Valóban eltúlzom a dolgot, és csak hisztizek, vagy jogos a felháborodásom? Bővebben lent.

Szóval van egy fiam most 21 hós. Hétvégente anyosomnál van 11-től délután 16-ig. Mivel még mi az én szüleimnél élünk úgy gondoltam ez így helyes ha a gyerek ott is tölt némi időt. Nem is itt van a gond hanem azzal mikor én azt mondom a gyerek négyre legyen itthon, az apja elmegy három előtt, én nem mert rosszul érzem magam (babát várok). Azt mondja majd együtt jönnek. Jól van miért is ne. Aztán rá teéefonálok négy előtt tíz perccel, hogy elindultak e már. Erre jön azzal hogy még nem mert a kicsi nem akar haza jönni. De kérdem én mióta dönt egyedül egy kisgyerek. Azt mondja jól van indulnak. Erre még félötkor sincsenek itthon. Újra hívom kiderül még else indultak. Persze hogy itt már úgy érzem semmibe veszik az anyai szavamat és olyan mintha nem parancsolhatnék a saját gyerekem felől, mintha csak egy idegen lennék. Mondom neki tíz perce van hogy haza érjenek vagy többet a gyerek nem mehet el. Haza is értek anyósommal. Aki miután látta hogy milyen ideges vagyok, nekem nem szólt egy szót se anyámat kérdezte hogy mi a bajom. Erre mikor elmondta úgy tett mi lenne ha a gyerek korházba kerülne, vagy ha majd oviba megy. Mégis milyen nagyszülő az aki ilyet mondd hogy az unokája korházba kerül? Nem ilyeneket kellene mondani hanem időre haza kellene hozni a gyereket. Nálunk a négy óra négy óra nem fél öt vagy négy negyven. A férjem is megkapta a magáét. Persze most meg azt hiszik róllam hogy a hormonjaim tombolnak és csak hisztizek. De úgy érzem jogom van anyaként megondani meddig maradhat ott a fiam, vagy nem így van? A férjem is jobban oda figyelhetne arra mit kérek, és hozzám kéne alkalmazkodjon nem az anyjáékhoz. Elvége én vagyok a felesége és a gyerekei anyja.