Valóban eltúlzom a dolgot, és csak hisztizek, vagy jogos a felháborodásom? Bővebben lent.

Ajvé...sajnos a kérdező a prototípusa azoknak a nőknek, akiknek egyetlen életcéljuk a gyerekszülése. Semmi másban nincs sikerélményük, ezért már betegesen a piedesztrára emelt ANYASÁGba kapaszkodnak. Ettől várnak elismerést, mint egyetlen teljesítménytől.

Kicsit hasonló ahhoz, amikor valaki nagy hangon hirdeti, hogy ő milyen büszke a nemzetiségére vagy a korára. Egy olyan dologra, ami adottság, nem kellett tenni érte.

Persze, a gyerekért tenni kell, de szobrot várni azért, mert szült és szenvedett a szülés közben - az ivarérett női lakosság nagy részének szoborparkot emelhetnénk ez alapján.

Kérdező: keress a gyerekeken kívül más célt is az életedben. Legyen az egy hobbi, kézművesség, festés, bármi, amihez kicsit is konyítasz. Az összes problémád gyökere az, hogy csakis és kizárólag a gyerekek töltik ki az énképedet. Nem emberként definiálod magad, hanem anyaként és itt vége is. Legyél anya, de mellette legyél ember is célokkal (!!!!), érdeklődési körrel.

Hosszútávon mindenki el fog fordulni tőled és a gyerekekre is kifejezetten káros ez a tapadós, rátelepedős viselkedés.

A mártír anyákat szokták rettentően megutálni a gyerekek kamaszkor környékén.

Kár hogy a végére leült a topic. Kérdező én nem tudtalak végigolvasni, mert nagyon fárasztó vagy. Pedig én mindig mindent elolvasok, de most kivételt tettem. Még Hollywood is vissza dobná ezt a forgatókönyvet.

A férjed otthon semmit nem segít, nem kommunikál veled. Elgondolkoztál, hogy miért?

A férjed csak az anyóséknél apuka. Elgondolkoztál, hogy miért? Lehet ott felszabadultabb?

15 éves korod óta vele vagy. Gondolom az iskolát hírből sem ismered. Más férfi nem is volt az életedben, neki se más nője tán!? Unjátok egymást. Őt az is zavarja lehet, hogy az anyádnál éltek. Ciki egy férfinek.

Ezt a hisztit... A férjednek is épp annyi joga van a gyerekhez, mint neked. Vagy tán csak a tied? És a férjednek semmi köze hozzá?

Csak úgy lerázott a telefonba, mintha idegen lennél. Ez nem igaz. Egyszerűen csak nem állt le vitatkozni. Mint ahogy te megparancsoltad, hogy legyen otthon 4re, ő ugyanígy ezzel nem foglalkozott és eldöntötte magában, hogy mikor ér haza.

Az első kommented első soráig jutottam csak el az olvasásban, mert rámunalmas lenne ezt végighallgatni/olvasni, szóval igen. Nagyon túlreagáltad.

Nem az anyósod döntött önkényesen, hanem a gyerek apja! Ő pedig hadd tegye már meg..hiszen az APJA!

Kedves kérdező, látom jól leosztottak már.

Igazából ez a hozzáállás, te is beláttad, hogy túlzás volt.

Az én férjem például mindennap megy az anyósomékhoz, sőt vasárnap délben sosem itthon ebédel, hanem egy rokonnál. Ezeket nekem mind le kell nyelnem, mert nem akarok vitát. Kicsit lazíts és ne keress mindenben vitahelyzetet! Sok sikert! :)

drága kérdező! ott is problémát gyártasz, ahol nyoma sincs.

a kényszerképzeteid helyett inkább a tanulással foglalkozz, mert van mit bepótolnod. gondolom 18 éves korod óta rá sem néztél könyvre, illetve a végzettséged sem lehet olyan egetverő.

nos, gondolom miután lejár a gyes, szeretnél te is hozzátenni valamit a családi kasszához. nosza, keress egy szakmát, képzést, amiben úgy érzed, h megállnád a helyed, és iratkozz be. persze nem most azonnal, de amikor már a kisebbik is rábízható anyósra, akkor bőven mehetsz suliba. az én anyum is a gyes alatt tanult egy új szakmát, addig a nagyszüleim vigyáztak rám, mindenkinek megfelelt a szitu.

ne értelmetlen dolgokra pazarold az energiáidat, mert akkor sosem jutsz előrébb, és a férjed sem fog tisztelni, hiszen a szemében a kitartott feleség leszel, aki semmi érdemlegeset nem tud felmutatni a gyerekszülésen-nevelésen kívül. persze ezt a munkát sem degradálom, viszont az anyák nagy többsége dolgozik, és mégis jut ideje az apróságokra.

ne ezzel akard felhívni a figyelmet magadra, h a semmiből hisztit generálsz, hanem egy jó szakmával, normális munkahellyel, ahol elismerést kapsz, és a férjed is büszke lehet majd rád.