Házasok, párkapcsolatban élők: úgy érzitek, hogy valóban a párotok számotokra az Igazi? Ha nem, miért nem?

Nem, mert nem ismertem igazán a természetét, amikor hozzámentem és a gyerekeim miatt végig mellette maradtam, de most már elegem lett belõle a végsõkig.Azt hiszem az igazit eldobtam magamtól!

Ez van!

Én úgy érezem,de a párom nem és szerintem ez az egyik ok,amiért nem vesz el feleségül.Élettársak vagyunk évek óta,de ő házasságot nem akar.Nekem ebben az egy dologban nem ő az igazi,mert én házasság-párti vagyok,ha lehet így fogalmazni;de minden másban számíthatok rá.

Aztán majd meglátjuk,mert én igenis szeretném úgy bemutatni másoknak,hogy a férjem..(az élettársam kifejezést nem szereti,de nem a barátom,annál több és azt mondja,hogy párja meg a zokninak van szóval én a nevén mutatom be.)

Hogy mi lett a baj vele?

Teljesen kifordult önmagából!

A legnagyobb hibája tökéletesnek tartja, tartotta magát, a hibáit sohasem ismerte el, határozatlan,gyerekes, naiv, stb.Ami az õ hibája azt is rám háritotta, egyszerûen egy idõ után azt vettem észre, hogy bármennyire is alkalmazkodom hozzá annál többet akar.Ez olyan, mint aki sohasem akar jól lakni,annyira üres a gyomra.

Na és szemrebbenés nélkül tud hazudni, ami nálam kiveri a biztositékot!

Nehéz leirni!

Nem tudom, hogy mit jelent pontosan az a kifejezés: 'igazi'.

De a vőlegényemmel nagyon boldog vagyok, már most ketten is érzem, hogy egy igazi családot alkotunk, és maximálisan bízok benne, hogy annak idején remek apa lesz belőle, belőlem pedig - részben miatta - jó anya.

Rendkívül jó és megbízható ember, remek társ, és mindenben mindig számíthatok rá, ahogy ő rám.

Ugyan csak két éve élünk együtt, de ezalatt már annyi minden összejött, annyiszor kellett bizonyítanunk, hogy nyugodt szívvel mehetek hozzá, úgy érzem.