Mi az a legdurvább családi erőszak amit átéltetek vagy egy barátotok/ismerősötök élt át?

51. Ahogy érzed, annyira nem izgat hogy orvosi leleteket meg hasonlókat keressek vissza miatta mert egy idegen a gyakorin nem hiszi el. Itt az a baj hogy sokszor a hivatalos személyek sem hiszik el ha bántanak egy gyereket mert a szülők adnak a látszatra, a gyerek meg félti az életét, ezért hallgat.

Az én szüleim orvosok. Apám sebész, anyám belgyógyász orvos. Köztiszetelben állók, mindenki istenitette őket. Én vagyok az egyetlen lányuk. Halláskárosodással születtem, szóval nem vagyok a szemükben az igazi tökéletes gyermek. Halláskárosodásom miatt beszédhibás is, bizonyos betűket nem tudok kimondani ( C, SZ ) A másik gond, hogy túl hangosan beszélek, szintén a rossz hallásom miatt. Ezért szégyeltek engem. Sosem vittek magukkal sehová. Olyan 7 éves lehettem amikor nyáron elmentek 2 hétre USA.ba nyaralni, engem bezártak a házba, és 2 hétig otthon voltam egyedül. Hűtő félig megpakolva, konzervek halomba. Közölték, hogy ennyi van, bírd ki. Telefon kikötve, internet nem létezett akkor. Mire vissza értek lefogytam mert 7 évesen nem voltam képes főzni, vagy konzervet kinyitni. Ettem ami ehető volt. Mivel túl éltem, innentől kezdve minden évben ez volt. Elzártak, ők meg nyaraltak. Ha vendégek jöttek akkor anyám altató koktélt készített amit meg kellett innom, és 1 napig kiütöttem magam vele. 14 éves koromban túl nagy adagot kaptam, leállt a szívem. Persze a szüleim orvos létükre újraélesztettek, kihívták a mentőt, és persze, hogy elhitték, hogy "szívproblémás vagyok" ők tudják kezelni. Bevittek 1 napra megfigyelésre, utána hazaengedtek a "gondos szülőkhöz". De ekkor már ládazodtam. Nem voltam hajlandó a "koktélt" meginni. Ha önként nem megy, akkor erőszakkal. Injekció formájában kaptam olyan gyógyszert amitől napokig félhulla voltam. Végül az iskolában a tornatanárom vette észre, hogy valami nem stimmel. Bár ő azt hitte, én vagyok 15-16 évesen drogfüggő, el sem hitte, hogy az orvos szüleim tettek azzá- Nem hibáztatom érte, hiszen senki nem hitt volna nekem. De szerencsére nem hagyott cserben. Elvitt a kórházba, hogy beszéljenek rá a drogelvonóra. A szüleim rögtön jöttek, veszekedtek, perrel fenyegetőztek, hogy ők tudják mi a jó nekem, majd ők segítenek. Hiszen orvosok, a legjobb kezekben vagyok. A többi orvos szó nélkül elengedett volna, de én akkor őrjöngve hisztiztem, ordítottam, hogy ha hazaengednek velük, megölnek. Egyetlen 1 orvos volt aki végül nem engedte, hogy hazavigyenek. Közölte, hogy márpedig ő kivizsgál. Ez volt a szerencsém. A szüleim ekkor buktak le. Ugyanis a vizsgálatok eredményénél kiderült, hogy olyan erős gyógyszerekkel tömtek, amit receptre sem kapható, csakis a kórház saját céljaira(műtéteknél) vagy komoly betegségben szenvedő betegek kaphattak, de ők is úgy, hogy az orvos adta be nekik. Anyám magára vállalta ez egészet, mondván muszáj volt, mert kissé "elmebeteg" vagyok. Apám megúszta. Anyám felfüggesztett ítéletett kapott, és 10 évre eltiltották az orvosi pályától. Én nevelőszülőkhöz kerültem. Azóta felnőtt vagyok, családom van. Szüleimet azóta sem láttam. Ha élnek még, már nyugdíjasok. De nem igazán érdekel.

En is lelkiterrorban szenvedek,amióta csak ismerem a férjemet, még ráadásul a saját hazájában.Viszont,amit ti itt leirtok, ez képtelenség, az enyém, az én gondom eltörpül mellette.Még olvasni is rossz.Utolsó nagyon sajnálom,amit átéltél, de legalább rendbejött az életed.

Hol is kezdjem? Anyám és apám elváltak 5 éves koromban. Anyám mamáék telkére költözött egy szoba-konyhás kis házba, persze mi is mentünk vele. Megismerkedett egy palival, aki elkezdte elszedni a pénzét, és verni anyámat, meg minket is terrorizált. Jött a postás, és hozott anyunak pénzt, mivel elsős létemre nem tudtam a pénz értékét a színe alapján lőttem be mi micsoda. Anyám elment valahova, én addig a palijával maradtam otthon, kérdezte hogy anyád kapott-e ma pénzt? Mondtam hogy igen. Kérdezte mennyit? Mondom nem tudom, de volt benne lila, zöld, meg azt is miből mennyi darab. Na több se kellett, anyám amint hazaért el lett verve, és elszedte a pénzét a fickó. Már ágyban feküdtünk a nővéremmel, mikor ez megtörtént. Anyám rám volt mérges mert kiderült hogy én mondtam el mennyi pénzt kapott. Annyi ütést kaptam, ahány bankót mondtam el a fickónak. egyenként. Mondanom kellett az ágyban fekve: egy lilát, (csatt egy ütés a fejre) sírtam, és rettegtem a saját anyámtól. Kettő barnát, 2 csatt a fejre) és ez ment bankónként. Aztán anyámat kirakták mamámék a kisházból. Ekkor voltam elsős, kb júniusban mentek albérletbe, de mi nem mehettünk velük. A kisházban laktunk, de kb függetlenül a mamáéktól, egy 4-5 hónapot a nővéremmel. Anya hol hozott enni, hol nem. Volt hogy éheztünk, de kifelé nem mutattuk. Bolhásak lettünk, akkor jött be az új 100 ft-os érme a forgalomba, és találtam egyet a suli falában, valaki beletolta a téglák közé. Kipiszkáltam és tök ujjongva mutattam otthon a nővéremnek, mondtam hogy veszek belőle chipset! :) Megkért hogy inkább hadd vegyünk belőle kenyeret. Egy szó nélkül odaadtam neki. Mikor bejöttek a hidegek hajszárítóval próbáltuk felfűteni a kis lakást, akkorra elégelték meg mamámék a helyzetet, és parancsoltak be minket magukhoz. Mint kiderült nagyon helyesen a gyámhivatal másnap akart minket otthonba vinni. Mamámék lettek a mi gyámszüleink. Sok bántást, elhanyagolást kaptam még az anyámtól kb a mai napig, de 2 hete kitagadtam. Az egy másik sztori...

Köszi, mondjuk úgy, hogy kevésbé sérültem és folyamatosan dolgozom rajta. De én jártam a családból a legjobban és ezért hálás vagyok. #10

#42 ilyenből lesz több is, a tilos lesz az ab.

60# addig lesz sok ilyen csecsemő gyilkossag pl erőszak kilatastalan helyzet utan amíg tilos az abortusz ....