Anyósomék megszégyenítettek, vagy én reagálom túl?

Nekem volt még huszonévesen egy hasonló kígyó természetű anyósom. Akkoriban állandóan evési zavarral küzdöttem, pszichológushoz jártam, és gyakran vittek be a kórházba is infúzióra. Erősen alultáplált voltam. Akárhányszor mentünk anyósomékhoz, állandóan olyanokat mondott, hogy fogyókúrás kaját főzött, mert mindannyiunkra ráfér, vagy hogy külön csinált nekem párolt zöldséget, mert vigyáznom kellene az alakomra, meg hogy kapott valami ruhát, amit nekem adna, de szerinte túl kicsi lesz (XL-es, hatalmas ruha volt)... Volt, hogy divatmagazinokban mutogatta a modelleket a férjemnek, hogy nézze milyen dagadtak a modellek is mostanában (nem plus size modellek voltak, sima 40-50kg körüli nők), és ha nem figyel oda rám, miket eszek, akkor én is ilyen kövér leszek. Telebeszélte a fiának a fejét is (aki szintén nem volt százas, így utólag visszagondolva), hogy micsoda tragédia lenne, ha felszednék pár kilót. Onnantól mindketten azt lesték, hogy mit eszek, a terápiára sem engedtek járni, mert hogy ott azt akarják elérni, hogy meghízzak...

Mondanom se kell, már rég elváltunk, és onnantól már a gyógyulásom is sokkal simábban ment. Nem volt egyszerű megszabadulni tőlük, mert amikor kitapasztalták, hogy manipulálni tudnak a hülyeségeikkel, az nagyon megtetszett nekik, és amikor ott akartam hagyni a férjemet, zaklatni kezdtek. Egyébként az anyós kb 100kg lehetett.

A volt sógorom bőven 150 kiló felett van (csak olyan étterembe lehet menni vele, ahol nem karfás székek vannak, mert egész egyszerűen nem fér bele, padot szoktak neki hozni.). Mikor eljött megnézni a frissen vásárolt lakást, rettegtem, hogy vajon kibírja-e őt a vadonat új szék és a kanapé. Megúsztam egy WC ülőke cserével.

Természetesen nem szóltam neki, hogy ne üljön le sehova, mert irtó kellemetlen lett volna mindenkinek, bár én úgy gondolom, hogy egy ilyen alkatú embernek tudnia kellene, hogy nem ülhet akárhova. Az összetört ülőkét eszébe se jutott kifizetni, pedig az se 2000 Ft volt (mondjuk a több százezres kanapé jobban fájt volna).

Nehéz ügy. Benyelem az esetleges kárt vagy legyek bunkó?

A te esetedben nyilván nem ilyen kaliberű túlsúlyról lehet szó. Semmiképp nem a földre ülés a megoldás, de ez egy olyan helyzet, amiből nem tudott volna jól kijönni az anyós. Talán vásárláskor kellett volna figyelmesnek lennie, hogy ne vegyen olyan széket, ami nem biztos, hogy kibírja a fia párját. A helyzet megalázó volt, ez igaz, de nem biztos, hogy annak szánták. (Te bevállaltad volna a helyében a szék árát, ha tényleg összetörik?) A "ne hisztizz" viszont nettó gyökérség volt.

Most azért lettem lepontozva (184), mert megvillantottam (nem felmentettem!) a másik oldalt is? :D

Kíváncsi lennék, hogy ki hogy reagálna, ha neki kellene a más által okozott kárt megtéríteni.