Miért van az, hogy régen az emberek felneveltek 5-15 gyereket is, most meg sokaknak 1-et is nehéz?

Amikor kissrác voltam, tartós ruhákat lehetett venni, nem rokkant bele a család a felruházásomba; most kéthavonta komplett garnitúrákat kell vennem; fogyasztói társadalomban élünk, ez van.

Majdnem minden hétvégén állatkert meg vidámpark volt a program, én egy évben kétszer viszem el a törpjeimet (2-t)és 3 hónapig próbálok kilábalni belőle...

Férfiként a következőt látom (lányok, asszonyok ne üssetek agyon):

Fiatal, csinos (anyaszerepre érett) hölgyek ülnek az állásinterjúkon, férfiakkal versenyezve az állásért. Ha mégis sikerül a csatából egy hímnek győztesen kikerülnie, akkor annyi pénzt kap az állásért, amennyit egy nő kapna. Ha reklamál, akkor mégis inkább női alkalmazottat vesznek fel. Női alkalmazott pedig gondolni sem mer a gyermekvállalásra, hiszen

1; azonnal elbocsájtják,

2; nem tudnának egy gyereket (pláne többet) csupán a férj fizetéséből eltartani, mert az ő férje is nőkkel vívott küzdelem után, alacsony bérezésért vállalt munkát.

Ha a nők be mernék maguknak vallani, hogy otthon a család és gyermek mellett a helyük, akkor

1; lényegesen kevesebb munkavállaló jelentkezne 1-1 állásra, ezért magasabb bérezést tudnánk kivívni magunknak, mi férfiak.

2; 3 gyermek után a lányok főállású anyaként fizetést kaphatnának

3; ennek következtében javulna a munkanélküliségi rátánk, tehát javulna a gazdaságunk

4; nem lenne annyi "korcs idegrendszerű gyerek", mert anyuci otthon van biztos pontként. Mivel kifejezetten a gyereknevelés a dolga, profi szinten megtanulna "gyermekül" gondolkodni, tehát megértő, türelmes barátja lehetne a saját gyermekének. Ezzel szemben azt látom, hogy (sajnos nálunk is így van) a gyerek legjobb társa az óvó- vagy a tanító néni, mert egyedül neki van türelme a kicsi sok "felesleges és buta" kérdéséhez, csak ő képes megérteni, hogy igenis van láthatatlan barátnő és hogy a támlás szék a legjobb ló a világon...

Pedig mind a gyermekeknek, mind a magyar társadalomnak megértő, türelmes, odaadó ANYÁkra lenne szüksége, nem pedig NŐI üzletkötőkre, boltvezetőkre, stb, stb...

Kedves Suhanc72!

Tudod ezzel az a gond, hogy 80 évvel ezelőtt az okosabb nők ugyan rá voltak kényszerítve az otthon üldögélésre, de unták magukat baromira, mert volt eszük, de nem engedték nekik, hogy használják. Unalmukban félreléptek.

Szerinted mégis a sok nő, aki képes tanulni, utána ma a szögre akarja akasztani az eszét? Aranyos a kislányom, de még mikor lehet vele arról beszélgetni, amihez én értek?

A tehetség egy része elveszne a társadalomból, ha a nők felvállalnák újra, hogy otthon üljenek. A társadalom férfiassá válna és jöhetnének újra a világháborúk a férfiak rivalizálása kedvéért.

Másképp állnak hozzá az emberek, mások a mai értékek, mint régen.

Például ma ilyenek számítanak, hogy hogy lesz öltöztetve a gyerek... mondjuk nekem ez fura.

Ma is ugyanúgy fel lehet nevelni normálisan több gyereket. Mi hárman vagyunk testvérek, kicsit az átlag fölött keresett apukám, de nem sokkal. Teljesen jól fel tudtak nevelni. Oké, először egy másfél szobás kis házban laktunk öten, amit saját kezűleg, illetve barátok segítségével újítottunk fel (én például hatévesen töltöttem mindenkinek az innivalót meg hordoztam az üzeneteket, mert így tudtam segíteni), de aztán sikerült átköltözni egy nagyobb házba. A ruháink 80%-át rokonoktól, barátoktól örököltük. Meg egymás között. Anyukám hobbiból varrt, ő is csinált nekünk ruhákat, ráadásul azok nagyon csinosak is.

Tény, hogy soha nem voltunk külföldön nyaralni, belföldön is ilyen hotelos nyaraláson húsz év alatt csak kétszer. De minden nyáron meglátogattuk a nagyszülőket, ott is ugyanúgy jól éreztük magunkat. Rengeteg dolgunk nem volt, ami a többieknek igen. Nem jártunk folyton divatos ruhákban, méregdrága kenceficék helyett babaszappant és gyógyszertári bőrápoló krémet használtunk. Nem volt videólejátszónk és a bútorok jó része öregebb, mint a szüleim.

De amit itt nem kaptunk meg, megkaptuk máshol: anyukám egy csomót játszott velem, amikor kicsi voltam, tanított a világ dolgaira. Amikor iskolás lettem (és ez mind a testvéreimre is igaz), beírattak minden különórára, ami csak érdekelt. Így tanultam néptáncolni, balettozni, zongorázni, énekelni, színpadi táncot (amiből az első bevételeim is származtak 12 évesen). Ezek nem voltak olcsók, de úgy gondolták, hogy inkább erre költik a pénzt. Négy évig gyűjtöttek, hogy vehessenek nekem egy jó zongorát, amikor kiderült, hogy tehetséges vagyok, apukám félévi bérébe került a hangszerem. És teljesen igazuk volt, ma látom. Egyrészt mert van kire számítsak, a testvéreimmel így a felnőttkor küszöbén segítjük egymást, ahol tudjuk. Valahányszor egyke gyerekkel beszélgetek, úgy érzem, sokkal jobb életem van, mint neki. (egy barátnőm például tegnap kifejtette, hogy ha nem tenger mellett van nyáron, akkor képtelen jól érezni magát - sajnálom szegényt, én a Balatonnál vagy az unokatestvéreméknél is

nagyon jól el tudok lenni, nem ragaszkodom a tengerhez) Jobban érzem magam. Könnyebben veszem, ha valamiről muszáj lemondanom, nem visel meg annyira. Egészen más az értékrendem.

Na mindegy, ezzel senkit nem győzök meg, nem is szeretnék. De a mi családunk tökéletes ellenpélda erre a "nem tudok felnevelni két gyereket"-dologra. Ma már ketten egyetemre járunk, a kicsi most kezdte a gimit. Mindhárman neves, jó intézményeket céloztunk meg és be is jutottunk. Megtanultuk a helyén kezelni a dolgokat: ha megtehetem éppen, akkor sem veszek meg tízezer forintos nadrágot. Valamint annyi mindent tanultam (lényegében ez volt kiskoromban a szórakozásom), hogy ma elképzelhetetlen, hogy egyedül üljek otthon és unatkozzak. Mert ha más nincs, leülök a zongora elé és máris elfoglalom magam. Pláne ha a tesóim is velem vannak, mert akkor meg lehet kamarazenélni, ami a világ legjobb dolga!

Na de a kérdésedre válaszolva: szerintem az emberek szépen fokozatosan idomultak a fogyasztói társadalomhoz. Elfogadták, hogy az, hogy folyton új dolgokat tudjanak venni, fontosabb, mint hogy a gyereknek testvére legyen, vagy az összetartó család. Elmenekültek a szüleiktől, most meg nincs, aki segítsen nekik. De nem is értik már ezeket a dolgokat. Önzetlenség, tolerancia... a gyerekeiket is erre nevelik, aztán a gyerek meg ide ír, hogy hogy képzeli az anyja, hogy ő a nyári szünetben segítsen neki.

És hogy mi lehet a megoldás... sajnos szerintem semmi. Engem szerencsére nem ebben a szellemben neveltek, így objektíven látom az ilyen embereket. Pont ugyanakkora az esélye, hogy megváltozzanak, mint hogy én valaha is aszerint döntsek egy ember életéről, hogy mennyi pénzem van: semekkora. Sajnos.

Kedves Suhanc!

Arra még nem gondoltál, hogy a nő, akit felvettek helyetted, az tehetségesebb volt nálad? Tudod a tehetség nem a kukiban rejtőzik. Ráadásul a magyar társadalom patriarchális, ha nem tudsz érvényesülni, akkor benned van a hiba.

Kérdező, még pár dolog az eszembe jutott.

Látom, még nincs gyereked (nekem sincs, de vannak kisgyerekes ismerőseim).

Nem kell, hogy a legdrágább játékokban gondolkodj. Elég, ha megnézed a gyerekruhák és egyéb LÉTFONTOSSÁGÚ dolgok (nem extrák, pl. pelenka) árait, számold ki, hogy egy gyereknek születésétől miből mennyire van szüksége (gyorsan nő!). Sokan még így is használtan veszik az 1 gyereknek, mert újra nem futná, és nem a nyomorban élőkről beszélek, hanem csak azokról, akik bérből-fizetésből-munkából élnek. Az átlagember.

Nézd meg, mennyi egy átlagember fizetése (nem a bruttó, hanem a nettó az adózás után).

Nézd meg, mennyibe kerül egy lakás (akár saját akár albérlet) fenntartása, csak a rezsit!

És számold hozzá, hogy egy felnőtt embernek mennyiből jön ki egy havi táplálkozás.

Nem számoltam az utazási költséget, mert van, aki már kénytelen bliccelni, hogy a fentieket (gyerek nélkül is) fizetni tudja és ne adósodjon el.

11:56 szerintem vannak kérdéses pontok a gondolkodásodban. Ha pl. barátnőnek van egy évvel idősebb gyereke, akkor az már kinőtte a ruháit, el lehet kérni tőle. Lehet, hogy anyukád elrakta emlékbe a te ruháid, azt is. Kicsi gyerekre nem is éri meg ruhát venni. Pláne ha több is van, akkor a másodiknak gyakorlatilag semmi sem kell.

Kaja: minél nagyobb mennyiséget csinálsz, fajlagosan annál olcsóbb.

Az utazást aláírom, azzal tényleg nem lehet mit kezdeni. Bér ha három gyereked van, akkor öten utaztok az országon belül egy félárú jegy árából vonattal, busszal.

Semmi probléma nincsen,most is fel lehet nevelni 10 gyereket úgy mint régen.

De csak akkor ha nem zavar,hogy 3-an fekszenek egy ágyban,meg 1 szobátok van.Vagy be lehetne szólni a suliba,hogy most nem járnak a gyerekek,mert egy cipő ,meg 1 kabát van a háznál.

Nagymamám ilyeneket mesélt,10-en voltak testvérek,ha nem volt ruha,akkor nem jártak suliba.Az ment el otthonról aki korábban felkelt,és elsőnek felvette az 1 cipőt ami a házban volt...

Jó kis élet,így manapság is fel lehetne nevelni a sok gyereket,csak nem akarjuk.