Mit tehetek? Kicsi korom óta veszekednek, törgélnek a szüleim, tőlünk zeng az egész utca. Apám nagyjából minden hónapban elviszi az egész fizetését (alkohol, szerencsejáték).

Anyukám nem dolgozik mert a kistesómmal van itthon, emiatt lényegében a nagyszüleim tartanak el minket. Ha ők nem lennék valószínűleg most nem tudnám ezt megírni. Valami apróságon mindig összevesznek és nem megbeszélik, hanem hatalmas vitákat csapnak. Rendszerint apám ilyenkor leissza magát és törgél, kiabál, fenyegetőzik. Azt szokta mondani, hogy hallgassunk, vagyha nem tetszik mi is elmehetünk, mert ez az ő háza. (Legalábbis ő ebben a tudatban él). Nem érdekli, hogy éppen milyen napszak van, hogy a tesóim alszanak-e. Pár éve odáig fajult ez az egész, hogy nem merek hangosan Tv-t nézni, vagy bedugni a fülem, mert mindig azt hallgatom, hogy mikor ölik meg egymást... Sokszor álmodok is erről, és már akkor is hallom, hogy kiabálnak amikor csend van. Amikor veszekednek remegek az idegességtől, a két kistesómat is megviseli ez az egész. Tavaly nagyon összevesztek, megprobálta megölni anyukámat, ha mi nem álltunk volna közéjuk meg is tette volna. Ezután a nagyszüleim sokadjára beszéltek vele és azt hittük végre belátta, hogy segítségre van szüksége,egy hétig feküdt bent a pszichiátrián, aztán ki jött és folytatódott minden tovább. A legrosszabb az, hogy ő tenyleg nem látja be, hogy hibázik, mindig sajnáltatja magát, azt mondogatja, hogy megfog változni, az anyukám pedig rendszerint megbocsát neki, hiába mondom neki, hogy a mi életünket is tönkre teszik és hogy már elviselhetetlen amit művelnek. Tudom, hogy mindig jót akar nekünk, de őt is hibásnak tartom, mert hagyja és nem lép.. 18 éve ez megy én tudom, hogy sosem fog megváltozni, ha ennyi ideje nem történt meg, ezután se fog. Az baj, hogy a sok rossz ellenére én is csak egy ideig tudok rá haragudni, mert amúgy jó apuka lenne, de amikor ezt csinálja néha már arra gondolok, hogy megölöm. Karácsonykor megint összevesztek egy apróságból, ismét lerészegedett és törgélt, kiabált, szörnyen rondán beszélt. "Megbeszélték", hogy elfognak válni, de azt is hozzá tette apám, hogy anyukámnak ezután nem lesz nyugta az életben és sosem lesz boldog, ha pedig lesz új élettársa azonnal elvágja a torkát, ekkor megszólaltam, hogy azt nem fogom szó nélkül hagyni és erre azt válaszolta, hogy akkor engem is megöl, vagy bárkit aki az útjába áll. Szerintem nem beszámítható, nagyon ijesztő amikor így viselkedik és félek, hogy tényleg bántani fogja az anyukámat. Nekem jelenleg továbbtanulassal kéne foglalkoznom, de mostanában csak arra tudok gondolni, hogy börtönbe fogok miattuk kerülni. Párkapcsolatom se volt még, mert attól retegek, hogy nekem is ilyen életem lesz, emiatt nem merek ismerkedni. Megszállottan tanulok, hogy nekem nehogy ilyen életem legyen és hogy kiszakadjak ebből. Mindenképp egy távoli egyetemen szeretnék tanulni szeptembertől, hogy ne kelljen ezt hallgatnom, de akkor is mindig azon rágodnék, hogy mi van itthon, nagyon félteném az anyukámat és a tesóimat. Anyám már egy idegroncs, apám teljesen tönkre tette. Jó párszor kijött hozzánk a mentő, mert anyukám olyan rosszul lett, de természetesen sosem mondták el az orvosoknak az igazat. Nem tudom mit tehetnék, azt sem szeretném, hogy rossz legyen az apámnak, mert a nagyszüleimnek rengeteget köszönhetek és ők nagyon jó emberek, illetve betegek is. Sajnos az egyik gyerekük már fiatalon meghalt, még azt sem vészelték át igazán. Már csak az apám van nekik és nem akarom, hogy ő miatta is szomorkodniuk kelljen, így is rengeteget szenvednek amiatt, hogy végig kell nézniük, hogy tönkre teszi a családját, valamint magát is. Félek, hogy ennek az egésznek egyszer nagyon rossz vége lesz. Néha már nagyon nem bírom és elborul az agyam. Nem tudom mit tehetnék, kérlek adjatok tanácsot.. Én tudok valamit tenne? Kinek szoljak? Előre is nagyon szépen köszönöm és ne haragudjatok, amiért ilyen hosszú lett!

Hivatalosan a ház apám nevén van, de együttesen vásárolták meg.