Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
kérdező én megértelek és én ezt saját tapasztalatból írom VÁLJ EL:
ugyanis gyerekként míg mások sírtak, hogy "brühühü anyáék válnak" addig én azért imádkoztam, hogy VÁLJANAK EL anyáék. 20 éven át szenvedtem ezt el és inkább fiatal koromban elváltak volna.
Ami viszont fontos:
Ne jelentsd be előre ezt az egészet, mert akkor szerintem képes lesz meggátolni, hogy elhagyd a gyerekekkel stb. Egyszerűen csendben amikor még nincs otthon költözz el és add be a válópert. Szinte mindig az anya kapja a gyerekeket főleg ilyen kicsi korban, szóval attól se tarts, hogy az apa kapná őket. Szóval lépj le minél előbb, mert ez már így nem éri meg sem neked és később a kicsiknek sem amikor látják,hogy anyáék kapcsolatában valami nem klappol.
Választ kért, nem pedig ítélkezést.
A privátokat meg mellőzd légy szíves!
Majdnem hasonlo a sztorink. Nalam kevesebb kivagta a biztositekot. En viszont hiaba szeretnek nem tudok valni.
Eloszor is valahogy fel kell dolgoznod ezt az "atveresnek" erzett dolgot. Kerd szakember segitseget, de nehogy valakinek elmondd a csaladban! Ha a ferjed megtudja neked egy valasnal annyi. Megrobalja majd radsutni, hogy pszichiatriai eset vagy, ideggyenge nem tudod ellatni a gyerekeidet es nem is akarod. Szoval csak titokban tedd.
A segito holgy miatt ne erezd magad rosszul. Ha erre rokon beszol legkozelebb mondd, hogy csak segitesz egy szegeny munknelkulin, aki ebbol.vesz etelt a sajat csaladjanak. Ezt jobban megertik az ilyenek, mint azthogy neked van ra szukseged segitsegkent.
Ha tudsz ugy dolgozni barmit, hogy otthonrol, akkor olyat vallalj. A tobbivel sajnos a ferjedet elnezve meg kell varni a bolcsodes kort vagy a csaladi napkozit (szinten penzes dolog).
Kérdező!
Ha már undorodsz a férjedtől, akkor mi a kérdés?
Kezdjetek új életet külön, aztán majd jön egy új pali, akivel még lehetsz boldog.
Ha viszont tovább tűrsz, az csak időveszteség és senkinek sem jó a boldogtalanság.
Én úgy érzem, ezt a férjeddel komolyan meg kellene beszélnetek, hogy te csalódtál benne és úgy érzed, hogy nem bírod tovább, nem akarsz vele élni, ennyi!
#60 "Eloszor is valahogy fel kell dolgoznod ezt az "atveresnek" erzett dolgot. Kerd szakember segitseget, de nehogy valakinek elmondd a csaladban! Ha a ferjed megtudja neked egy valasnal annyi. Megrobalja majd radsutni, hogy pszichiatriai eset vagy, ideggyenge nem tudod ellatni a gyerekeidet es nem is akarod. Szoval csak titokban tedd." -
na ennél ződebb tanácsot nehéz lenne adni... persze, pont a történet lényegét hagyja ki, hogy garantáltan ne értse senki a probléma lényegét, és garantáltan a Kérdezőre fújjanak...
Válásnál meg, ha a felek nem tudnak megegyezni a gyermekelhelyezésben, úgyis törvényszerűen kirendelnek pszichológus szakértőt - aki majd szépen megállapítja, hogy mivel a gyerekekkel nagyrészt az anya foglalkozik, ezért hozzá kötődnek jobban, azt csá...
(az, hogy valamelyik fél elmebetegezi a másikat, az minden 2. nem megegyezéses válóper törvényszerű kelléke, és ezért kb annyira érdekli a bíróságot, mint a poloska léptei az ajtófélfán...)
Az életednek erről a részéről még nem beszéltünk eddig, de akkor beszéljük erről is. Tehát van cselédetek, aki heti 2x jön. (Nem nevezem bejárónőnek, mert nem csak takarít, hanem főz, vasal stb. Több, mint bejárónő. Cseléd.) Masszíroztatod magad meg drága holmikat veszel magadnak.
Hát tudod Édesem, erről az életszínvonalról lemondhatsz. Ha váltok, vége a habzsidőzsinek. A bíróság megítél majd gyerekenként max. 30 ezer forint gyerektartást (a ház közös amúgy?), meg kapsz még 30 ezer családi pótlékot, és a többit magadnak kell megkeresned. A gyerekek pedig egyre drágábbak lesznek... és folyton a nyakadon.
A férjednek van esélye új életet kezdeni, egy olyan nővel, aki tiszteli, szereti, megbecsüli, és főleg aki megbecsüli a pénzt meg az egzisztenciàt, amiért főleg a férfi megdolgozott. Egy egyedülálló nőnek 2 gyerekkel... nagyon boldog életed lesz, sok sikert hozzá! 😅
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!