Szerintetek a család segíthetett volna többet vagy jogtalanul lettem mérges?

Anya vagyok kérdező és már munka mellett és gyereknevelés mellett is szereztem diplomát az első mellé, amit anno nappalisként végeztem.

Ne haragudj, de én is csatlakozom a fenti válaszolókhoz. Nem jogos a sértődésed, alaptalan a haragod és nagyon nincs igazad.

Egyrèszről OK, hogy megtartottàtok a kicsit- saját döntés, dicséretes. Másrészt mondjuk a felelőtlen védekezésed miatt SZÁMONKÉRNI másoktól azt, hogy mit tesznek vagy mit nem... enyhén szólva is agresszív és buta dolog.

A segítség azt jelenti: nem kötelező, NEM ELVÁRHATÓ, aki adja önzetlenül adja ès pont annyit, amennyi neki nem okoz gondot.

Nagyon fordítva ülsz a lovon, hogy azért paláverezel, mert neked jár, jogos.

Tudod, ha az én rokonom lennél ilyen követelőző, számonkérő, felhánytorgató stílussal, akkor nekem sem lenne sok kedvem ajnározni benneteket (és ha màr te beszólnál, hogy “de mi az, hogy nem”, akkor én joggal mondhatnám, hogy felnőtt módon kellett volna szexelni/védekezni, ne rajtam akard leverni, hogy terhes lettèl”- ugye ez milyen rossz érzés lenne neked???

Na ugye...

Több szerénységgel, VALÓDI KÉRÉSSEL, a legkisebb gesztus megköszönésével és elfogadàsával többre mèsz és elegánsabb. Tanult, jószívű emberhez, anyához méltóbb viselkedès lenne.

Mi az, hogy a párod szülei menjenek TAKARÍTANI?!?! Ti ketten vagytok felnőttek, egy darab gyerek mellett sem lehet beosztani? Akkor 1500-2000 Ft/h és profi, fizetett segítség jön. Ha nem oltàri kupi van, akkor heti 5-6 óra bőven elég, tehàt egy tizesből megvan/ ennyiért megéri hisztériàzni a rokonsággal?

(Gondolom, amikor nagy kegyesen “megtartottàtok” a picit, akkor az anyagiakat is számba vettétek!!!)

Nekem az is nagyon szomorú, hogy neked simán evidencia, hogy a nagy beteg szüleid finanszíroznak titeket... talán a saját gyógykezelésük előrébbvaló lenne... bicskanyitogató az is, hogy “CSAK ANYAGILAG VOLTAK KÉPESEK SEGÍTENI”...

:(

Egyébként pedig ha nem tudott egyiktek sem passzivàltatni, levelező képzésre menni, akkor ne hosszú, egyéb okokra hivatkozz, hanem írd le becsülettel, hogy nyakatokon a diákhitel vagy már annyit csúsztatok a gyerek előtt is, hogy kivágnak, ha nem teljesítetek... èn làttam belülről felsőoktatási intézményt nem egyet, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy LEHET halasztani, ha előtte is legalább annyira odatetted magad, mint most...

(Nekem pl baleset utáni súlyos műtétem volt anno, fèl év csak a rehab volt- érdekes, tudtam halasztani a képzést ès nem büfészak volt)

Szóval ha elfogadod egy ismeretlen tanácsát: hátrább az agyarakkal.

Az egyenesen szívtelen, hogy valahol a picit bünteted azzal, hogy nem ismerheti meg az apai nagyszüleit az elvárás-tengereitek nélkül...

Tudod egy nagyszülőnek (normáliséknál!) elsősorban jogaik vannak, nem takarítani meg főzni meg ingyen cselédnek kellenek!

Kérlek gondolkodj el ezen.

(...ja és még egy szösszenet: kis gyerek kis gond, nagy gyerek meg nagyobb :) / ez a mondás sem alaptalan- ne vadítsd el a rokonságot, ne használd ki a hozzátartozóid se anyagilag (!), se egyéb módon, mert később még szükséged lehet rájuk. A munka világában egy iskolás gyerek nyári felügyelete sem leányálom pl és hidd el nekem, hogy a fogzàs olyan apró gondnak tűnik majd, hogy csak na...)

6- os vagyok: valamiért nem esett le hogy te nő vagy, ne haragudj! Ám ettől még ugyanaz a véleményem, csak ahol azt írtam légy férfi, nos ott légy nő. A lényeg hogy a csalódottság és a megbántottság miatt, nem fordíthatsz hátat a családodnak, még ha ők meg is tették( na itt a Vin Diesel idézet)

Anyaként számtalan feladat áll előtted, amit meg kell oldanod, de már nem futamodhatsz meg, akkor sem ha segítség kilátásba sincs. Ott van a párod, oldd meg vele együtt. Hallgasd meg és fogadd el a másik indokait, hogy miért nem voltak ott. Ha látják a kisbabát, berobban majd a kötelességtudatuk is.

Végezetül pedig, szerintem egy kisbaba a legnagyobb karrier, szóval sose bánd hogy megszülted. Kitartást és jó egészséget Nektek!

Bevallaltatok, oldjatok meg, es szakadjal mar le a parod szerencsétlen szuleirol!

Tessek akkor fizetett segitseget fogadni, bolcsibe adni, amint lehet, stb stb, ha nem birjatok. Egyebkent passzivaltatni is lehet, nem tudom mirol beszelsz.

Ezert nem vallalunk gyereket akkor, ha meg szinte mi magunk is gyerekek vagyunk, de mostmar mindegy.

Olyat is ismerek akinél az apa lelépett a baba hírre, így egyedül vállalta a barátnőm.

Segítség 0, több 100 km-re éltek a szülei...Az albi fizetésébe tudtak csak beszállni.

Ő konkrétan 0-24 egyedül volt a gyerekkel, mellette egyetem. Mégis levizsgázott és nem picsogott ennyit mint ti. Elég pofátlanok vagytok, így elvárni a segítséget nem lehet! Esetleg akkor ha a nagyszülők sírtákki, hogy tartsátok meg a babát cserébe vigyáznak rá. De mivel ezt nem írtad, sőt, saját ötletetek volt a szülői tiltakozás ellenére, most szépen egyétek meg amit főztetek.

Jó alacsony az elvárás az egyetemeken manapság ha ilyen helyesírással és fogalmazási készséggel rendelkező jelentkezőket is felvesznek....

Jogtalanul vagy mérges. Te vállaltad a gyereket a pároddal, nektek kell vele mindent megoldani. Ha kapsz segítséget, akkor örülsz neki és megköszönöd, ha nem kapsz, akkor megoldod magad.

Én az egyik félnek sem tudok igazat adni.

Egy azért,hogy ti szerintem nem voltatok felelősségteljesek,amikor jött a pici.

Az oké,hogy nem szerettétek volna elvetetni,ezt én teljességgel megértem,én sem vagyok abortusz-párti.

De egy csomó fogamzásgátló eszköz van,óvszer,gyógyszer,esemény után tabletta.Ezek pedig tök jó dolgok.

Ti vállaltátok,tudtátok is,hogy milyen nehézséggel jár.

Viszont másrészt,a szülők is besegíthettek volna alapjáraton.

Más nagyszülő mindenben besegítene,mindent megadna.

De ők meg basztak erre.

Meg lehet engem kövezni a véleményemért,de szerintem most mind a két fél hibás most valamennyire.

Anyósék valóban vigyázhattak volna néha a gyerekere, de azt nemt udjuk, hogy dolgoznak-e vagy nyugdíjasok. Számon viszont nem kérheted.

Azért a takarításra és bevásárlásra is őket kérni meg, már kicsit extrém.

Miért nem fogadtatok bébi szittert?

" hát senki nem ért meg minket hogy milyen helyzetben voltunk?"

Tudod, nem egy és nem kettő olyan embert ismerek, akik kisgyerek mellett jártak egyetemre, és még dolgoztak is. (És nem valami büfé szakot végeztek.)