Mit csináljak, hogy a párom könnyebben viselje a gyerekei hiányát?

A pasid is azt hitte, hogy könnyebb lesz, pár hétig duzzognak a gyerekek, aztán elfogadják, hogy apuka boldog akar lenni.

Nos, nem. A gyerekei hosszú évekig utálni fogják, téged addig fognak gyűlölni, amíg élnek.

A pasid meg most kezdi felfogni, hogy mit veszített. Mondjuk a tekintélyét, a jó hírét. Egyes körökben ez anyagi veszteséget jelent. Elvesztette a gyerekeit. Pár barátot és rokont. Hiába adná el a házat és a kocsit, a feleségével a két gyerek és az elmúlt évek összekötik. Most kezd benne realizálódni, hogy mit ért a felesége. A gyász része, hogy hirtelen csak a szép emlékek jutnak eszébe. Ezzel együtt folyamatosan versenyeztet vele: ki főz jobban, ki tart nagyobb rendet, ki jobb háziasszony, ki jobb anya, kivel lehet üzleti körben megjelenni, kire mennyit kell költeni, ki mennyire érez rà a hangulataira.

Főleg az utolsó ponton buksz. Egyszerűen nem is ismered ezt az embert, semmit se tudsz róla. A felesége meg ennyi év után a gondolatait kitalálta.

annyi nagyokos ír ide. az erkölcs mintaképei.akik mindent IS tudnak.szánalmas.

kérdező, már leírták, de én is csak azt tudom írni, hogy hagyj időt a gyászra. nyújts neki támaszt. és ne hallgass a károgókra. a gyerekek is megkedvelhetnek. csak adj időt nekik, hogy megismerjenek.

Olyan még nem volt a történelemben, hogy elváltak a házastársak? De volt és lesz is. A legtöbbször azért, mert megjelent egy harmadik fél. Nem volt kötelező jelen esetben a férfinak elválni, ő ezt akarja. A kérdezőt is ő akarta, különben, ha megfeszül a nő, akkor sem tudta volna szétválasztani őket. A gyerekek még kicsik, de meg fogják érteni a helyzetet, csak nem kellene az apjuk ellen hangolni őket. Nem úgy tűnik, hogy a pénz és a vagyon ami mozgatja a kérdezőt, mert az neki is van. Azt viszont hibának tartom, hogy odaköltözött azelőtt, hogy a gyerekekkel sikerült volna egy elfogadható kapcsolatot kialakítani.

Szóval én nem értem ezt a nagy felhorkanást és ri......st.

A gyerekek jogosan érezhetik, hogy egy vadidegen kitúrta őket az otthonukból, ráadásul mindez csak 2 hónapja történt. Teljesen megértem őket, hogy egyelőre nem akarnak visszamenni (valószínűleg örök ellenség marad az új nő).

A hapsi pedig most jött rá, hogy szétesett a "stabil" család, ami mellett nyugodt szívvel élvezte az életet a szeretőjével mindenféle kötöttség és a szürke hétköznapok nélkül.

Jaj, kiscsillag, bűzlik a sztori...

Először at mondod, hogy nem tudtad, hogy nős és gyerekei vannak. Aztán hogy ismerted régebbről. Ha ismerek valakit, azt tudom, hogy nős és gyerekei vannak. Majd elismered, hogy négy évig szerető voltál. Bocs, de te szétromboltál egy családot, a pasi meg a sajátját. Férfiként mondom, azért kérte, hogy költözz oda, mert hiányzik neki a felesége, és veled pótolja.

A gyerekei még szép hogy nem mennek, elvégre nem hülyék, tudják, hogy az apjuk elárulta őket is és az anyjukat is, te meg ebben önszántadból partner voltál. Tudod, a jó emberek már oviben megtanulják, hogy ha felelségül vettem Fannit az udvaron délután, akkor a kiránduláson nem Alíz kezét fogom meg. Te az ilyet felnőttként ssem tudod, a pasival együtt.

A kérdésedre válaszolva: semmit nem tehetsz, hogy a párod könnyebben viselje a gyerekei hiányát, mert tudja a párod, hogy micsoda egy féreg. És kzd rájönni, hogy megtalálta a másik férget, és undorodik a helyzetttől.