Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Válni azért, mert a férjem...

Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle

Figyelt kérdés

Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...


Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).


Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".


2020. febr. 22. 10:09
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 11/106 A kérdező kommentje:

Őszinte leszek, ha évek múlva (akár már felnőtt korában) feljön ez a téma a kisebbikkel, elmondanám neki ezt az egészet. És azt is, hogy attól függetlenül, hogy nem terveztük, és nem akartam a második terhességemet, nagyon szeretem. Ugyanúgy, ahogy a nővérét. Mert ez így van. Egy igazi kis szeretetgombóc, aki nonstop mosolyog, nincsenek (vagy csak nagyritkán) rossz napjai. Egy percig sem bántam soha, hogy megszületett, és most sem vele van a gond.


Ha költöznénk, akkor könnyebb lenne, mert visszamennék a gyerekekkel a szülővárosomba (Budapesti agglomeráció). Ott élnek a szüleim, nagyszüleim is, akik annak ellenére, hogy már nyugdíjasok, nagyon jó formában vannak. Simán szaladnak a nagy után, másznak vele az asztal alatt, vagy a bunkikban, most a papámékkal síelni is elment a nagy. Itt meg nagyon semmi segítségem igazából a gyerekeket illetően.

2020. febr. 22. 10:40
 12/106 anonim ***** válasza:
90%
Menj el egyedül otthonról egy hétre, aztán majd rájön, mivel jár a két gyerek
2020. febr. 22. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/106 anonim ***** válasza:
96%

Az igazság fáj, sokan csak az anyagi biztonság miatt maradnak egy rossz házasságban. Leírtad, hogy az anyagiak nem jelentenek problémát.

Gyerekkoromra visszatekintve rosszabb volt a veszekedő szüleimet látni, mint a válást felfogni.

2020. febr. 22. 11:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/106 A kérdező kommentje:
Igen, gondolkoztam azon is, hogy legalább egy hosszúhétvégére elmegyek csak egyedül. De akkor még a gyerekek sínylenék meg, ők lennének "elhanyagolva", vagy éppen pizzát enne a nagy napokig és a tv előtt ülne...
2020. febr. 22. 11:15
 15/106 anonim ***** válasza:
14%

Elég eggyoldalúan írod le, és a környezeti kritikákat is az ő számlájára írod.


Félre ne érts, ha valamit ígért azt be kéne tartania, de ennek a sik oldala az, hogy olyan ergó egy túsz volt nállad. A leendő gyermekéért kellett könyörögnie, és a döntés egyáltalán nem volt a kezében.


Azért ez a helyzet elég durva.


Lehet másként látjátok, hogy mennyire szá.ít életnek, vagy embernek egy abortálható magzat, és ő ezt úgy vette hogy a gyermeke élete a tét.

Nem hiába könyörgött üs alázkodott meg és borult ki.

Gondold végig magától az ember, vagy egy férfi nem tesz ilyet.


Valószínűleg már az ahogy a magzatot kezeltétek megrepesztette a kapcsolatotokat, mindtkét oldalról.


Ha el tudsz járni maszíroztatni, gondolom van megfelelő anyagi hátteretek, menjetek el párterápiára, pszichológushoz.

Elrontani mindig könnyebb a dolgokat, mint megjavítani, és ezt mint érintett szubjektív szemlélő mégnehezebb...

Ezért kell egy objektív szemlélő egy szakember segítségét behozni.


Egyébként beszéltél a fürjeddel, arról hogy mit jelentett neki akkor az a magzat?

2020. febr. 22. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/106 A kérdező kommentje:

Én ezt nem így gondolom. Persze, az ő gyereke is, de én szenvedtem a terhességgel, én éltem át újra a császárt. Utána is én keltem mindkettőhöz (volt két hét, amikor a nagy is elkezdett felébredni minden éjszaka, pedig 3 hetes kora óta reggeltől késő reggelig aludt amúgy). Mindenre volt kifogás, hétköznap az, hogy hétköznap van, ő dolgozott, hétvégén hogy hétvége van, pihenni akar.


Tudta nagyon jól, hogy szeretnék visszamenni dolgozni, mégis jött a sírással, ordítozással és még a szüleit is belevonta. Hogy ők is kezdjék a lelki terrort. És semmi érve nem volt a második gyerek mellett, csak az, hogy "hát elfér", meg apósomnak az, hogy "hátha fiú lesz". Akkor nagyon fontos volt a második, most, hogy ő jönne az itthonlétben, hirtelen az én gyerekem, meg én vagyok az anyja és ez az én dolgom.


És persze, hogy az ő számlájára írom azt, hogy megszól a családja, amikor ő dugja beléjük az infókat. Miközben nagyon jól tudja, hogy az anyja már attól kivan, ha valamelyik családtag ételt mer rendelni. Nem érzem, hogy rossz az, ha van segítségem, de nem tartom létfontosságúnak, hogy erről mindenki tudjon.

2020. febr. 22. 11:25
 17/106 anonim ***** válasza:
92%

A gyerekek akkor fognak sérülni, ha vele maradsz.

Válj el, keress egy szakembert, olvass önsegítő könyveket, de valahogy tudatosítani kell magadban, hogy ha te körbeforgod magad 100x, akkor sem fog megváltozni. Amúgy így belegondolva, nekem is forog a gyomrom a férjedtől.

2020. febr. 22. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/106 anonim ***** válasza:
10%

Te leginkább magadra vagy mérges,mert sikerült atvágnia.

De!! Akkor is te vagy az anyja.


Te vissza akarsz menni a szuleidhez, hogy majd a szuleid rohangaljanak a gyerekek után.

Azért te is szereted a kényelmet, és valahol semmi sem elég.

Nőj fel a gyereknevelésben.

Akkor menj el,ha te egyedül meg tudod fizetni a bébiszittert, takarítónőt.


Nincs azért neked rossz dolgod ám.

Ha elmész,akkor fogod bánni.


Persze szemét volt, a férjed főleg hogy bevonta a anyosodekat is.


A helyedben nem mennék el egyenlőre, hanem bekeményitenék.


Tiéd a gyerek egész nap, akkor minden este, és a következő hétvégére apáé.

És mehetne mondjuk havonta két hétvégére.


Mi van ha a gyerek pizzát eszik?

Vagy tv zik?


Így tudja meg az apuka, hogy mit vállaltál.

2020. febr. 22. 11:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/106 anonim ***** válasza:
98%
Én ilyen dadus-mindenes vagyok egy ismerős családnál (nekem egyetem mellé plusz pénz), úgyhogy pontosan tudom, hogy ez nem váltja meg a világot és nem vesz le minden terhet az anyáról. Heti 3x megyek át, általában takarítani, főzni, bevásárolni, ha az anyuka igényli, vigyázok a pici babára is (ott is van egy nagyobb fiú gyerek is), és sokan becsmérlik őket, mikor kérdeznek a munkámról, hogy ez mind az anya dolga lenne, de én látom, hogy egyébként mennyit foglalkozik velük, és ilyenkor szívem szerint elküldeném őket melegebb éghajlatra... Szerintem minden anyának kéne egy segítő társ, mert amíg valaki nem látja test közelből, elképzelni sem tudja, hogy mennyire fárasztó. Tehát szerintem a férjed igazságtalan, mert fogalma sincs róla, mennyire nehéz, úgyhogy én számon kérném hogy csak 2 hétig próbálja ki milyen nehéz neked, és utána lelki zsaroltasson az anyjával, mert ez nem fair.
2020. febr. 22. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/106 anonim ***** válasza:
90%
A gyerekek kibírják a válást, ha azt látják, hogy mosolyogva elviseled te is. Ők úgy reagálnak, amit tőled látnak majd. Minél normálisabb légkör veszi őket körül, annál jobban reagálnak. Csak a viták, szomorúság, sírás hangolná le őket. A kicsi még nem igazán fogná fel, az enyém 1.5 éves volt, boldogan segített becsomagolni az apukája ruháit. Nekem akkor egy teher esett le a vállamról, így ő is sokkal nyugodtabb volt utána. Aztán volt egy szakításom mikor 6 éves volt, azt rosszabbul viselte, sok emlék, szép emlékek... azt bánta, de mindig sikerült helyre ráznia magát, hogy volt azért rossz is, a veszekedésekre nem akar visszagondolni, elszomorítja. Úgyhogy kihúzta magát és oda jutott, hogy mégis jobb kettesben. Azóta már házas vagyok, néha nosztalgiázik rajta, mennyire jó volt, mikor kettesben voltunk, az olyan harmónia volt, meg hát ő volt a középpontban...:D Szóval ezen ne aggódj szerintem. Ha nem érzed elhamarkodottnak, ezen ne múljon. Az, hogy van segítséged, tökjó. De mindjárt nagy lesz a kicsi, és amúgyis mehetsz dolgozni, lehet érdemes lenne megvárni azt, hogy utána milyen lesz. Arra meg büszke lenni addig is, hogy jól álltok, és megteheted, hogy ne neked kelljen megszakadni. Nekem is van ismerősöm, akinek bejárónője volt, meg volt segítsége másnak is, és egy idő után egész megszoktam, hogy ez is normális. Hozzáállás kérdése, változnak az idők. :)
2020. febr. 22. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!