kortól és a gyereknek nagyon komoly tanulási gondjai lettek, ahogy iskolába ment, már mindenki azt gondolta diszleksziás, diszkalkulográfiás, meg mindenfene, mikor végre egy pszichológus jelezte, hogy akkor próbálják meg, hogy ne kétleki gyerek legyen, hanem legyen egy fix "otthona", ahonnan iskolába jár, ahol megvan egy alap rendszer, ahol a hétköznapok lekövethetően zajlanak, és apukánál legyen minden hétvégén, pár hónao és a gyereknek kuyta baja nem volt, eminens tanuló lett, nyoma sem volt semmiféle írás, olvasás problémának.

Most képzelj el akkor eg yegéyves kisgyereket....nem. Kell egy fix referencia személ yés egy fix referencia lakhely, a másik menjen oda sokat vagy vigye el egy egy délutánra, lássa sokat, de az egy hét itt eg yhét ott az a gyerek kárára megy.

Túl kicsi még a váltott elhelyezéshez. Szerintem kb. 10 éves kortól lehet ilyenben gondolkodni. Akkor pedig már a gyerek véleményét is ki kéne kérni ezzel kapcsolatban.

Ha 1 évesnél ilyet csinálnak, nem lesz neki biztos pontja, nem lesz otthona. Előző válaszok között vannak riasztó példák is leírva, nem is csodálkozom rajtuk.

Ill. abban a válaszban is van ráció, hogy ha komolyan fontolgatjátok ezt, akkor szánjatok rá egy óra beszélgetést gyerekpszichológussal, aki elmondja a véleményét (biztos vagyok benne, hogy ő sem tartaná jó ötletnek ennyi idősen).