Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
válasza: válasza: válasza:Utolsó: AZÈRT a férjnek szól, mert a férje MEGÍGÉRTE, és ezért illenen betartani neki!
Mellesleg milyen férfi az, aki amit ígér, azt nem tartja be?????
Úgy látszik, a 150-es IQ-hoz nem tartozik az olvasott szöveg megértésének a készsége... :) Ugyanis sehol nem írtam olyasmit, hogy a szüleimhez költöznénk. Ilyen nem is volt tervben egyáltalán. 18 évesen költöztem el tőlük, azóta max néha hétvégente aludtam otthon, a régi szobámban. Vagy már az is "tilos", hogy valaki a szüleivel egy városban éljen? Bocsi, nem tudtam!
Nannyt nem szeretnék felvenni, mivel még nagyon picinek tartom ahhoz, hogy mással legyen. Persze alkalmanként belefér, mondjuk heti 2 órára a bébiszitter, de azt nem akarnám, hogy minden nap vele legyen. Ráadásul a férjemmel nem az volt megbeszélve, hogy akkor a gyerekkel fél éves korától fogva egy nanny lesz. Nem ezt ígérte, amikor sírva könyörgött, hogy legyen még egy gyerekünk!
Ennyire frusztrált hogy lehet valaki, amilyen te vagy?!:D Komolyan, képtelen vagyok felfogni, hogy létezik annyira korlátolt és megkeseredett, értelmezni nem tudó ember, mint te.
Szerencsétlen férjnek nem kell dolgoznia, lehet itthon is a gyerekekkel. Jaaa, hogy az már nem jó, mert "mit gondolnak a haverok"?! Hát sorry. És nem, nem csak az ő jövedelme van ám. Én is kapok a lányok után pénzt, mivel amióta leérettségiztem, FOLYAMATOSAN volt állásom, sosem a lábamat lógattam jó dolgomban, és van passzív jövedelmi forrásom is szerencsére.
Nem vagyok egyáltalán befordulva, szerencsére megmaradtak a régi baráti kapcsolataim, a lányok által megismertem több szuper anyukát, akikkel heti szinten összejárunk, akár gyerekek nélkül is. Van életem a gyerekeken túl, nem csak a pelenkáig és a tápszerig látok. Pont ezért szeretnék mihamarabb visszaállni a munka világába is kicsit, hogy még több inger érhessen, használhassam többet az agyam.
Nem értem igazából, neked mi a franc a problémád?! Hogy nő vagyok, és nem 5 gyerek + a férjem cselédje vagyok itthon, akinek kuss a neve?
válasza:“ Szerencsétlen férjnek nem kell dolgoznia, lehet itthon is a gyerekekkel.”
Segíts már egy kicsit ezt összerakni. Azt szeretnéd, hogy a férjed ne dolgozzék? De te közben arra vagy büszke, hogy érettségi óta mindig volt munkahelyed? (Ezek szerint nem jártál egyetemre, ugye?) Tehát te dolgozni akarsz már, de a férjed legyen háztartásbeli?
Tényleg komoly gondok vannak nálad a nemi szerepek értelmezésével...
válasza:50%-os ne legyél már ilyen sötét, kérlek!
A kérdező szeret dolgozni, és bőven elégedett volt egy gyerekkel, nem akart többet!
Mégis becsúszott, el akarta vetetni, de a kérdező férje itt rímánkodott, hogy el ne vetesse, semmi esetre sem, megígérte, hogy majd akkor ő marad otthon a gyerekkel, többet segít, és ami a lényeg, a kérdező pedig a gyerek 6 hónapos korában mehet vissza dolgozni.
A férj ezt ígérte, de nem tartotta be. Kötöttek egy alkut, egy megállapodást, amiből a férj (mert gyáva megalkuvó kétszínű szaralak) kihátrált! Hát bocs, ilyen ember se férjnek, se barátnak nem kellene!
válasza:hmm érdekes szerintem egy férfi is ugyanúgy tud főzni, takarítani, gyerekre vigyázni mint egy nő. hol van az megírva hogy mindent a nőnek kell csinálnia?
mi van akkor ha a férfi elveszti a munkáját, a nőnek meg van?
érdekes, apám nem volt nyo.morék, mint itt egyes férfiak, akiknek addig tart a gyerek amíg megcsinálják, utána már nem kell vele foglalkozni. apám 8 óra munka után is meg tudott minket fürdetni, tudott velünk játszani stb
szóval nem értem miért egy szemét hisztis a kérdező, mert szeretné ha a férje is mondjuk megfürdetné a gyereket kétszer a héten, vagy esetleg játszana velük
Ő szerette volna, hogy majd itthon lehessen, amíg terhes voltam. De akkor viszont nagyon. :) Hogy majd ő itthon lesz, én pedig nyugodtan mehetek vissza dolgozni. Vagy esetleg amit tud, megcsinál home office-ban a kicsi mellett. Ez volt minden vágya. Most meg hirtelen nem. Nem tudom, ha én ennyire szeszélyes lennék a kicsit illetően, hogy közölném, hogy hát mégsem kell, megbántam hogy megszültem, akkor vajon mit szólna? Mert ő pont ezt csinálja... Amíg úgy volt, hogy nem tartom meg, addig ment a sírás, az ígérgetés, hogy nekem semmi dolgom nem lesz itthon a munka után, majd ő intézi a picit, a nagyot is hordja mindenhová, én pedig dolgozhatok ugyanúgy, ne aggódjak ezen.
Elhiszem, hogy valahol még élnek a tradicionális szerepek, hogy anyuka otthon van, az ő dolga a főzés, gyereknevelés, háztartás vezetése és egyáltalán örüljön, hogyha a férje (bocsánat, "ura") hajlandó heti 2x1 órát figyelni a gyerekekre. Számomra ez viszont nagyon idegen, főleg azért, mert otthon sem ezt láttam. Hanem azt, hogy a férj és a feleség TÁRS és segítik egymást.
De, jártam egyetemre (külföldön is tanultam). Két diplomám van. Nem mondom, hogy mindig napi 8-10 órákat dolgoztam, volt olyan időszak, amikor úgy voltak óráim és olyan kemény vizsgáim, számonkéréseim volta, hogy csak heti 12-16 órákat dolgoztam, azt is gyakornokként.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!