Én vagyok irigy vagy a férjem családja pofátlan?

Egyébként tudják konkrétan, hogy mi az az inzulinrezisztencia? A környezetemből nekem gyakran az jön le, hogy az emberek többsége nem igazán van tisztában vele, sőt semennyire. Az még nem cukorbetegség, de már valami, de leginkább semmi, csak hangzatos - így vannak vele.

Mi lenne, ha bár kicsit hazudva, de nem messze tőle mostantól egyszerűen azt mondanád hogy cukorbeteg vagy? Azt az idősebbek is jobban megértik, felfogják, talán toleránsabbak is lesznek az élelmiszereket illetően.

Én anno csak szimplán életmódváltás céljából diétáztam, de teljesen kiakadtam amikor az öcsém kunyerált a méregdrága cukormentes műzlimből, majd belelapátolt 5 kanál cukrot, mondván nem elég édes.

Teljesen átérzem a problémád.

Esetleg megvezetni őket? Mivel gondolom egyébként is ezeket eszed a hétköznapokban a megmaradt csomagolásokba venni hétköznapi dolgokat és azt elől hagyni?

Vagy közölni hogy irtózatos székrekedésed van, szóval úgy egyenek a dolgokból, hogy tudják, mindent behashajtóztál mielőtt elindultatok? :D

Én biztos valami ilyesmit találnék ki.

Nem olvastam végig az egészet, így írok véleményt. Számomra megdöbbentő, hogy sokan "behashajtóznák" a kaját, meg becsomagolnának mást, meg mindenféle trükkökkel oldanák meg ezt a problémát felnőtt ember létükre.

Miért nem lehet egyszerűen leülni a családtagokkal egyszerre és értelmesen elmagyarázni, hogy beteg vagyok, ez és ez a bajom. Emiatt

szigorú, dietetikus által személyre szabottan összeállított diétán vagyok. Csak azt ehetem meg, amit hoztam és csak annyit, amennyit hoztam, hiszen grammra kell mérnem minden egyes étkezést. Ezért kérlek ne egyetek bele, csak akkor ha utána rögtön elmegy a boltba valaki és pótolja pontosan ugyanolyan az étellel.

Talán így felfognák, hogy ez komoly. Még az is egy megoldás lehet, hogy valóban kimérve viszed el a kajákat. Melóba én is olyat viszek, ami nem túl macera és ki tudom méregetni előre, 4-5 doboz/nap :)

De rizst pl vihetsz 2 adagot egy dobozba és ott elfelezed, zabpehely is mehet több adag. Lehet kicsit egyhangú lesz a hétvégi kaja, de szerintem kibírható.

Hát én nem sajnálnám a neveletlen gyerekeket egyáltalán (lehet lelketlennek tartani).

Az oviban, iskolában sem engedi az óvónő vagy a tanár, hogy megegye a másét. Otthon ez miért normális? Ha már a szülő nem tud nevelni, hát tegye meg más. Talán a kölykök is rájönnek, hogy nem érdemes a másik dolgához engedély nélkül hozzányúlni, úgy meg pláne nem, hogy az illető kifejezetten kéri ezt, és azért, mert beteg.

#153: "Egyébként tudják konkrétan, hogy mi az az inzulinrezisztencia?" Nem kell nekik. Ti. alapeset (intelligens emberek között): bizalom a rokonban, azaz csak nem hord össze direkt orvosi hülyeséget. Emiatt visz a kérdező külön kaját. Amit békén kellene hagyni. Pont.

Ha extraérzékeny fogú rokonom negyed tubus Sensodyne-nel érkezik, akkor a Signalom helyett nem használom azt. De lehet, hogy bennem van a baj, és a kérdező anyósáék csinálják jól. (Nem!)

#154 vagyok

Akkor sem hashajtóznék be semmit, hanem beleállnék a konfliktusba. Ha az ember az állítólagos családjával sem képes kezelni egy ilyen helyzetet, akkor kivel? Nyilván megsértődnek, lehet vitatkoznak is, de ha másképp nem képesek felfogni, akkor kicsit durvábbnak kell lenni. Ez a kérdezőnek fontos. Én is IR-es vagyok, meg pm beteg és pontosan tudom mekkora macera már az is, hogy az ember kitalálja egyáltalán mit egyen és igenis tudatosan és kimérve kell összeállítani az étkezést. Éppen ezért mondom, hogy vagy elvinném kidobozolva amit csak tudok, vagy sokkal erélyesebben lépnék fel a saját érdekemben, hiszen nem kevés energiám van abban, hogy összeállítsak egy megfelelő napi étkezést. És igen, az 1000ft-os kb 8db-os kekszemet én is úgy eszem, mintha a waldorf astoriába ebédelnék, csak nálunk mindenki felfogja, hogy az az enyém.

A kérdező valószínűleg egy kicsit háttérbe húzódóbb szemèlyiség, különben már rég kiveszekedte volna az akaratának érvényesítését és nem itt tette volna fel a kérdést.

Megértem.

Én sem mennék neki egyenesbe 7 embernek főleg nem kaja témában, és ki tudja a párja mennyire állna mellé a családjával szemben, nem pedig csak annyival lezárná a témát, hogy: ne problémázz, gyere veszünk másikat. Ne felejtsük el, nem a saját családunkról van szó akik max egy dühös kislányt látnának bennünk ilyen esetben, hatalmas sértődés lehet belőle - felemlegetve az évek alatt elfogyasztott ètelek utolsó morzsáit is- amit a kérdező nyilván nem akar.

Én a hashajtót csak szólás szinten javasoltam nem pedig a gyakorlatban hiszen az a kérdezőnek sem jó ha a saját dolgait tönkreteszi vele, szimplán csak megmondani hogy benne van az ételben.

A legjobb megoldás talán tényleg a hűtőláda lehet és az, ha a többi élelmiszer elő sem kerül a táskából. Be a szekrénybe vagy az ágy alá nem látható helyre, kutatni meg már csak nem kutatnak. Korábban reggelizni/ebédelni/vacsorázni a szobában vagy éppen később amikor ők már jóllaktak. Fagyit meg nem vinni egyáltalán.

Én nem konfrontálódnék ilyesmin tudván, hogy utána még 40-60 évig nézhetem őket, inkább dugdosnám.