Most fogunk összeházasodni a vőlegényemmel, utána pedig lakást venni. Nektek is rosszul esne ez a dolog?

Előre bocsátom hogy a kommentek jó részét nem olvastam mert kb lehetetlen, szóval simán lehet hogy semmi újra nem írok. Azt sem firtatom hogy mennyire valós a sztori, vegyük azt hogy az.

Egy saját, személyes példát írnék le. Nem hosszú a házasságunk, mármint jól elvagyunk, de csak 6 éve vagyunk együtt nem 30. Anyós beletett a lakásba pár milliót, anyámék semmit nem tudtak, illetve volt a közös pénzünk, amin szintén el lehetne vitatkozni hogy melyikünk keresetéből lett, akkoriban férjem háromszor annyit keresett mint én. Nem írtunk semmit, pedig lehetett volna. És ez így volt jó. Ugyanis az elmúlt években annyira dinamikusan változott minden a jövedelmeink terén. Jelenleg én keresek masszívan többet (időközben még piacképesebb végzettségem lett és középvezető lettem), és várhatóan ez tartósan így is marad. Még úgy is, hogy időközben voltam csedem, ami szintén messze jóval több mint a férjem fizetése. Mielőtt szó éri a ház elejét, egy büdös vasat nem sajnálok a közös kasszából, mindkettőnk fizetése teljesen közös és a kiadásokról is együtt döntünk.

Bár nem tervezünk válni, elég igazságtalannak tartanám, ha a jelenleg dupláját érő lakásunk eladásakor válás után anyósom belerakott pénzére és akkor kötött szerződésre hivatkozva mehetnék mondjuk 15 millió forinttal a gyerekekkel, ahová akarok, mert a másik 30 milliót viszi a férjem, miközben eltelt pár év, és tettem jó sokat (és arányaiban többet) a lakásba, a hitelbe, a közös életünkbe, a gyerekek nevelésébe... Tehát egy ilyen esetben vagy félévente írhatnánk át a fillérb....szó házassági szerződést, vagy megtámadnám a bíróságon mint a sicc, tehát ugyanott vagyunk, mintha nem lenne.

Bocs, de kit érdekel?:) A házasság alatti időszakban többet tettem bele jelentékeny ideig. Nyilván ki kellene számolni pontosan, hogy hol voltak a fordulópontok, és pontosan mennyivel változott a jövedelmünk, mennyi az annyi (ember legyen a talpán aki ezt le tudja követni igazságosan amúgy, pont ez a baj).

A gyerektartás a gyerekek eltartására van felesben (tegyük félre a tényt hogy rendszerint a nő természetben jóval többet beletesz, legyen pusztán anyagi most a szempont). Nem az én személyes bosszúálló sápom, amit lenyúznék a exférjemről. Engem hidegen hagyna az anyagi helyzete, ahogy a boltot is hidegen hagyja hogy miből veszem a gyereknek a 25 ezres cipőt, vagy bíróságot is az enyém, amikor megítéli a gyerektartás összeget az apa fizuja alapján... De most ebbe a témába ne menjünk bele.

Én meg a házasságunk kezdetén voltam hátrányos anyagi helyzetben, mert tanultam, akkor nem számított a hátrányos és kiszolgáltatott anyagi helyzetem? Erre jogos hivatkozni mondjuk 15 évvel később, és ki lehet engem forgatni a házból, akkor is ha az jönne ki, hogy én messze többet tettem bele a közös az évek során? Beleértve az állagmegóvást, fejlesztést, a hiteltörlesztést, egyéb értéknövelő tevékenységet. Szerintem nagyon nem lenne fair, ha mondjuk 5-10 év múlva vinné a ház kétharmadát a férjem ilyen kondíciók mellett.

Érthető ugye, hogy mi nekem itt a dilemmám? Az ilyen pillanatnyi, kiragadott helyzetek rögzítése, plmelyik család mennyit tett bele a házba. Vagy 50-50, és lenyeli mindenki a veszteségeit, vagy kezdjük el b....szni a fillért rendesen, és akkor számoljunk hogy ki mennyivel járul hozzá dolgokhoz. Ne csak a vásárláskor, hanem utána is.

Természetesen más a helyzet a "bónusz" ingatlanokkal, ami esetleg örökölt vagy a másik fél által saját régi tőkéből vásárolt. Férjem apja meghalt, emiatt van egy negyed ingatlana, amiben anyósom él. Eszembe sem jut arra az ingatlanra bármiféle jogot formálni, persze jogilag se tehetném. Ha lenne vásárolt egyéb ingatlana saját tőkéből (nem a házasság alatti harácsból!), az sem érdekelne. Itt a közös otthonról van szó, aminek fenntartása, hiteltörlesztése teljes mértékben közös feladat és költség éveken keresztül.

Én is "anyós pénzén" 50-50-ezek, mert utólag, a házasság alatt tettem bele többet. Ha a kérdezőt jól értem, ő is a házasság alatt szerzett közös vagyonról beszél (esküvő utáni lakásvásárlás), ugyanaz a szitu.

Ha ennyire nem megy a megegyezés, akkor nem kell elfogadni. Persze közben a babaváró kamatmentességét biztosító gyerekvállalással kapcsolatos egészségügyi rizikót azért vállalja a kérdező, ugye?

Lehet lepontozni, de ez a szerződésesdi semmivel nem igazságosabb, csak anyósék helyezkednek hogy a gyerekük jövőjét egy válás esetén megoldják.

Úgy értem, hogy házasság alatt KÖZÖSEN, KETTEN összerakott pénzen nem 50-50ezni oké.

Ha külső embertől kap valaki ekkora ajándékot, akkor meg egyértelmű, hogy nem lesz 5milka a két szép szeméért az övé.