Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
válasza:Szerintem nem is kérdés, hogy válj el minél előbb.
"Beszélgetni" már felesleges: úgyis megígér majd mindent (jobb esetben; rosszabb esetben megfenyeget), de éppolyan gyorsan tesz majd az egészre, mint most.
Az én szüleim is elváltak, elsősorban rajtad múlik, mennyire viseli meg őket (ilyen pici korban egyébként sokkal kevésbé, mintha 10 év múlva lépnéd meg ugyanezt).
Fiatal vagy, még újrakezdheted.
Nem egy ismerősöm 20-30 év után vált (mert a gyereknek jobb lesz úgy), nekik sokkal nehezebb.
válasza:Jérdező, az ő gyerekei is, de te szenveded meg a szülést stb, stb...
Igen, valóban te cipeled ezeknek a súját, de ettől még ugyanúgy az ő gyereke is.
Abból a kommentedből egy picit kihallatszik az énközpontú világképed.
A leendő gyereke életét védte, és ahoz hogy megtartsa könyörögnie kellett, és mindent vübevetnie.
Ez tudod mit jelent?
Meg sem halgattad, úgy kügondoltad, azért mert a szülés a te fájdalmad, már teljesen a te döntésed, pedig nagyon nem.
Mert mindtketőtök magzata volt ott és akkor, és te ezt nem vetted tekintetbe, csak azért szülted meg mert mindent megígért....
Bocs de egy normális kapcsolatban nem szabadna, hogy ilyen messzire keljen mennie az egyik félnek.
Önzőn döntöttél a férjed nélkül, majd mikor számodra ideális ígéreteket hallottál, újbóldiadalmoskodott az egod, csak ezzel befürödtél.
Abban a helyzetben a fürjednek három opciót adtál.
-megtört férj, aki beletörődött hogy elvesztette leendő gyermekét.
-papucsférj, akit az asszonya egyszer és mindenkorra kisemmizet, egy irreális alkupozíció miatt...
-hazugférj, aki mindent megtett, hogy a magzat életbenmaradjon, de miután a feltételek megváltoztak, (megszületett a gyerek), nem volt hajlandó a kegyetlenül egyirányú feltételeknek megfelelni.
Mindhárom eshetőség szörnyű, és ennek egy oka van, ott és akkor csak a saját szempontjaidat vetted figyelembe.
válasza:Én válnék. Nekem 8 éves koromban váltak el a szüleim, de már sokkal előbb el kellett volna. Állandóan veszekedtek, anyám nem szerette már apámat rég és én ezt gyerekként teljesen jól átláttam.
Megegyeztek, bármikor láthattam apámat, nem is költözött messze, teljesen jó volt így. Jobb volt, mintha együtt maradtak volna, hiába rossz, hogy elváltak a szüleim, két rossz közül ez volt a kevésbé rossz.
Én ugyanannyi idős vagyok, mint te egyébként. Valamiért nagyon megérintett a kérdésed, pedig nincs gyerekem. A férjed emberileg leszerepelt, nekem egy agresszív zsarnoknak tűnik.
Örülök, hogy van fizetett segítséged, az ég világon semmi rossz nincs ebben, sőt... csak Magyarországon divat mártírkodni és akkor vagy király, ha minimálbérért dolgozod ki műszakban a beledet. Ha ennél jobban megy, mindig van, aki megszól és jobban tudja, mire kellene inkább beosztani a pénzed (tapasztalat).
Fiatal vagy még, hogy egy ilyen megalázó és rossz házasságban maradj. Szerintem élj a lehetőségeiddel és kezdj új életet. Sok sikert kívánok az életben!
válasza: válasza:A gyerekek akkor sérülnek a legjobban, ha azt látják, hogy anyu folyamatosan ideges vagy az apjukkal veszekszik egyfolytában. Sokkal jobb felnőni csonka családban, egy nyugodt és kiegyensúlyozott szülővel, mint egy állandóan vitatkozó, indulatos szülőpárral. Ha engem anno megkérdeztek volna, én a válásra szavaztam volna.
A gyerekek nem hülyék akármilyen kicsik, pontosan tudják, hogy állandóan stresszben vagy és nekik sem jó ez a légkör.
Egyébként ennyi hazugság és fenyegetőzés meg megaláztatás után én ott hagynám a francba és új életet kezdenék. Ez csak rosszabb lesz.
válasza:1, Gyereket akkor kell vallalni, ha akarod. Alapbol csak a no donthet errol, ergo magadnak koszonheted. Tőlem a csillagos eget is ígérhetne a férjem, ha nem akarok tobb gyereket, nem is lesz.
2, A gyereket 6 hónaposan bölcsődébe is be lehet íratni, tehát mehetsz simán dolgozni, ha akarsz
3, Ha undorodsz a férjedtől, akkor a válás a megoldás.
4, Amíg nincs jogerős gyermekelhelyezési per, addig mindkét szülőnek pont ugyanannyi joga van a gyerekekhez, ergo nem, nem költözhetsz el velük a férjed engedélye nélkül.
válasza: válasza:Persze, mert ha most arra sem hajlandó, hogy játszon velük, segítsen este a fürdetésnél, altatásnál, akkor majd az elhelyezésüknél biztosan azért fog kardoskodni, hogy az övé legyen a felügyeleti jog... :) Ne nevettessetek, kérlek. A bíróságon sem hülyék dolgoznak azért, és nagyon ritka az, amikor az apukánál helyezik el a gyerekeket. Főleg, ha ennyire kicsik még.
Igen, van bölcsi. A nagy is jár, de az elején úgy kezdtük, hogy heti 3 nap, és csak délelőtt. Utána már heti 5 délelőtt, majd pedig ottalvás. És azt sem fél évesen, hanem bőven betöltötte már az egyet (17 hónapos volt). Magánbölcsibe fog ő is járni majd, de majd csak jövőre. Amíg ilyen pici, biztosan nem.
válasza:2-es 4-es 10-es stb. válaszolók feltehetően szingli kamaszok, gyerek és férj nélkül.
Kérdező két dolgot tudok javasolni. Először is amiket leírsz, azok alapján súlyos állapotban vagy, szakember segítségére szorulsz. Mindenképpen keress fel egy pszichológust minél gyorsabban. Tönkre fogod tenni a gyerekeidet, pláne ha elválsz.
Másodszor is, a kapcsolatod is súlyos válságban van, és elsősorban szerintem miattad. Mindenképpen keressetek fel együtt egy szakembert. Terapeutára szorultok mind a ketten.
A válással csak rontasz a helyzeten, minden sokkal rosszabb lesz és az életed egy katasztrófa lesz, a gyerekeid életéről nem is szólva. Inkább kérj segítséget hozzáértőtől, amíg nem késő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!