Szerintetek érthető a felháborodásom vagy valóban hisztis vagyok!?
Már lassan 1 éve végeztem az egyetemen és azóta nem találok munkát! Nagyon megvisel. Persze határozott idejű illetve alkalmi munkák adódtak, de abból ugyebár nem lehet megélni.
Párom az elején még türelmes volt velem, megértő és biztatott. Ma már egyáltalán nem így viselkedik. Azt mondta jobban járnék ha elvetetném magam egy gazdag pasival és nem kellene soha dolgoznom. Nem érti meg, hogy nem fogok eladói vagy bármilyen szakmunkás jellegű munkát végezni, eleve fel sem vesznek illetve nem azért jártam egyetemre.
Azt még megérteném, ha azért lenne elege mert ő tart el, ez azonban nincs így. Párom többször a fejemhez vágja, hogy "mennyire égő" hogy még mindig a szüleimen élősködök, mint ahányszor szüleim említették nekem.
Neki ebből a helyzetből semmilyen hátránya nem származik. Soha nem visz sehova, még egy fagyira sem hív meg. Azt se mondanám hogy azért mert nincs munkám jóval többet költ rám.
Azt mondja amiatt nem tudunk összeköltözni, mert nincs munkám. Nem tud új szintre lépni a kapcsolatunk.
Még nincs is munkám, de ő már eltervezte hogy nekem félre kell tennem már az első fizetésemtől kezdve..mindent felesbe állunk. (Az nem szempont számára, hogy ő kb. 3szor annyit keres mint amennyi az én kezdő fizetésem lesz egy cégnél.) Sőt az igényei is jóval nagyobbak.
Állandó témája a pénz, minden gondolata akörül forog és mindig spórol..aztán kesereg hogy nincs semmire elég pénze és mennyivel könnyebb lenne ha nekem is lenne fizetésem.
Még össze se költöztünk, de ő már kezdi elvenni a kedvem az egésztől.
Persze állandóan nálunk vagyunk, mindig finomabbnál finomabb ételekkel szolgáljuk ki, de egyszer sem mondtam neki hogy ez milyen sokba került szüleimnek..az számára természetes. De ha elmegyünk valahova nagy ritkán, már a fejemhez vágja, hogy tankolhatnék a kocsiba én is.
Legújabban akkor találkozunk amikor neki épp kedve van hozzá.."amire a magyarázat annyi, hogy ő dolgozik én nem csinálok semmit..természetes hogy én alkalmazkodom hozzá!"
Én nem várom el hogy folyton programokat szervezzünk, de mi soha nem megyünk sehova..ugyanis ő dolgozott egész héten elfáradt, hétvégén csak pihenni szeretne..nézzük a tv-t egész nap és aludjunk sokat, csináljak neki finom kajákat, szolgáljam ki (számára ilyen egy tökéletes hétvége)
Úgy érzem az életem egy katasztrófa, semelyik munkahelyre nem kellek és egy senkinek érzem magam és még a párom is csak elszívja az energiámat és rám telepszik a negatív hangulata. Ezt már neki is többször elmondtam, amire az volt a reakció hogy hisztis vagyok és találjak munkát, majd akkor meglátom hogy minden más lesz és nem lesz időm agyalni és szomorkodni!
Mit gondoltok erről? Neki van igaza? Túl érzékeny vagyok és addig valóban nem panaszkodhatok, amíg semmit nem tudok letenni az asztalra?!
ha meló kell,ne válogass. párodnak igaza van. amúgy meg ha nem vagy hajlandó alulról kezdeni sosem lesz belőled senki. ha van részmunkaidő meg határozott idejű az miért nem jó? ne a diplomádat lóbáld,próbálj bármilyen posztban bekerülni egy nagy céghez és dolgozd magad feljebb!
ne haragudj de semmirekellő vagy,semmi agilitás,semmi munkamorál,semmi alázat. mit akarsz így? 1000-ek állnak sorban állásokért,egy diplomától még senki sem fog előtted hasra esni
Milyen diplomád van?
"Nem érti meg, hogy nem fogok eladói vagy bármilyen szakmunkás jellegű munkát végezni"
Ez a hozzá állás a mai világban elég nagy luxust, azt azért te is beláthatód.
A pénzügyeket pedig beszéld meg vele, mert így elég hülyeség összeköltözni. Mondjuk egy kicsit bunkó stílusa van a barátodnak, ahogy írod.
én anno asszisztensként kezdtem egy multinál,papírokat tologattam nettó 70ért! 2 év mulva már 200 volt a nettóm,de úgy h figyeltem a feladatokat,és végül rendezvényeket szerveztem,prezentációkat készítettem, stb. ha nem megyek szülni sztem már fél millám simán meglenne,és ez tól-ig 5 év alatt meg lehetett volna. ja és nem számoltam a bónuszokat bele,ami évi fél milla volt,meg az egyebek.
ha csak vártam volna egy 200e ft-os állásra tán még most is itthon ülnék
Én is asszisztensi munkát keresek, vagy bármilyen állást egy nagy cégnél. Csak sajnos mi kisvárosban élünk itt nincsenek nagy lehetőségek. A bejárás nekem nem lenne gond, a cégeknek már nem annyira tetszik.
Arra értettem, hogy eladó nem leszek egy kis boltban vagy bármi olyan munka amiből semmiféle továbblépési lehetőséget nem látok.
Elkezdtem egy új nyelvet is tanulni, hátha azzal több esélyem lenne.
De lehet igazatok van, hogy a hozzáállásomon kell változtatnom. Lehet valóban gyerekesen gondolkodom és ideje felnőnöm.
Az, hogy a barátom stílusa kissé nyers, azt már az évek alatt megszoktam..csak akkor nehéz elviselnem, ha alapból rossz kedvem van és ő még tetézi.
Közgazdász
Vállalat-gazdaságtant tanultam ezért is szeretnék nagyvállalatnál elhelyezkedni, hogy majd idővel talán feljebb kerülhessek a ranglétrán.
De lehet már azon is el kellene gondolkodnom, hogy feladom az álmodozást és elmegyek eladónak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!