Erre van bocsánat egy idő után, vagy érthető ha nem nagyon szeretném tartani a kapcsolatot?

Tavaly télen az anyósomhoz kellett költöznünk két hétre, amiből 2 hónap lett.

A házunk teljesen szét lett "bombázva" így esélytelen volt visszajönni.

Ő úgy gondolta, hogy ha már vendégül lát minket tartsuk is el, szóval minden kaját mi fizettünk, ő nagyjából ki se mozdult a házból, napjai filmezéssel teltek.A feleségem főzött, takarított az akkor 1 éves lányunkal.

Az anyósom minimálisan segített a gyerek körül, és konkrétan tudom hogy kétszer főzött, abból egyszer olyat amit ő megkívánt, és megsértődött mert egyikünk se szerette, de nem is egyeztetett velünk, hogy ennék e.

Folyamatosan panaszkodott ránk, de főleg rám, bár ez csak utólag derült ki.

Korábban nagyon "szeretett engem" bár éreztem mindig is, hogy egy alattomos ember, de ezért is vállaltam be az odaköltözést mert nem volt rá "bizonyítékom" hogy egy tróger.

Az ottlétünk alatt kétszer küldött el a halál fszára, egyszer azért mert este 8-kor munkából hazaérkezve nem vittem el az apukájának egy szerszámot amit ő kért kölcsön korábban. (az apukája autóval jön megy, gyalog 15 percre laknak egymástól, a szerszám angyjából 5 kg)

Másodjára már a vége felé megint beszólt valamit, amire elegem lett belőle és megmondtam neki mindent, hogy egy lusta trehány disznó, hogy semmit nem segít a lányának, hogy mi tartjuk el, ő meg egy grófnőként pöffeszkedik.

Erre a k anyázástól (anyukám meghalt 10 éve) elhordott mindennek, meg hogy vele ne szórakozzak mert nagyon megütöm a bokám nem tudom ki ő.

Én ekkor mondtam a feleségemnek, hogy hazamegyek, össze is szedtem a cuccaim, amire az anyósom még hozzátette, hogy ő msot fog örökölni és minden pénzét arra fogja fordítani, hogy soha többé ne lássam a gyereket, ügyvédet fog fogadni stb...aztán úgy adta elő, hogy én elhagytam a feleségem.

1 hétig voltam/aludtam a fűtetlen házban, áram és minden nélkül (egy kerti konnektorból hosszabítón át vezettem be a házba az áramot - +villanyradiátor)

Esténként a tesóméknál fürdötem, aztán a fürdőt, konyhát meg egy szobát gyorsan megcsináltak, hogy a feleségem is visszajöhessen a gyerekkel.

Eközben egy kisebb válsághelyzetbe is kerültem munkaügyileg, nem csak a felújítás, meg az anyósom eltartása nyelte a pénzt, de kb munkám sem volt 2 hónapig (vállalkozó vagyok)

Az összes tartalékunkat feléltük, de azóta rendben van minden, de lelkileg nagyon nehéz időszak volt, ezt nem könnyítette meg ez a dög, aki az anyósom.

Természetesen próbálta megbeszélni, de nagyjából az volt az érve, hogy neki kényelmetlen volt hogy ott voltam ennyi ideig, nem tudott otthon úgy lenni ahogy jól érzi magát (mert nekem olyan kényelmes volt vele) és hogy amúgy is az én álltam belé, és az én hibám volt az a vita.

Végül nem örökölt semmit, és igencsak hamar felkopott az álla, mikor eljöttünk.

A megfogalmazásomból láthatjátok, hogy mennyire nem vagyok megbocsájtó.

A feleségem nekem ad igazat, de mondta hogy ettől függetlenül szereti az anyját is, de nem mentegeti, örülne ha egyszer az életben még tudnánk közös programokat csinálni, de az én döntésem lesz, ő nem erőlteti.

Haragtartó ember vagyok, de óriási sérelem hogy ebben a helyzetben megengedte magának ezt a stílust ez a tróger nő, szóval abszolút nem érzem azt, hogy megbocsájtanék a közeljövőben.

Az ilyen embereket kizárom az életemből.

A kérdésem igazából csak annyit, hogy ki mit gondol az én viselkedésemről, és hogy ti személy szerint, ha ez veletek történik mit csinálnátok?

Azóta próbál kedves lenni az anyósom, de én sokkal inkább úgy érzem hogy csak szüksége van rám, pl. a házkörüli munkáiban, vagy ezt-azt segíteni, szóval úgy hogy ha van valami akkor számíthasson rám.