Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
válasza:"De te közben arra vagy büszke, hogy érettségi óta mindig volt munkahelyed? (Ezek szerint nem jártál egyetemre, ugye?) Tehát te dolgozni akarsz már, de a férjed legyen háztartásbeli?
Tényleg komoly gondok vannak nálad a nemi szerepek értelmezésével..." - ide figyelj, boldogtalan könyvügynök, próbáld már felfogni a "150 IQ"-s agyaddal, hogy nem a kib. középkorban élünk, amikor a leosztás a "férfi keresse a pénzt a nő szülje és nevelje a gyerekeket" volt, mára a világ ennél némileg komplexebbé vált, és az emberek jó része (se a nők se a férfiak) nem így akarják élni a saját életüket. (engem frfiként törne ki a frász az egy keresős, htb-s "konzi" családmodelltől, és egy percig nem kellene egy olyan nő társnak, akit ez így kielégít)
Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ha egy férfinak legalább 10-zel több az IQ-ja egy fej rothadó káposztánál, azt kielégíti intelektuálisan egy olyan társ, aki nem vágyik lényegesen többre a saját életében, mint a háztartásvezetés, és a babázás..., nem akar magának saját hivatást, saját szakmai karriert...
válasza:"az asszonka meg otthon toporzékol, hogy “de megígérted!!!”... tényleg sajnálom szegény férjet."
Aztán miért is? Jaaa, mert nálad normális, az hogy valamiben megegyezel a pároddal, akit szeretsz, valamit megigérsz neki, majd átvágod a palánkon azzal az ürüggyel, hogy de te dolgozol?
Értem, te nagyon magas IQ-s "boldog házasságban élő" minta ember te.
Képzelem milyen bólogató birka lehet a te "boldog párod", akinek úgy hazudozol össze-vissza ahogy tetszik, és még örül is neki.
A bezzeg a férj dolgozik, meg egy ócska kifogás a részedről. Nem tűnik fel, hogy a nőnek is ez lenne a célja? Gondolom te az a fajta hímnemű vagy aki csak pénzzel tud megtartani egy nőt, azért nem engeded a sajátod dolgozni, még a végén önálló lesz és megpattan mellőled. A fajtádat borítják ki csak az önmagukat eltartani bíró nők.
válasza:Aki a háztartási segítőt cselédnek hívja, nagyon szégyellje magát!
Amikor kicsik voltak a gyerekek hozzánk is jött egy hölgy, akinek nagyon hálás vagyok a mai napig. Nagyon jól esett, hogy miközben a gyerekeimmel foglalkoztam, valaki kitakarította a házat! Ez az idő amíg ilyen kicsik, soha nem jön vissza. Én így tudtam nagyon sokat velük lenni, hogy közben nem kellett a fürdőszoba takarításon aggódni.
Most ez nagyon nagyképűen hangzik, de azért a jobb anyagi helyzetű családoknál egyáltalán nem fura, hogy van takinő. Teljesen természetes dolog, ráadásul sokszor olyan nők, aki rokkant nyugdíjas, de azért még el tud bánni a háztartással. Ez neki is jó pénz.
Egyetlen percre se gondoltam, hogy cseléd vagy szolga lenne! A mai napig kapcsolatban vagyunk, pedig már évek óta nem nálunk dolgozik.
válasza:"A frusztrációját a férjére vetíti rá. Aki nyilvánvalóan több gyereket, családot, boldog feleséget szeretett volna." - érdekes feltételezés... vesd össze...
" A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég"
Ha a férj több gyereket szeretett volna, akkor miért nem nyitotta ki a száját a házasság előtt??? Eleve csalásra és hazugságra akarta alapozni a házasságát?
Tényleg azt hitte volna, hogy a felesége akkor lesz boldog, ha átveri, kihasználja, és semmibe veszi az akaratát? Ez szerinted egy értelmes gondolat? Mert nekem egy kicsit se tűnik annak...
Ha én tényleg szeretem a párom, tényleg fontos nekem, és azt akarom, hogy boldog legyen, akkor ABBAN támogatom, amit ő szeretne... az meg mondjuk a legalapabb alap, hogy nem verem át.
Olyan párkapcsolatnak meg szerinted mi értelme, ahol az elvi "társam" nem engem támogat, nem számíthatok ré, ellenben gátlástaalanul becsap? Ki akar közö életet egy megbízhatatlan, hazug tetüvel? Aki egész életében szenvedni szeretne?
Te meg minek válaszolsz egy olyan kérdésre, ahol kicsit se a Kérdezőnek akarsz jót?
válasza:"Nagyon erős kifejezéseket használsz szegény férjre." - mihez képest? Ahhoz képest, hogy hazudott a feleségének és becsapta őt?
" Azt magyarázzátok meg, hogy miért nem képes egy nő elfogadni, hogy az anyaság áldozatvállalással jár?" - khmmm... előbb talán azt magyarázd meg te, hogy miért nem képes tudomásul venni egy férfi, hogy egy nő szabad döntése, hogy hány szülést, hány gyereket vállal be? És akkon innen lehet folytatni...
válasza: válasza: válasza:Csak a Kérdést kellett volna újra elolvasnod:
1. " A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég."
2. "Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre"
3, "és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. "
Mindenesetre tudod arra biztosan jó ez a kérdés, hogy elmentsem a figyelt kérdések közé, és ha valakia terhességmegszakítás-témában ilyen ócska igéret-cunamikkal jön elő, akkor belinkeljem, mint példát a valóságra... szóval, hogy aki nem akar áldozattá válni, az ilyen makutyi dumáknak még véletlenül sem enged, mert sehogy se fogja tudni később behajtani az ígérgető hazugon.
A másik, amivel abszolút szimpatizálok a Kérdezővel, az ez:
"#11 A kérdező kommentje:
Őszinte leszek, ha évek múlva (akár már felnőtt korában) feljön ez a téma a kisebbikkel, elmondanám neki ezt az egészet."
Vagyis felelős szülőként meg akarja óvni a lányait attól, hogy ugyanilyen ócska élethelyzetbe kerüljenek.
Te ennyire nem látod át ezt? Mert ez már tényleg nevetséges, ahogy itt vergődsz. De tessék, megpróbálom pontokba szedni, hátha úgy megérted.
1. Még a kapcsolatunk alatt, a házasság, gyerektéma előtt beszéltünk róla, hogy ki hogyan képzeli el a jövőjét. Elmondtam, hogy én úgy érzem, hogy egy gyerek nekem bőven elég (a lányunk születése után sem kapott el a láz, hogy úristen mikor szülhetek megint). Nem szeretném itt sorakoztatni az érveket, mert nem erről szól a kérdés. Ő is egyetértett velem, soha nem is beszéltünk arról, hogy nekünk 2-3 gyerekünk lesz majd.
2. Megszületett az első kislányunk, utána sem jött fel a téma, hogy legyen testvére.
3. Még 2 éves sem volt a nagy, amikor kiderült, hogy kisbabát várok. Előtte kezdtük a bölcsit, újra dolgozhattam, volt rendes szabadidőm is, és nagyon szerettem a mindennapjainkat. Erre jött ez a sokk, utána pedig a férjem reakciója... A rengeteg vita, a kiabálások. Utána az érzelmi zsarolás, az, hogy hangosan sírt konkrétan... Akkor még nagyon szerelmes voltam, és elhittem azokat, amiket ígért, mert előtte nem volt példa arra, hogy hazudott, vagy átvert volna. Nem gondoltam, hogy egy ilyen fontos témát illetően kezdi majd el.
4. Ráadásul a férjem vállalkozó, mondhatni az ideje legnagyobb részével ő rendelkezik. Ez tehát lehetővé tenné azt, hogyha ennyire nem akar lemondani az állásáról, legalább máshogy szervezze a munkaidejét, hogy nekem is legyen lehetőségem dolgozni megint. Ismétlem, nem egész napra tervezek visszamenni, hanem az elején 4 órás munkaidőre.
5. Itt a tavasz a nyakunkon, amióta emlegettem a férjemnek, hogy mit is beszéltünk meg, azóta van ez a helyzet... Hogy ő biztos nem lesz itthon, mert őt kiröhögné mindenki, meg én vagyok az anyjuk amúgyis. Persze, hogy ezek után már nem ugrálom körbe, nem örülök neki, amikor hazajön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!