Mit csináljak, hogy a párom könnyebben viselje a gyerekei hiányát?

Itt inkább azért akarja a kedves kérdező azt, hogy az apa jobban legyen, hogy megvalósulhasson az, amiket ígért neki ( új autó, ház…)

De mivel apuci nincs jól a gyerekei hiánya miatt ( ami szerintem természetes ,ha valakinek van gyereke , és egy picikét is szereti, de ők látni se akarják egy ilyen döntés után), így ez nem az elsődleges dolog.

Nem apukának akar jót, hanem saját magának, mert valamit tennie kell, ha új házat és …. akar

Szerintem nem gondoltátok ez végig, elhamarkodtad a beköltözést legalábbis ebbe a házba. Szerintem cuccolj át pár hónapra a saját lakásodba hogy a gyerekeknek ne legyél "akadály" abban higy odamehessenek. A többit majd utána kitaláljátok.

Tudom hogy azt állítod hogy semmi sem a te döntésed volt amit kétlek de vegyük azt higy igaz. Mostantól ennek még kell változnia. A szerető szerepből kikerultél. Ha valóban érdekel ez az ember akkor az ő érdekét is nézned kell.

Ez kamu.

Régebb óta ismered, de nem tudtad, hogy házas. Aha, mesélj még.

Ha pedig ez igaz sztori és azt kérdezed, hogy mit csinálj? Mondjuk gondolkodj el az életeden. Addig is hagyd békén a párodat nyugodtan gyászolni, ne zaklasd a dolgokkal, illetve a gyerekeket is hagyd, semmi közöd hozzàjuk. Ha zavar a volt feleség emléke, menj a saját lakásodba egy időre, legalább a párod is nyugiban lehet.

Voltam közel hasonló szituban kérdező.

Rohadtul egymásba szerettünk.

De egyszerűen nem tudta meglépni, nem tudta elengedni a családjat, a gyerekeit.

Utólag örülök. Bár mikor körvonalazódott a fejünkben hogy lehetne szóba sem került az összeköltözés, a család maradt volna az otthonukban, nem éltünk volna együtt, nem lettem volna útban a gyerekeinek mégis rettegtem attól, hogy megutálják, hogy lesz, ő hogy fogja viselni, hogy nem velük él.

Aztán szerencsére neki megjött az esze, és nem léptük meg, elváltak az útjaink. Én nem vállaltam tovább a szerető szerepét, ő meg szépen otthon maradt.

Iszonyatosan fáj, rettenetesen hiányzik, sosem fogok mást így szeretni, ő sem felejt el egyhamar, de jobb ez így. Utálnám, ha utálná magát. Csodás lehetett volna együtt, de nem ilyen áron. Ez a hajó elment. Mindenki éli tovább az életét. Lehet nekünk kettőnknek szar, de a többiek legalább nem sérültek.

Kérdező: hogy hasznos tanácsot is adjak pocskondiázás helyett:

Adj nekik időt, tényleg. Nagybátyámék is válnak, 1 hónappal azután hogy szétmentek az új barátnő beköltözött, de csak 1 év után most árulják a házat, mert az ex-házasok meg sem tudták tárgyalni a válást előbb. Ők nem gazdagok, el kell adnia a házat, hogy kifizesse a volt feleségét. A legkisebb gyerekük 8 hónapos volt, amikor szétmentek. Ráadásul a gyerekek 1000 km-re laknak most az apjuktól. Ez legalább olyan kemény, mint a ti helyzetetek.

Adj neki időt. Lehet egy fél év múlva már könnyebb lesz új házról meg új kocsiról beszélni. A nagybátyám sem látogatja a gyerekeket az új barátnőjével. Nyilván 1000 km-ről a gyerekek nem is járnak az apjukhoz, mert nem megoldható, az apának kell menni. Pár havonta 1x.

A gyerekek hozzátok még érthetően nem akarnak menni, ez nekik is túl sok egyelőre. Hazamenni a szobájukba, de anya már nincs otthon. Gondolj bele milyen rossz érzés lehet nekik. Nem csak a párod gyászolja a régi kapcsolatát a gyerekekkel, de a gyerekek is gyászolják az addigi életüket. Később majd lehet hálásak lesznek a válásért; semmint egy rossz házasságban nevelkedtek volna. Nekem több ismerősöm szülei is váltak és ők utólag örültek már a válásnak. És a legtöbbjüknek féltestvéreik is lettek, akiket szeretnek. Úgyhogy nem marad örökké ez a hadiállapot, csak ki kell várni amíg elmúlnak a sérelmek.