Válni azért, mert a férjem totál cserbenhagyott? Szinte már undorodom tőle
Két lányunk van, a nagy most tavasszal lesz 3 éves, a kicsi 5 hónapos. Őszinte leszek, a másodikat én már nem akartam volna... Mindig is egy kislányt képzeltem el magamnak, én is egykeként nőttem fel és nagyon élveztem, hogy a szüleimmel is hárman voltunk egy kis csapat. A férjemmel is beszéltünk erről még a házasság előtt, ő is mondta, hogy egy gyerek tökéletesen elég. Mégis terhes lettem, és egyszerűen nem akartam újra az egész terhességet, csecsemőkort, stb. A nagylányunk annyira mintababa volt, olyan könnyű volt vele minden, hogy rettegtem, a második egy ördögfióka lesz. Ráadásul akkor kezdtem újra dolgozni, imádtam az életünket. Nem voltam kész, hogy ismét feladjam. Elmondtam a férjemnek, hogy abortuszt szeretnék, ő erre őrjöngeni kezdett, utána sírva könyörgött... Ez ment 2 hétig felváltva, képtelenség volt vele nyugodtan beszélni. Megígért mindent, hogy majd többet lesz itthon, dolgozik akár home office-ban, vigyáz majd a gyerekekre és ha akarom, a pici 6hónapos korától újra dolgozhatok, és ő lesz vele. Én hülye, belementem ebbe. Ne értsetek félre, imádom a kicsit is, nem vele van itt a probléma...
Hanem hogy megbeszéltük, hogy tavasztól dolgozom, most meg megy a szöveg, hogy mit gondolok én, ő nem lesz itthonülő, a barátai szanaszét fogják cikizni. És hogy én vagyok az anyja, ez az én dolgom. De közben meg beszólogat, ha veszek 1-1 drágább holmit magamnak, vagy elmegyek fodrászhoz, masszíroztatni. Vagy ami nagyon rosszul esett, hogy van segítségem, hetente kétszer jön egy hölgy, olyankor főz, kitakarít, vasal, stb. Úgy gondolom, az ilyen dolgaink nem tartoznak másra, ő mégis karácsonykor a családi ebéd közepén meséli a szüleinek, rokonainak, akik aztán sorra beszólogattak, hogy én minek vagyok akkor otthon, meg minek szültem (?!). Ráadásul most kitalálta, hogyha én ennyire dolgoznék, akkor ő ideköltözteti hozzánk az anyját, majd ő lesz a lányokkal. Tudja, hogy nem kedvelem az anyósomat, nagyon csúnyán viselkedett velem a kapcsolatunk elején, még az esküvőnkön is. Kerülöm, ahogy tudom, és nem bírnék úgy élni, hogy ő 0-24 velünk van (az én szüleim még aktívan dolgoznak, segítenek ahogy tudnak, de minden nap nem tudnak félnapokat a gyerekekkel lenni).
Őszinte leszek, komolyan a válást fontolgatom. Megbeszéltünk anno valamit, megígért mindent és mégis én kapom a szemrehányást, a megjegyzéseket és a beszólogatást. Mikor már hallom, hogy hazajött, forog a gyomrom, hogy vajon most mibe köt bele, mi lesz a baja. Már mondtam neki a múlt héten egy nagyobb vitánk után, hogyha sokáig folytatja ezt, fogom mind a két gyereket és költözünk. Erre hogy azt nem merném megtenni, meg az ő gyerekeit nem vihetem sehová... Szerintetek mi a jó megoldás? Már ha van ebben a helyzetben ilyen... Viszonylag fiatal vagyok (28), úgy érzem, hogy nem kell leélnem az életem egy olyan férfi mellett, aki iránt így érzek. Mert ez nem az, hogy elmúlt az az őrült szerelem, hanem tényleg örülök, ha éppen nincs itthon. Az is nagyon fáj, hogy ő akarta a picit, minden meg volt ígérve, most pedig ha ezekre emlékeztetem, akkor "nekem elment az eszem".
Ígérgetett fűt-fát neked, becsapott, megalázott mások és önmagad előtt. Ez jobb már nem lesz.
El kell döntened, hogy mit tudsz jobban elviselni? Ezt a helyzetet vagy az újra kezdést? A döntésedhez pedig ragaszkodj mindenféleképpen.
ma 10:21-es: szerinted a KOMPROMISSZUMOK úgy müködnek, hogy a kérdezö - aki át lett verve, mert a férj egyetlen igéretét sem tartja be, és még öt piszkálja meg szólja le -, mindent eltür és marad minden a régiben?!?!?!?
VAGY HOGY ÉRTETTED????
Itt egyedöl a férjnek kellene a megigért kompromisszumokat teljesítenie, semmi más nem jöhet szóba, ha együtt akarnak maradni.
6-os: "a kicsi ha egy pár év múlva (10-15),hogy azért hagytad el az apukáját, mert őt nem akartad, s csak nyűg"
ERRÖL szó sincs, láthatólag komoly problémáid vannak a szövegértelmezéssel!
A kérdezönek nem azért akarja elhagyni a férjét, mert a kicsit nem akarta és nyüg neki, hanem mert a férj nem tartja magát a megbeszéltekhez ésátverte a kérdezöt.
A kérdezö direkt írta, hogy a picit szereti, nem az a gond, hogy ö is van!
Normalisan valjatok el, az apa lehessen a gyerekekkel amikor akar, es akkor nem serulnek. Az en szuleimnel nem volt vita, par evesek voltunk amikor elvaltak, ha veszekedtek is elotte, arra en nem emlekszem mar, de a valas utan beke volt, egyik szulomtol sem hallottam rosszakat a masikrol. Akkor voltunk apaval amikor akartunk es o is raert. Fontos esemenyeken mindig jelen volt mindket szulom, szulinapokon, az elso iskolai napomon, aztan a ballagasokon, stb :)
Szerintem jobban serulnenek ha mar nagyobbak lennenek es felfognak az egeszet, szoval jobb most elvalni, mint kesobb. Meg ha utalkoztok ezutan folyamatosan, szoval probald vele normalisan megbeszelni a valast es az azutani eletet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!