Valóban eltúlzom a dolgot, és csak hisztizek, vagy jogos a felháborodásom? Bővebben lent.

37!

Értem, hogy a férjednek vannak hibái. De akkor minek szültél neki gyereket, sőt mindjárt kettőt, ha ilyen rossz?

Most elpanaszolod, mi mindent elnézel neki. Miért? Nem kötelező ezt tenned. Én ilyen férfinak, akiről itt a hozzászólásodban meséltél, a büdös életben nem szültem volna gyereket.

Megértem, ha emiatt vagy ilyen nyűgös és megkeseredett, de ezzel épp a gyerekeitekkel cseszel ki! Ezek szerint az apjuk nemtörődöm, te pedig már a sok megaláztatástól kezdesz bekattanni. Nem egy jó szülőpáros...

Már megbocsáss, de ne csodáld, ha nem vagy megbecsülve.

Én sem becsülném meg azt, aki ennyire elnyomó. Igaz, nem is csinálnék neki két gyereket. Egrecíroztatod a férjedet, rángatod a gyereket, zsarolod az anyósodékat és fel vagy háborodva, hogy téged nem becsülnek meg. Aztán beírsz ide nagy mellénnyel, amit kapsz azt alig bírod kivinni azt ajtón és megint te vagy az aki zsennyeg, mint a megrúgott darázsfészek. Tégy egy lépést hátra és nézz rá magadra egy külső szemszögből. Meg fogsz lepődni.

Működnek a hormonok!:)

Eltúlzod, igen, a pici 50-50%- ban mindkettőtöké! Én nem fogom a lànyom percre pontosan elszàmolni, anyósom imàdja, ha a kicsi is szereti, hadd maradjon csak:)

Te kerdeztel meg minket, azt hitted, hogy mindenki neked ad igazat. Nem ez tortent, es most rank is meg vagy sertodve.

Figyeld meg, egyszer a ferjednek is elege lesz beloled - meg tudom ot erteni.

Ja es nem parancsolhatsz a gyerekkel kapcsolatban, nem a tulajdonod.

Csak a válaszolók miatt írom, mert kizárt, hogy a kérdező a csekély értelmi színvonalával felfogja, hogy az ábra a következő:

Kiír egy kérdést, amit alapvetően az ember a társával megbeszél. A kérdésből kitűnően kérdező egy diktatórikus házisárkány. Mindenki, de kivétel nélkül MINDENKI elítéli a kérdező magatartását, és azt, ahogyan lereagálja az ügyet, de mégis szerinte mindenki rosszindulatú és neki van igaza, még ilyet...

Kérdező: Mi a szarnak írsz ki kérdést, ha még neked áll feljebb? Nincs igazad, és akkor még finoman fogalmaztam. Infantilis személyiség vagy, nőj fel egy kapcsolathoz.

" Mert senki más nem szenvedet annyit azért a gyerekért mint én. Ha beteg én éjszakázok vele én viszem orvoshoz én etettem én pelenkázom én játszok vele. "

És ezzel az egy mondattal definiáltál több millió nőt. Csak a többségük nem játssza a mártírt,mert tudta,hogy mivel jár a gyerek. Ha meg ennyire zavar,hogy mindent csak TE csinálsz,akkor miért nem tudsz örülni annak a kis szabadidőnek amit kapsz amíg a nagyiéknál van?

Ja,hogy az már fáj,hogy a gyerek mást is szeret és vannak saját gondolatai is...

Jesszusom, annyira fárasztó még csak olvasni is téged!!

Mindenre van válaszod, te vagy a szegény, szerencsétlen mártíranyu, aki a szentté avatás helyett csak bántást kap. Felteszel egy kérdést, kapsz választ, de nem jó, mert nem értünk egyet? Figyi, mi pártatlanul, külső szemmel látjuk a dolgokat az alapján amit te a saját szemszögedből leírsz.

Minden rosszindulat nélkül mondom, hogy egy picit nézz magadba! Úgy kezeled a családodat, mintha a tulajdonod lenne, utasítgatsz, aztán meg sajnáltatod magad, hogy senki nem törődik az érzéseiddel. Neked mégis mi lenne jó?

Nem hinném, hogy a kisfiú szeretne az apjával és a nagyszüleivel lenni, ha azok nem foglalkoznának vele.

Kiteszed a lelked? Mivel? A férjed szüleit nagy ívben elkerülöd, ez elég szemét dolog! Nem szólsz anyósodnak? Miért, mi ő? Gondolatolvasó? Honnan tudja, hogy mi nem tetszik, ha nem nyitod ki a szád, csak a háta mögött??? Utána meg pityeregsz, mert senki nem ért meg...

A gyereknek szerintem nagyszülőkre is szüksége van, és minél többen szeretik, annál jobb neki.

Ha nekem annyira hiányozna a gyerekem, biztos elmennék érte a férjemmel... Spórolsz a telefonszámlán, és nem gondolják majd azt, hogy mekkora bunkóság amit csinálsz.

Ja, és más is megszenved a gyerekéért, de ez még nem jogosít fel erre a viselkedésre.

10-es voltam amúgy.

Javaslom még egyszer, képzeld magad a férjed helyzetébe!!