Szerintetek a család segíthetett volna többet vagy jogtalanul lettem mérges?

Hosszú történet, de röviden próbálom leírni. Az a helyzet, hogy én és a párom egyetemen tanulunk mérnöki szakon, és lett egy kisbabánk, de nem terveztük, és vállaltuk a felelősséget, megtartottuk. De egyszerűen ebben az országban olyan rossz törvények vannak, szóval semmiféle szünetet nem tudtunk tartani, muszáj volt a tanulást folytatni és a vizsgákat egy kisbaba mellett (ezt nem fogom kifejteni, komplikált). A lényeg az, hogy az én szüleim súlyos betegek voltak, és csak anyagilag voltak képesen segíteni nekünk, és a párom szüleit kértük hogy jöjjenek már segíteni - vigyázni a gyerekre néha, bevásárolni, takarítani, és nem jöttek. Már eleve nehéz vizsgáink voltak, és iszonyatosan sokáig tartott az etetés és az altatás és 2 héttel a vizsgáink előtt jöttek a fogai (akinek van gyereke, az tudja milyen ez...). Én nem értem miért nem akartak segíteni a szülei, végén átmentünk a vizsgáinkon, de elég rossz jeggyel sajnos. Én annyira mérges lettem hogy nem akartak segíteni, hát én komolyan azt hittem hogy számíthatok a családra, mert ha nem a családra akkor kire számítsak? Kire? Az összes barátunk fiatal és nincs gyereke, és vizsgáztak, mi nem tudtuk őket csak úgy megkérdezni hogy segítenek-e. Miért kell ilyen egoistának lenniük a párom szüleinek? Mondjuk ők soha nem voltak egy egyetem közelében, és amikor nekik volt gyerekük, az anyja otthon tudott vele lenni. Egyetlen nagy szerencsénk volt az hogy lock-down volt, szóval nem kellett bejárni, minden online volt. Nekem egyébként már találkozni/beszélni sincs kedvem a szüleivel és a családjával (A párom apjának a nővére is hívta a páromat hogy "nem szabad elvárni segítséget másoktól, én se kaptam segítséget a szüleimtől"). Most ott tartunk hogy nyáron házasodunk és a párom családjából senki nem akar jönni, mert szerintük szemét vagyok hogy számon kértem a segítséget, hát senki nem ért meg minket hogy milyen helyzetben voltunk? Én úgy vagyok vele, hogy ne is lássák az unokájukat soha többé, mert ha ennyire nem akartak segíteni neki/nekünk, akkor mit akarnak? Babusgatni aztán hazamenni? Minek, ha azt se érdekli őket hogy hogy vagyunk?