Mit csináljak a párommal? Az utóbbi időben nagyon igénytelen lusta és unalmas lett, sokszor már undorodom tőle! Elhagyjam?

Szerintem ha megaláznád mások előtt, talán észbe kapna.

Például mond el a haverjainak, hogy még arra sem képes, hogy levigye a gyereket a játszótérre, hát nem szánalmas ez? Hogy hagyhatja el így magát valaki?

A fingással is nagyon meg lehet alázni..

Szerintem ez észhez térítené. De persze úgy mondd, hogy ott van ő is meg a haverja is.

"Például mond el a haverjainak, hogy még arra sem képes, hogy levigye a gyereket a játszótérre, hát nem szánalmas ez? Hogy hagyhatja el így magát valaki?"

Szerintem ha ezzel eléjük állna a nő, akkor a háta mögött kiröhögnék, annyira hatná meg őket, hogy apuka nem megy a játszótérre... Nagy megaláztatás nem érné, a feleséget annál nagyobb.

Kérdező: a férjed egy tapló. Én menekülnék tőle. Változni nem fog. Eleinte gondolom nem volt ilyen, ezért is mentél hozzá. Majd ezután mint aki jól végezte dolgát leeresztett. Felesége van, mosnak, főznek, takarítanak rá, ki van nyalva a s*gge, még gyereke is lett, elmondhatja magáról, hogy apa (még ha a gyereket le is sz*rja). Szerinted ez fog változni, ha kismillió beszélgetés hatására sincs semmi? Lebegtesd meg előtte a válást, ha az sem vált ki belőle semmit (gondolom azt hinné, hogy úgysem mered megtenni), akkor utána adhatod is be a keresetet. Ha akkor könyörögne, mint a pincsikutya, már késő lenne (legalábbis ha ez velem történne). Megmondanám, hogy a gyerek is sokat könyörgött neki eredménytelenül, csak emlékezzen vissza. Most fordult a kocka.

Mind a 6.5 év alatt ilyen volt?

(Végül is már szinte mellékes, de ennyi idő alatt miért nem jutottatok el a házasságig?)

24N

Se veled,se a gyerekkel nem foglalkozik,neked leirtad hogy rossz mellette,gyereknek se lehet jó.

Minek vagy vele?

Volt ilyenhez "szerencsém",4 évet rabolt el az életemből mire kitettem,leirása ugyanez,csak még el is hizott mellé. (és csodálkozott hogy nem volt gusztusom hozzá mikor 30 kiló súlyfelesleggel felváltva fingott és büfögött)

Ültesd le az asztalhoz egy komoly és katonás szigorral elkövetett beszélgetésre,és közöld vele férfiasan, ismétlem FÉRFIASAN és NE burkolt közvetett nőies célzásokkal, hogy elköltözöl tőle ,ha nem tud változtatni a dolgain.

Ha továbbra sem változik a dolog, akkor ijessz rá úgy hogy 1-2 hétre külön költözöl tőle, de vigyázz rá, hogy nehogy végzetes szakítás legyen a vége. Ha még szereted, akkor elég csak ráijeszteni, akkor talán fölkapcsolódik nála a villany. 37F

Például azt, hogy leülsz vele és közlöd értelmesen, hogy ne legyen ilyen lusta és ne fingadozzon. Ha pedig nem érti meg, akkor ennyi vlt a kapcsolat. Csak észbekap.

"Tömegben pld bevásárlóközpont ahol sokan vannak rájön az "agybaj",teljesen ki kell magából szinte vérben úszik a szeme. Járok a gyerekkel játszóházba és szegény nem egyszer kérte az apját hogy ő menjen vele,de nem hajlandó"

Ez nem feltétlen lustaság kérdése. Nekem tömegiszonyom van, így kezdődött. Előbb ideges voltam, később pánikrohamot kaptam nagy tömegben. Úgy éreztem, elájulok, ha közelebb jönnek hozzám, arról nem is beszélve, ha hozzámérnek. Rémálom volt. Mára jobb a helyzet, de még mindig utálom a tömegeket, igyekszem kerülni.

A férjednek is lehet hasonló jellegű pszichológiai problémája. Ez nem vicc.