Erre van bocsánat egy idő után, vagy érthető ha nem nagyon szeretném tartani a kapcsolatot?

Vegyél egy nagy levegőt, és gondold végig az ő helyzetét is. Nem azt mondom, hogy nincs igazad, de... Adott egy tőletek évtizedekkel idősebb, egyedül élő nő, a saját fészkében, nyugalmában. Arról volt szó, hogy 2 hét. Még örül is neki, táppénzre jön.

Aztán gyorsan szembesül azzal, hogy ő ettől az életmódtól már rohadtul elszokott, ku.rvára fárasztó már helyzet is, hogy kerülgetni kell kapásból 3 embert, nemhogy alkalmazkodni, ott a kisgyerek, nulla nyugi. ÉS akkor a két hétnek még csak a végét se látja előre, mert gondolom, csak húzódott és húzódott a munka.... Ez a szituáció mindenkit kiborítana, hiszen nem erre volt senki berendezkedve, te vendégként is kiborultál rajta, na, most képzeld el akkor őt. És nem, rohadtul nem tartozik se a lányának, se az unokájának ilyen volumenű szívességgel, neked - akinek a családodat el kellene tartani, és helyetted áll helyt tulajdonképpen - meg aztán pláne nem. Ba.sszus, nem szégyellitek magatokat, mindketten, a lánya is, hogy nem tompította a feszültséget... Két hétről volt szó, két hónap lett belőle. Milyen eltartásról beszélsz, mikor 3 az 1-hez az arány MINDENBEN?Talán a megnövekedett rezsit, kaját is neki kellett volna finanszíroznia? Ha meg dolgozik is - gondolom, azért nem két hónap volt a táppénz -, mégis miben kellett volna segítenie? Még főzhetett is volna rád, vagy mosnia-vasalnia kellett volna, esetleg takarítania a komplett kiscsaládra? Miközben ti éltetek vissza nagyon durván a szívességgel, amit tett nektek, és még ki is osztod a saját otthonában? Én is elküldtelek volna a halál f.sz..ára.

Nyaralásra én se vinném, véletlenül sem, mert a végén még képes, és bosszúból visszaadja a szívást, amit okoztál neki, és nem vigyáz a gyerekre, hanem nekiáll élni a világát és mindent lesz..va kipiheni a két hónapot :D

Szerintem nézz magadba, mert itt neked tettek óriási szívességet, és helyetted oldották meg a családod és a te lakhatásodat hónapokon át.

Te költöztél más nyakára gyerekestől, a megbeszéltekhez nem tartottad magad. Mehettél volna hotelba, airbnb-be, vagy akár a te családodhoz is, de valamiért mégiscsak anyósnál kötöttetek ki.

És akkor még van képed felróni, hogy anyós csak kétszer főzött, meg hogy mit főzött, mintha kötelessége volna rátok főzni. Te ülsz fordítva a lovon és igen, hatalmas pofád van a semmire. Két hónapra nem tudtad megoldani a lakhatásotokat, most meg nyaralni mentek ahelyett, hogy félretennél pénzt. Proli vagy te is, meg a feleséged is, aki meg feleslegesen szította a tüzet.

10-es, mi az hgoy ez a minimum??? Hogyne.

Inkább köszönjétek meg, hogy nála lakhattatok kéthónapon át.

Te dolgod. Az anyázást én sem viselem el. De a kommentek meg a sztori alapján te is agresszív tahónak tűnsz. Az agresszív tahókkal meg előbb-utóbb mások is azok lesznek. Szóval igen, ha te azt mondtad anyósodnak hogy egy lusta, trehány disznó, akkor ő teljes joggal anyázott le téged. Ha ilyen kis széplélek vagy hogy ez már fáj akkor te se beszélj mással szitkozódva. Szóval ja, megérdemlitek ti egymást. Arra jó volt hogy helyetted fedelet rakojon a kiscsalád feje felé, mert annyi félretett pénzetek nem volt, hogy albérletbe menjetek. A helyedben meghúztam volna magamat hogy ilyen gáz vagyok, nem még anyóssal kötekszem.

És a másik, hogy a feleséged helyében is pipa lettem volna. Agresszív kismalac férj összeveszik az anyóssal, aztán otthagy engem a szrban a közös gyerekkel. Bravo. Szép kis napjai lehettek neki is. Legalább annyi lett volna benned, hogy ha már lelépsz akkor a pereputtyot is vitted volna. De azért arra még továbbra is jó volt anyós hogy nekik otthont adjon.

"Másodjára már a vége felé megint beszólt valamit, amire elegem lett belőle és megmondtam neki mindent, hogy egy lusta trehány disznó, hogy semmit nem segít a lányának, hogy mi tartjuk el, ő meg egy grófnőként pöffeszkedik."

Lehet, hogy anyósod lusta, rosszindulatú, bosszúálló, stb., és azt is megértem, hogy sok feszültséggel járt a kényszerből történt átmeneti összeköltözés, de azért ilyet nem szólnék be valakinek a saját lakásában, ahová szívességből befogadott minket, egy három fős családot, 2 hét helyett 2 hónapra.

Én nem az anyósom, hanem a feleségem miatt törekednék egy normálisabb (de nem nem túl szoros) viszonyra, függetlenül attól, hogy azt gondolom, hogy az anyósom érdekből, számításból igyekszik békülni.

Szeretni, kedvelni nem fogod soha, és nem is kell, és helye van a részedről az egészséges határtartásra is (pl. nem mennék vele nyaralni, az biztos), de én arra gondolnék, hogy a feleségem és a gyerekem sínyli meg, ha az anyósom életének hátralevő részében elmérgesedett, ellenséges viszony marad fenn köztünk.

Kicsit túl van lihegve ez az "érdekből békülne" dolog is.

Nyilván érdekből teszi, hiszen az is érdek, hogy a lánya hozzá hasonlóan hülye férjével normális, vagy legalább egy semleges viszonyt ápoljon.

Mi másért akarna bárki békülni egy olyan emberrel, aki elküld valakit a halál f_szára a saját házában? Barátságból, szeretetből? :D

Nálunk én vagyok a nő, és anyósom is egy sunyi alak, amit " nem lehetett bozonyítani". Fél év kapcsolat alatt tette a megjegyzéseit, fél év után azt éreztem hogy én oda még illendőségből sem, ünnepekkor sem.

Utána évekig csak a fiának mondta a dolgokat, többször kampányolt nála hogy szakítsunk.

Mindenki a környezetemben, barátok, családtagok, azt mondogatták, hogy ha nem nekem mondta, nem kell vele foglalkoznom; nem tehetem meg hogy nem tartom vele a kapcsolatot; az ünnepekre muszáj menni, bírjam ki; biztos csak félreértés és túlreagálom; stb...

Évek múlva eljegyeztük egymást, aminek nem örült az anyós, de ragaszkodott hozzá, hogy akkor mi most kibéküljünk. Találkoztam vele, rajtam ne múljon, túl sok haragot őriztem, túl sok évig. Azt mondta legyek őszinte, mindent meg lehet beszélni, én meg mindent elmondtam. Mondtam azt is hogy benne vagyok hogy formáljuk a kapcsolatunkat, de nekem ehhez idő kell, ne erőltesse hogy menjek hozzájuk egyből, meg hogy telefonálgassunk.

Az esküvőt 4 hónap alatt kellett megszervezni ( csak ketten a párommal találtunk ki mindent,én meg szerveztem, nem engedtük senkinek hogy beleszóljon), és ő mindent erőltetett, fúrt megint a fiánál, ott kavart be ahol tudott, követelte a vendégeket, vétózta a kaját, a mindent is. Végig kiforgatta amiket személyesen mondtam neki, szította az indulatokat, kiverte a balhét, minden családtagjának máshogy adta elő, annyira hogy a család meg mellé állt, ha nem így még úgy lesz ők nem jönnek, ha azok nem jönnek, mások se jönnek, és így tovább. Mivel nem adtuk be a derekunkat, bejelentette hogy így nem jön el, ezért nem hívtuk meg.

Erre kiverte a balhét hogy én tiltottam meg a fiának hogy meghívjuk, sikerült a tervem hogy összeugrasztottam az egész családot blablabla.

A lényeg az, hogy ez a pokoli 4 hónap kellett hogy minden barátom, családtagom azt mondja hogy ez a nő nem ép, és nem kell vele tartani a kapcsolatot.

Én előre tudtam hogy így lesz basszus.

Szóval ha számít hogy ki mit mond, játszd le az újabb kört, de persze úgy, hogy tudj nyitott lenni arra, ha mégiscsak jól alakulnának a dolgok.

A pár meg nagyon fontos hogy kezeli. Áz én párom a járós éveink alatt végig csak úgy tett, mintha nem hallaná, amikor engem fikáztak, és ez nagyon **arul esett. Mindig jött a mentség hogy "nem úgy gondolta"; "csak viccelt"; "csak félreértem"; "miért feltételezek egyből rosszat".... Ez nagyon fájt és a kapcsolatunkat is megbontotta.

Az esküvői mizéria után viszont már nem tudta áltatni magát, nagyon megbántották ezzel a cécóval. Mivel ezt nem tudja lekommunikálni, így ghostingolt mindenkit és nem beszél velük. Nem gondolom hogy ez egy végleges jó megoldás, de most ez van.

Mi viszont tiszta idillben tengetjük azóta a napokat.

Nem kell senki igazolása, csak a feleségeddel tudjátok erről higgadtan, de őszintén beszélni.

Nagyon jó a kapcsolatom a családommal ( ebből adódóan nem is csinálnának ilyet, meg normálisan tudnak kommunikálni), de ha így bántak volna a párommal, rövid úton megszakadt volna a kapcsolat.