Miért van az, hogy régen az emberek felneveltek 5-15 gyereket is, most meg sokaknak 1-et is nehéz?

Szerintem meg a media nyomatja rá az emberre a feszültséget, a létbizonytalanság érzését, meg hogy mindenkinek meg kell valósítania önmagát.Meg a sírásrívást.

Kezdek hinni az összesküvés-elméletben, hoyg tudatosan vennék el egyesek a nép kedvét az élettől.

Hallgasd meg a több gyereket nevelőket, vagy olvasd el a blogjaikat! Egyik sem a jövőtől retteg, mind tele van hittel és bizalommal, és reménnyel.

A félelem a jövőtől, az egzisztenciális szorongás mind csak a lelkiállapotot tükrözi, nem a valós anyagi helyzetet. Régen felneveltek ötöt vagy tizenegyet - de nem szorongtak, még a válságban is viszonylag harmóniában éltek: volt tiszta víz, tiszta étel(ha egyszerű is) volt tér, és emberi kapcsolat. Mindenki tudta, hogyha megszorul, a rokonság, a közösség mellette áll.

Ez a félelem a jövőtől inkább az általános szorongás tünete, és csak rávetítődik a gyerekvállalási kedvre. Semmivel sem drágább 3 gyerek, mint két gyerek, és az ötgyerekes anya is éppűgy csak két órát tölt a konyhában, mint az eggyerekes.

És sír egy gyerekkel, de nincs mellette az anyja, a keresztanyja a barátnője meg az anyósa. Egyedül nehéz. És ha lesz egy nagyobb lánya, az vigyáz majd a kisöcsire, míg ő a legapróbbat szoptatja, így könnyebb lesz.

itt is hadd ajánljak egy kedves blogot, amit nemrég olvastam:

[link]

a "gyereknek társ is kell" ez alatt testvérre gondolsz?

a gyereknek szerintem van társa sőt több is. iskolába eleve sok barátja lesz általánosba később középsuliba. középsuliba már lesz egy barátnője akit szeretne hazavinni majd és vele tölteni az idejét később majd az éjszakákat is.(nem a testvérei mellett hanem a szobájába) ezek egy mai gyerek alapvető igényei amit a szülőnek is be kell látni és kész. ha annyit nem tud biztositani a gyerekének hogy legyen egy külön szobája akkor az már öreg hiba.

"És ha lesz egy nagyobb lánya, az vigyáz majd a kisöcsire, míg ő a legapróbbat szoptatja, így könnyebb lesz. "

NE!Miért kell annak a gyereknek is elvenni a gyerekkorát és rögtön anyát csinálni belőle.A nagymamám nem járhatott iskolába,mert vigyáznia kellett a testvéreire míg a szülei dolgoztak.Nem tud egy szép gyerekkori emléket sem mondani,mert nem állt másból a napja,mint gyerekvigyázásból.A faluban a vele egykorúakkal nem mehetett játszani,mert nem volt kire hagyni a kicsiket.Amint tudott lelépett otthonról,férjhezment.Egész életében kétkezi munkát kellett végeznie,mert nem volt végzettsége,nem tanulhatott.

Ami pedig a médiát illeti.Már rég kinőttem a gyerekkorból,amikor elhiszem,amit a média sugall.Használom az agyam és egyszerűen kinyitom a pénztárcám és máris látom,hogy üres.Ezt nem Várkonyi Andrea beszéli belém,hogy értsem meg,szarban van az ország,ezt én is érzem,mert tapasztalom.A létbizonytalanságot sem ő találta ki és terjeszti,hanem tudom,hogy ma van munkám,holnap nem biztos,hogy lesz.A férjemnek ugyanígy.A hitel is,ma ennyi holnap lehet,hogy a duplája.Ez nem hipnotizálás,ez a valóság.

Meg tudom erősíteni az utolsót: a létbizonytalanságot nem a média sugallja. Szüléskor elveszted az állásod, aztán lutri, hogy visszakapod-e. A cégek jó része szóba sem áll kisgyerekes anyákkal. A GYES és a GYED pedig két évig jár: mit csinálsz a gyerekkel? Igen, bármelyik nap elvesztheted a biztosnak tűnő állásod, mert mondjuk kivonul a multi, ahol dolgoztál. Egyik napról a másikra ezrek vesztik el az állásukat. Aztán élj meg úgy, hogy mindenhová csak mérnököket meg informatikusokat keresnek...

Ezt nem a média nyomja, világosan látod, ha ránézel a bankszámla-kivonatodra, hogy az árak egyre csak nőnek, a fizetések vásárlóértéke meg csökken. Még közgazdásznak sem kell lenni ahhoz, hogy ezt lásd, hogy rosszabbul élsz most, mint pár éve...

Amire pedig irtóra ki vagyok akarva, az az a hozzáállás, hogy "a nagyobbik gyerek tud vigyázni a kicsire". Aham, és a nagyobbik gyereknek nem lesz sem gyerekkora, sem tinédzserkora, mert máris nem gyerekként, hanem munkaerőként és fellős felnőttként, szülőként kezeled. Az én tinikorom is napi 24 órás szolgálattal ment el, ahogy a tesómra kellett vigyáznom, és igenis pocsék érzés volt, hogy míg mások buliztak, szórakoztak, én még a barátnőmhöz sem mehettem át egy órára, mert ott volt a másfél éves bőgőmasina, akire vigyáznom kellett. Most kérem szépen: én szültem azt a gyereket, vagy anyám? Nekem kell felnevelnem, vagy neki? Ennyit erről. Az szüljön gyereket, aki el tudja látni, és pont.

Nah,akkor összegzek:

Fel LEHET nevelni 10-15 gyereket ma is,de nem lesz életed,nem lesz munkád,karriered,ugy fox kinézni mint egy bányarém,mert nincs időd magadra csak a gyerekeidnek élsz,idegbeteg leszel,és nem lesz időd a párodra,aki ez miatt előbb utóbb le fog lépni.

A nagyobb gyerekeid hátránnyal indulnak a többiekhez képest,mert elveszed a gyerekkorukat a dolgoztatással,a kisebbek rájukbizásával,és nem tudsz majd nekik olyan életet biztositani,olyan tanittatást,megfelelő ruházkodást,és egyebeket,amiket más szülők igen.

Ez a mai világban nem működik.

"most meg sokaknak 1-et is nehéz?"

régen is nehéz volt, csak nem volt divat rinyálni a nehézségeken, hanem büszkeség volt úrrá lenni felettük. Ma már felnőtt az a generáció, akik közül sokat hozzászoktatttak, hoyg megkímélik minden nehézségtől, így sokaknak kisebb a teherbírásuk is. Pedig teher alatt nő a pálma.

É s a divat(médiadivat) azt diktálja, hoyg az élvezet trendi, az erőfeszítés ciki. Pedig ez tejesen hamis és értelmetlen. Az erőfeszítés tehet csak boldoggá, az olcsó élvezet, a könnyű út nem. Tudod, a pokolba vezető út sima és széles. A menyországba meg nahezebb jutni, mint átbújni a tevének A Tű Fokán. ? [link] Mégis a menyország lenne a cél. Meg a nagy család :)

12:56

viszont nanyád nem ijedt meg, mikor csecsemője született.

"ugy fox kinézni mint egy bányarém,mert nincs időd magadra"

Nézd meg a nazarénusokat: felnevelnek 10 gyereket, jól néznek ki, nőiesek, és nem jutnak koldusbotra. Hozzáállás és vágy kérdése, az anyagiakat ahhoz teremted meg, amihez akarod. Van akinek jut dzsipre meg vitorlásra, neked miért ne jutna családra? Ha akarod.

Az agyban dől el. és ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá.

Aki fél, aki magát is félti a jövőtől, persze hogy nem mer gyermeket vállalni.Nem is szabad, csak ha bátorság van, és remény.