Mit tehetek? Kicsi korom óta veszekednek, törgélnek a szüleim, tőlünk zeng az egész utca. Apám nagyjából minden hónapban elviszi az egész fizetését (alkohol, szerencsejáték).
Hát ez nagyon szomorú... :(
Őszintén sajnálom a helyzeted kérdező, és átérzem milyen fojtogató lehet így élni.
Folyton félni valamitől, félteni azokat akiket szeretsz egy ténylegesen valós veszélytől.
Mi van, ha egyszer felkapja idegrohamában a kést? Egyszerűen nem lehet tudni mikor önti el az agyát a szar, és hogy mire lesz képes...
Elhiszem, hogy szereted anyukádat, de rá kéne hatni, hogy de igenis váljon el, és kérjen távoltartási végzést apukád ellen. Viszont én hallottam már olyan elborult emberről is, aki fittyet hányt a távoltartásira is.
Igazából tudom, hogy nagyon rossz lenne tesoidnak az, ha kiszakítanák anyukád mellől őket, de mégis azt gondolom ez lenne a megoldás, így nem lennének életveszélyben, és anyukád is észhez térne.
Amíg anyukád el nem vál, és összeszedi magát. Mert összekéne, nem értem miért vannak még mindig együtt, anyukad nem fél tőle?
Tisztán látszik, hogy apukád egy beteg ember. Kezeltetni kéne, valamit ténylegesen lépni az ügyben. Feljelenteni, valamilyen szervezethez fordulni, mert attól még hogy vannak nyugodtabb időszakok, mindig visszatér a fenyegetés.
Így nem lehet élni...
Hasonló nekem is történt már az életemben, igaz nekem nem a családban. Egészen normális családom van, de olyan "olaszos" hangos veszekedésekkel, de nem vérre menően, és nem állandóan. Kiállunk egymásért, számíthatunk mindenben egymásra, szeretjük egymást.
Engem egy "lakótársam" bántalmazott súlyosan, majdnem halálra vert mert elutasítottam a közeledését. És tudod mit? Észrevehettem volna, hogy milyen, mindig agresszív volt. Csak egyszerűen én is naiv voltam, hogy ettől függetlenül nem bántana, miért is bántana.
De az ilyen agresszív, sőt ő még drogozott is, és ha vannak jelek is, nem lehet megbízni!
Ha nem akar gyógyulni, változtatni ténylegesen a viselkedésén, segítséget kérni, te nem tudsz tenni érte sajnos.
Nekem emiatt kellett kórházba kerülnöm hónapokra, rengeteg csontom eltört az is kétséges volt, hogy túlélem. Túléltem, ő pedig börtönben van.
5 évig szenvedtem, 5 éven keresztül nem kötöttem új barátságokat, nem mentem ki a lakásból, csak a munkahelyemre kocsival oda, vissza. A sötét szobában sírtam, volt hogy annyira kivoltam készülve, hogy anyám etetett felnőtt nőként, levessel hogy legalább ne haljak éhen...
Egyszerűen nem tudtam nem gondolni a történtekre. Bebeszéltem magamnak, hogy amiért börtönbe jutattam, biztos a családja felfog keresni és megfog ölni, biztos figyelnek és rám vadásznak...
De, valahogy mégis sikerült eközben megismerkednem életem szerelmével, aki kihúzott a szarból és elmentem pszichológushoz.
Ennek már kb 3 éve, azóta teljesen normalis életem van. Kaptam egy kutyát, és emiatt elkezdtem ismerkedni más kutyás emberekkel. Kinyílt a világ, megbocsátottam és leraktam a problémáim.
Ettől még azért eszembe jut, de már nem tölt el félelemmel.
De félek, hogy tesóid kerülhetnek hasonló szituációba, valamit lépni kell, még idejében!
Te fiú vagy vagy lány?
Nagyon borzasztó szülők vannak. Apukád súlyos személyiségzavarban szenved, anyukád pedig kapcsolatfüggő. Egyik dolog se véletlenül alakul ki, generációk óta hordozzátok a családban mindkét oldalon. Tudnod kell hogy apukád NEM jó ember. Akkor se amikor éppen kedves.minden bantalmazónak vannak kedves pillanatai. Ezek tudatosan megjátszott dolgok. Hogy reménykedjen az áldozat, hogy mostantól minden jóra fordul. Nem fog megváltozni soha.
Anyukád sem jó anya.. Tudom nehéz ezt elfogadni. Kiteszi az ártatlan gyermekeit életveszélynek, stb. Nagyszüleidnek is rég lépni kellett volna. Ők a felnőttek!de meghunyászkodnak.
Mindenképp elsőként a családsegítőt kell felkeresni. Nincsenek a helyzet magaslatán ők se, de valamit tenni fognak,ha lassan is. Valahol el kell indulni, jelezni kell. Hívd föl a NaNe-t is. Fognak tudni okosat mondani.
Előbb utóbb a rendőrséget is ki kell majd hívni. Kellenek a bizonyítékok. Készíts jól hallható felvételeket, ha tudsz, videokat.
De első körben a családsegítőnek jelezd. Nem neked kell megoldani, te még gyerek vagy. De jelezd, hogy tudjanak róla. A testvéreid ott maradnak akkor is ha te elmész.
A nagyszülők ha lenne eszük mar most rátok iratnák a házukat, hogy ne a fiuké legyen az is. Kérd meg őket erre. Ne legyetek földönfutók.
Nagyon szépen köszönöm a sok tanácsot és rettenetesen sajnálom azokat akik hasonló szörnyűségeket éltek át! Sajnos tegnap az ünnep miatt én hamarabb elmentem a nagyszüleimhez, amíg nem voltam otthon apám megint kikelt magából, ordított és összetört mindent amit meglátott, anyámék is elindultak a nagyszülőkhöz, mert nem mertek otthon maradni vele. A veszekedés miatt az idő elhúzódott és megkezdődött a kijárási tilalom, de szerencsére nem büntették meg őket. Apám utánuk futott és az utcán is veszekedett és azzal fenyegetőzött, hogy felgyújtja a házat. Eközben én végig telefonon hallgattam, amit történt. Sokkal rosszabb érzés volt, mintha velük lettem volna...szörnyen tehetetlennek éreztem magam. Többször kértem a nagyszülőket, hogy tegyenek valamit, hívják ki a rendőrséget vagy a mentőt, de szerintük úgyse tenné meg és persze a fiúkra nem hívnák ki a rendőrséget. Mondtam nekik, hogy nem ők élnek vele és nem látják milyen amikor megőrül, hogy bármire képes, ártana másoknak és a házat is felgyújtaná. Végül a nagypapámnak sikerült vele beszélnie és lenyugodott. Reggel megjelent nagyiméknál ismét sajnáltatta magát, egész este üzenetekkel bombázta anyámat, itthon megprobálta rendbe hozni, feltakarítani amiket összetört. Úgy gondolja, hogy ennyivel mindig meg van oldva a dolog, hat nem. A tudtára adtuk hogy ennek itt vége. Úgy érzem, hogy gyűlölöm. Sokat beszéltem anyukámmal, azt mondta hétfőn beadja a válópert. Azt is mondtam neki, hogyha ez tovább fog folytatódni és megint megbocsát neki én fogok intézkedni és egyikünket se fogják többet látni. Már nem tudok benne sem bízni..
Nagyon szépen köszönöm még egyszer ezt a sok segítséget, nem fogom hagyni, hogy a tesóim is így nőjenek fel!
Egy 18 éves lány
Szegénykém. Nagyon bátor vagy.
Remélem, hogy anyukád elég erős lesz, hogy intézkedjen.
A rendőrséget egyébként bárki kihívhatja, nem kell a nagyapádra várni.
Ha ők akartak volna tenni valamit, már megtették volna.
A családsegítőhöz fordulj, ha anyukád hétfőn nem intézkedik.
Kérj tanácsot tőlük is, szakembereik vannak.
Nem, természetesen megadta neki az 1001."utolsó esélyt". Lényegében én vagyok a szaralak, a nagyszüleim is rám haragszanak, hozzám se szólnak.
1 hétig egyfolytában vitatkoztam anyukámmal, hogy tegyen valamit, volt hogy az egekben volt a vérnyomásom és rosszul lettem. Hiába "fenyegettem" azzal, hogyha ő nem lép akkor én fogok beszélni a gyámüggyel, de csak azt hajtotta, hogy miért ne adná meg neki ezt az utolsó esélyt, ha ennyire mondja apám, hogy megváltozik... Már nem érdekelnek. Megfogadtam hogy nem fogok többet bele szólni, felőlem meg is ölhetik egymást.
Szerintetek az ilyen apával se szabad csúnyán beszélni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!