Én vagyok irigy vagy a férjem családja pofátlan?

Férjem szüleinek van egy hétvégi háza. Nyaranta ők végig ott vannak, férjem testvére is és az ő gyerekei és házastársa is.

Én inzulinrezisztens vagyok, amit nem igen vesznek figyelembe, ezért én mindig bevásárolok magamnak, ha meghívnak minket egy-egy hétvégére.

Külön viszek magamnak kenyeret, tésztát, rizst, magitalt, édesítőszert, fagyit stb. Ilyenkor mindig viszek nekik is valamit, pl. a gyerekeknek túró rudit, a felnőtteknek egy italt, egy doboz jégkrémet stb.

Ennek ellenére folyamatosan az én cuccaimat eszik. Felbontják a kenyeremet, holott van nekik is, csak az enyém most jobban ízlett nekik. A gyerekek megitták a kókuszitalomat, ezért nem tudtam már kávét inni, mert tejet nem iszom. Vettem laktózmentes sajtot, mire ettem volna belőle, maradt két szelet nekem. Ebéd után fagyiztunk, ezért elővettem én is a sajátomat, erre a gyerekeknek persze abból kellett enni, mert nekik az tetszett...

Múltkor hagytam ott édesítőszert és rizst, hogy ha jövök, azt ne kelljen mindig vinni, eláll. Mire mentem, alig volt mindkettőből, pedig szóltam, hogy ezt itt hagyom, hogy tudjak enni belőle, ha legközelebb jövünk.

Nem szeretnék irigynek tűnni, meg ők is tényleg mindig kínálnak mindenből, bár elfogadni nem szoktam nagyon sok mindent, de szerintem ez már túlmegy egy határon. Férjem szólt nekik múltkor, hogy miért kell az én cuccaimat enniük, amikor ők megehetnek bármi mást?

Unokaöccsére is rászólt, mikor megitta a kókuszitalomat, de a tesója rászólt, hogy hagyja, hát kisgyerek, miért nem kaphat belőle egy kicsit...

Mi volna a megoldás? Nagyon kellemetlen ez nekem, mert tényleg kedves emberek, ők mindenüket megosztanák velem, és nem szeretnék irigynek tűnni, de ez anyagilag terhes nekem. Mit mondjak nekik?

Az már világossá vált, hogy ott nem hagyok semmit többet. Ötleteket szeretnék kérni.