Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
#106 " Próbállak rávenni arra, hogy fordulj szakemberhez (és ne a gyakori népéhez)." - igen, te folyamatosan azt próbálod sugallani, mint ha a Kérdezővel lenne bármiféle pszichés probléma, és belőle próbálsz még inkább áldozatot csinálni.
Na pont ez az, ami eléggé visszatetsző.
Szerintem teljesen elfogadható az, ha valaki nőként egyetlen gyereket akar.
Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy valaki (akár férfi, akár nő), hazudjon, érzelmi zsarolást alkalmazzon és átverje a partnerét. Aki ilyet tesz, azzal ott vége mindennek.
Mondom, az nem baj, hogy több gyereket akar, de akkor egy olyan nőt keressen magának, aki szinten. Ha meg volt beszélve, hogy egy gyerek lesz, akkor meg volt beszélve. Utána a kérdezőt pedig hazugságokkal meggyőzte, hogy legyen még egy második, és majd segít kivenni a részét a gyermeknevelésbôl, a kérdező pedig visszamehet dolgozni. Aztán ezt a megállapodást teljes mértékben megszegte.
Hát milyen az ember ilyen? Akar bárki is ilyet partnernek, férjnek vagy apának? Nem hinném! Ahogy a mondás is tartja: hitszegőknek itt e földön megbocsátni nem szokás!
"A férjednek van esélye új életet kezdeni, egy olyan nővel, aki tiszteli, szereti, megbecsüli, és főleg aki megbecsüli a pénzt meg az egzisztenciàt, amiért főleg a férfi megdolgozott."
Ja, végül is minden nő egy hazug gazemberről álmodik. Meg milyen romantikus is, ha valaki a pénzt tiszteli a párjában :D Gondolom, neked is azt szokta a füledbe súgni a feleséged, hogy "drágám, olyan gazdag vagy, ezt nagyon szeretem benned" :D
Az viszont elég visszás, hogy azt emlegeted, hogy "a férj megdolgozott az egzisztenciáért", miközben kérdező ugyanezt tenné, csak a férje lepasszolta neki a teljes gyereknevelést...
Kedves kérdező!
Nem tudom olvasod-e a további válaszokat.
De, ha igen, akkor azt szeretném leirni neked, hogy végig olvastam az összes választ a kérdésedhez, és egy nagyon erős és érett nő vagy!
Ha én boldogtalan lennék a párom mellett én is így döntenék, a válás mellett, lehetőséget biztosítva magam és a gyermekeim számára!
Legyel büszke magadra azért, mert Te nem hajtasz fejet egy olyan embernek, aki bántalmazó egy kapcsolatban.
Szerettem volna, ha ilyen édesanya nevel fel, a gyerekeidnek szerencséje lesz, ha tudsz ilyen maradni.
Lehetséges, hogy lepontoznak, de ha az én szüleim elvaltak volna nem lennék 19 évesen érzelmileg sertült gyerek, akinek pszichiáterhez kell járnia azért, hogy feldolgozza a gyermekkori traumákat.
Szóval, kedves kérdező. Sok szerencsét neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!