Valóban eltúlzom a dolgot, és csak hisztizek, vagy jogos a felháborodásom? Bővebben lent.

"olyan mintha nem parancsolhatnék a saját gyerekem felől, mintha csak egy idegen lennék."

Baromira eltúlzod, ugyan annyi jogod van megmondani, hogy 4-re érjen haza mint a férjednek, hogy 4:30-ra érnek haza. Jó helyen volt, haza ment a férjed az anyukájához és persze, hogy leült vele is beszélgetni ha már ott van. Nem katonaságban élünk.

Hát ez tényleg hiszti!

41/N/2 gyerek

A te férjed is egy jó nagy papucs lehet, nő létemre nem tűrném el, hogy valaki parancsolgasson akivel elvileg kiegészítjük egymást nem uralkodunk egymáson.

Igen eltúlzod, férjed helyébe elvárnám a bocsánat kérést.

Ez valóban hiszti! Mi baj lett abból,hogy a gyerek nem volt otthon 4 órára? Nem akartál vele menni sehova, akkor még nem lehetett vacsora és alvás idő sem.

Az apának ugyanannyi joga van dönteni a gyerekkel kapcsolatban, mint neked!

De ha a férjednek is parancsolni akarsz, akkor nem sok jövőt jósolok a házasságodnak.

Legyen otthon, mert azt parancsoltad? Meg eldöntöd, előírod, stb. Egy személyben csakis te...

A férjednek amúgy mibe hagysz beleszólást? Miért akkora tragédia, ha nem négyre, hanem uram bocsá' 5-re érnek haza? Szerinted hogy esik ez a férjednek? Hogy esik neki, hogy egyedül megy a szüleihez, aztán meg ott sem töltheti el az időt nyugodtan, mert állandóan telefonálgatsz neki?! És mit szólnak ehhez a szülei? Elküldöd a férjed a gyerekért, aztán meg hisztizel, hogy tovább van ott, mint ahogy azt te előírtad? Szerintem örülj neki, ha ez a viselkedés a hormonok miatt van, és nem másért...

"A férjem is jobban oda figyelhetne arra mit kérek, és hozzám kéne alkalmazkodjon nem az anyjáékhoz. Elvége én vagyok a felesége és a gyerekei anyja." - gondolom mást se csinál szegény, minthogy hozzád alkalmazkodik, főleg, hogy a szüleidnél laktok. Miért nem lehet kicsit békén hagyni? Azért mert te vagy a gyerekei anyja? És akkor mi van, te rendelkezel vele is? Talán a tulajdonod? Nem lehet kíváncsi a saját anyjára? Mi lesz, ha neked lesz egy ilyen menyed, aki percre elszámoltatja a drágalátos fiacskádat, és nem bírja elviselni, ha el akar menni hozzád. A képét pedig nem fogja odadugni, mert hát kije leszel te neki?

Bocsi, de ha te így viselkedsz, akkor mire számítasz?

Mi lenne, ha a férjed szüleinél laknátok, és ő nem menne a te szüleidhez valami kifogással, és ha te vinnéd a gyereket, akkor telefonálgatna, hogy hol vagy már? Szerintem tök gáz amit csinálsz.

Ha annyira rosszul érzed magad a baba miatt, akkor inkább örülj, hogy addig is tudsz pihenni kicsit, amíg a másik gyerkőc nincs otthon. De ez sokáig akkor sem mehet így...

Az anyósodnak pedig biztos rosszul esik, hogy így viselkedsz, amit bocsi, de meg tudok érteni.

Jogod van, megmondani, hogy meddig legyen ott a fiad? Gondolkozz el kérlek, hogy a férjednek mihez van joga? Neki nincs beleszólása? Vigyázz, mert egyszer a sarkára áll, és akkor ott maradsz egyedül...

És azért egy 21 hónapos gyereknek igenis megvan a saját kis akarata, és nem fogja megérteni, hogy a négy óra az nem fél öt, mert ő csak azt tudja, hogy még egy picit maradni szeretne...